Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ICAO logó

A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (rövidítve ICAO, amely betűszó az International Civil Aviation Organization rövidítése) az ENSZ repüléssel foglalkozó szerve. 1944. december 7-én alakult meg Chicagóban, a Nemzetközi Polgári Repülésről szóló, 52 állam által aláírt Egyezménnyel (Chicagói Egyezmény). Arra hivatott, hogy biztonságosabbá és könnyebbé tegye az egyik országból a másikba történő repülést. A légi közlekedés biztonságára, hatékonyságára és rendszerességére vonatkozó nemzetközi szabványokat és szabályokat fogad el, továbbá a polgári repülés valamennyi területén az együttműködés közvetítőjeként szolgál a szerződő államok között. Az ICAO-nak 2007-ben 189 tagja volt.

Az ICAO szakbizottságai annexekben (ajánlásokban) adják ki a légi közlekedés szakterületeire vonatkozó alapszabályokat. Így az annexek foglalkoznak a személyi alkalmasság (szakszolgálatok), a repülőgépek légialkalmassága, a navigációs és repülési eljárások, a repülőgépek karbantartása, a kutatás és mentés[1] eljárásai, az események kivizsgálása stb. előírásaival.

Székhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A montreali székhelyű szervezet célja a nemzetközi polgári repülés biztonságos és rendszeres fejlődésének előmozdítása, a polgári légi közlekedés fejlődésének ösztönzése, a repülőterek és repülési berendezések fejlesztésének szorgalmazása annak érdekében, hogy biztonságosan, rendszeresen, hatékonyan és gazdaságosan tegyenek eleget a légi közlekedés iránti szükségleteknek.

A szervezet célkitűzéseit az Egyezmény 44. Cikkelye foglalja össze.

„A szervezet célkitűzése, hogy fejlessze a nemzetközi repülés elveit és műszaki színvonalát, valamint, hogy elősegítse a nemzetközi légi közlekedés tervezését és fejlesztését, különösen, hogy

a) világszerte biztosítsa a nemzetközi polgári repülés biztonságos és rendszeres fejlődését;

b) ösztönözze a légijármű-tervezés és -üzemeltetés tudományát a békés felhasználás érdekében;

c) ösztönözze a légi útvonalak, repülőterek és repülési berendezések fejlesztését a nemzetközi polgári repülés érdekében;

d) eleget tegyen a népek biztonságos, rendszeres, hatékony és gazdaságos légi közlekedés iránti szükségletének;

e) meghiúsítsa az ésszerűtlen verseny okozta gazdasági pazarlást;

f) biztosítsa, hogy a Szerződő Államok jogait teljes mértékben megtartsák és minden Szerződő Állam megfelelő lehetőséget kapjon nemzetközi légi járatok fenntartására;

g) elkerülje a Szerződő Államok közötti megkülönböztetést;

h) elősegítse a repülés biztonságát a nemzetközi polgári légi közlekedésben;

i) általánosan elősegítse a nemzetközi polgári repülés sokoldalú fejlődését.”

Az ICAO feladatait képviseleti szervei útján látja el, amelyek a fenti célkitűzések megvalósítása érdekében végzik tevékenységüket.

Az Annexek listája (2008. január)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ANNEX 1: Személyi alkalmasság

ANNEX 2: Repülési szabályok

ANNEX 3: A nemzetközi légi közlekedés meteorológiai szolgálata

ANNEX 4: Légiforgalmi térképek

ANNEX 5: Mértékegységek használata a légi és földi üzemeltetésben

ANNEX 6/I: A légijármű üzemeltetése: Nemzetközi kereskedelmi légi szállítás – Repülőgépek

ANNEX 6/II: A légijármű üzemeltetése: Általános célú nemzetközi repülés – Repülőgépek

ANNEX 6/III: A légijármű üzemeltetése: Nemzetközi üzemeltetés – Helikopterek

ANNEX 7: A légijármű felség- és lajstrom jele

ANNEX 8: A légijármű légialkalmassága

ANNEX 9: Egyszerűsítések

ANNEX 10/I: Légiforgalmi távközlés: Rádiónavigációs segédeszközök

ANNEX 10/II: Légiforgalmi távközlés: Összeköttetési eljárások

ANNEX 10/III: Légiforgalmi távközlés: I. rész: Digitális adatközlő rendszerek; II. rész: Hang távközlő rendszerek

ANNEX 10/IV: Légiforgalmi távközlés: Ellenőrző radar és összeütközést elhárító rendszerek

ANNEX 10/V: Légiforgalmi távközlés: Légiforgalmi rádió frekvencia spektrum használata

ANNEX 11: Légiforgalmi szolgálatok

ANNEX 12: Kutatás és mentés

ANNEX 13: Légiközlekedési balesetek és események kivizsgálása

ANNEX 14/I: Repülőterek: Repülőtér tervezés és üzemeltetés

ANNEX 14/II: Repülőterek: Heliportok

ANNEX 15: Légiforgalmi tájékoztató szolgálatok

ANNEX 16/I: Környezetvédelem: Légijárművek zaja

ANNEX 16/II: Környezetvédelem: Légijármű hajtóművek által okozott légszennyezés

ANNEX 17: Biztonság: A nemzetközi polgári repülés védelme a jogellenes beavatkozás cselekményei ellen

ANNEX 18: Veszélyes áruk biztonságos légi szállítása

Magyar részvétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ICAO 36 tagú tanácsának 2004 novembere és 2007 decembere között magyar tagja is volt, Sipos Attila a Magyar Köztársaság és másik négy régiós tagállam képviseletét látta el. Sipos Attilát 2006. október 2-án az ICAO alelnökének választották.

Az ICAO és a IATA[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ne tévesszük össze az IATA kereskedelmi szövetséggel, amelynek szintén Montréal a székhelye.

Mindkét szervezetnek saját repülőtér- és légitársaság-kódolási rendszere van. Az ICAO a következő formátumú azonosító kódokat tartja fent:

  • 4-betűs repülőtérkódok (például LHBPFerihegy, Budapest) – időjárási állomásokat is jelöl. Az első két betű a régió és ország-előjel, a második kettő az országon belüli azonosító (kivéve néhány nagy területű országot, melyek önálló régiót alkotnak, így ezeknél 3 betű jut az országon belül a repülőtér azonosításra. Ezek az országok: C: Kanada, K: USA, U: Oroszország, Y: Ausztrália és Z: Kína)
  • 3-betűs légitársaságkódok (például MAHMalév) – 1987 óta adják ki.

Az IATA a belátható jövőben áttér az ICAO-szabvány szerinti kódok alkalmazására. A kódok listája a Külső hivatkozások szakasz hivatkozásai között található.

Régiók és regionális irodák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ICAO hét regionális irodával kilenc régiót szolgál ki:

1. Ázsia és a Csendes-óceán, Bangkok, Thaiföld
2. Közel-Kelet, Kairó, Egyiptom
3. Nyugat- és Közép-Afrika, Dakar, Szenegál
4. Dél-Amerika, Lima, Peru
5. Észak-Amerika, Közép-Amerika és Karib-szigetek, Mexikóváros, Mexikó
6. Kelet- és Dél-Afrika, Nairobi, Kenya
7. Európa és az Észak-Atlanti térség, Párizs, Franciaország

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „kutatás és mentés”: a balesetek utáni keresésről és mentésről van szó
  2. "A törvény melléklettel teljes szövegét a Magyar Közlöny 70. számának II. kötete CD-n tartalmazza, amelyet az előfizetők kérésére megküldünk."