Turisztikai Világszervezet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A WTO lehetséges további jelentéseiről lásd WTO (egyértelműsítő lap)

A WTO (angol: World Tourism Organization, francia: OMT Organisation Mondiale du Tourisme) a Turizmus Világszervezete 1975-ben jött létre.

Elődjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két világháború közötti időszakban már a kormányok is kezdtek a turizmusra figyelni. Egymás után születtek meg a turisztikai kormányszervek, alapvetően a nemzeti propagandatevékenység ellátására és a statisztikai számbavétel gondozására. A Hivatalos Turista Propaganda Szervezetek Nemzetközi Szövetsége 1924-ben alakult meg, meg, amely következő évben Hágában megtarotta első kongresszusát 14 európai ország részvételével. Céljai között szerepelt a turisztikai propagandával kapcsolatos információcsere megszervezése, a propaganda anyagok exportjára/importjára , a vámkedvezmények (vámmentesség) elérésére, valamint a nemzetközituristaáramlást akadályozó formalitások enyhítése. Ez a szervezet Internationl Union of Offical Travel Organizacions (IUOTO) néven alakult ujjá a II. világháború után. Annak átalakulásával jött létre 1975-ben a Turizmus Világszervezete.

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A WTO illetve elődje az IUOTO adja ki a turizmus világstatisztikáit. Ezenkívül rendszeresen jelentet meg tanulmányokat azokról a témákról, amelyet a tagországok két évenkénti közgyűlései a legfontosabbnak ítélnek meg. Hosszú ideig kétéves periodikaként jelent meg a Tourim Compendium, az International Travel Statistics, és a Travel Abroad-Frontier Formalities (Határformalitások) című gyűjtemény és negyedévenként jelent meg a szervezet lapja, a World Travel-Tourisme Mondial, illetve esetenként a Travel Research Journal.

Rendkívül fontos a WTO világkonferenciái és szakmai rendezvényei, mivel azokon a tagállamok küldöttei, a legnevesebb szakemberek bevonásával, vitatják meg a turizmus fő problémáit és a nemzeti illetve nemzetközi teendőket. E rendezvények munkaokmányai és záróokmányai alapvető irányvonalat, útmutatót, referenciát és programot jelentenek nemcsak a tagországok turisztikai hatóságai és vállalatai, de a kutatók számára is.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • dr. Lengyel Márton: A turizmus általános elmélete (Budapest, 1992) 12. o; 17. o; 70. o; 187. o; 190. o; 195. o. ISBN 963-02-9250-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]