Grosstraktor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A náci Németország által fejlesztett nehéz harckocsi típus.

Fejlesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel Németország az Első világháborút elvesztette, valamint elfogadta a Versailles-i békeszerződést, ennek értelmében nem fejleszthetett, tarthatott és vásárolhatott lánctalppal rendelkező, fegyver hordozására alkalmas járművet. Ezért Németországnak a fejlesztéseit titokban kellett tartania. Példát az AB Landsverk úgynevezett Gutehoffnungshütte nevezetű harckocsija adta. Az AB Landsverk volt a fő harckocsigyártó Svédországban. 1926-ban a Rheinmentall, a Borsig, a Daimler-Benz, és a Krupp kapott megbízást, hogy dolgozzanak ki egy 20 tonnás harckocsit. Mivel a 1920-as években még javában érvényben volt a Versailles-i békeszerződés, ezért a németek Oroszországban kísérleteztek. 1922-ben a Rapallo cég aláírt egy szerződést Németországgal, miszerint a Grosstraktor fejlesztéseit Oroszország is felhasználhatja. Egy Kazány nevű orosz városban tesztelőtelepet építettek. Itt tesztelték, majd kifejlesztették a melléktípusát, a Leichttraktort. A fejlesztést 1937-ben leállították, vékony páncélzata, valamint egyéb hiányosságai miatt. A prototípus(okat) Németországba szállították. A típus alapot nyújtott főleg a német, de az orosz harckocsik terén is.

A Grosstraktor rohamharckocsinak volt tervezve. Ez vezetett sok harckocsi megtervezéséhez, közülük a leghíresebb a Neufahrzeug harckocsi.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]