LK–I

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
LK-I (Leichter Kampfwagen)
Bundesarchiv Bild 146-1971-092-26, Leichter Kampfpanzer.jpg
Az LK-I archív felvételen

Általános tulajdonságok
Személyzet 3 fő
Hosszúság 6,12 m
Szélesség 1,82 m
Magasság 2,43 m
Tömeg 6890 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 8
Elsődleges fegyverzet 1 db 57 mm-es löveg, vagy 1 db 7,92 mm GPU
Műszaki adatok
Motor Daimler
Teljesítmény 44 kW (60 LE)
Felfüggesztés rugózatlan
Sebesség 15 km/h
Hatótávolság 70 km

Az LK I, feloldva Leichter Kampfwagen I (magyarul: könnyű harcjármű) a német hadsereg első könnyű harckocsi konstrukciója volt az első világháború során. Az LK I tervezési munkálatait Joseph Vollmer mérnök 1917 szeptemberében végezte, az ő vezetésével épült az első német harckocsi az A7V is. A jármű Daimler bázisra épült, az angolok Whippet harckocsijához hasonlóan a motor és az erőátvitel a jármű elejében helyezték el. Fegyverzete mindössze egy darab MG 08 géppuska (lőszerjavadalmazása 120 db), vagy egy darab 57 mm-es löveg. A prototípusok 1918-ra készültek el, gyors tesztelés után nagyszériás gyártásra került. 800 darabot terveztek legyártani, de a háború végével ez nem valósult meg.

Az LK I a kor páncélos járművei között kiemelkedően mozgékony volt, és merev tornyába hatékony fegyvert építettek. A koncepció továbbfejlesztésével jött létre az LK II.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]