Fiat M11/39

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carro Armato M11/39
Captured Italian tanks 005042.jpg
Két M11/39 harckocsi (elöl) és egy M13/40 harckocsi, melyeket az ausztrálok zsákmányoltak Tobrukban, 1941 január

Típus közepes harckocsi
Fejlesztő ország  Olasz Királyság
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok  Olasz Királyság
War flag of the Italian Social Republic.svg Olasz Szociális Köztársaság
 Ausztrália
Gyártási darabszám 100
Általános tulajdonságok
Személyzet 3 fő
Hosszúság 4,7 m
Szélesség 2,2 m
Magasság 2,3 m
Tömeg 11,175 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 6-30 mm
Elsődleges fegyverzet 37 mm Vickers-Terni L/40 löveg 84 darab gránáttal
Másodlagos fegyverzet 2 darab 8 mm Breda 38 géppuska 2808 darab lövedékkel
Műszaki adatok
Motor Fiat SPA 8T V-8 dízelmotor
Felfüggesztés 8 futógörgő, fél-elliptikus laprugók
Sebesség 32,2 km/h
Fajlagos teljesítmény 105 LE
Hatótávolság 200 km

A Fiat-Anslado M11/39 egy olasz közepes harckocsi volt, melyet 1939-es bevezetésétől a második világháború korai szakaszában alkalmaztak. A hivatalos olasz megjelölése a Carro Armato (harckocsi) M 11/39 volt. Az M11/39 jelölés a következőképpen értendő: „M” a Medio (magyarul: közepes), ezt követi a tömege tonnában (11), majd a szolgálatba állítás éve (1939).

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az M11/39 harckocsit áttörő harckocsinak (Carro di Rottura) tervezték. A tervezetre nagy hatással volt a brit Vickers 6-Ton könnyű harckocsi. Ez a hatás a lánctalpakon és a felfüggesztés tervezetén tapasztalható. A tervezet egyik innovációja az áttételek elhelyezése volt a jármű elejébe épített láncmeghajtó kerekeken belül, így nincs szükség a homlokpáncélon belül további tér biztosítására.

Az M11/39 pályafutását rövidre szabták tervezetének gyengeségei. Az egyik legnagyobb hátrányosság a 37 mm-es főlöveg elhelyezése volt. A 37 mm-es löveg egy rögzített foglalatban kapott helyet, ahol jobbra és balra is csak 15°-os oldalszögben lehetett irányozni. Ezen kívül mindössze két 8 mm-es géppuskát építettek a járműre egy forgatható toronyban. A géppuskákat csak egy fő kezelte, a torony pedig szűk volt és kézzel kellett forgatni.

A jármű kivitele hasonlított az amerikai Grant/Lee harckocsikhoz, melyek ugyancsak 1939-ben jelentek meg. Eredetileg úgy tervezték, hogy a páncéltörő löveget a toronyban helyezik el, de helyszűke miatt ez nem volt lehetséges. Az M11/39 újratervezése, és ezzel együtt a főlöveg áthelyezése a toronyba az M13/40 közepes harckocsi kifejlesztését eredményezte. Az M11/39 harckocsiból 100 darabot gyártottak.

A rossz lövegpozíción kívül az M11/39 rendelkezett más hiányosságokkal is: teljesítménye és üzemképessége gyenge, sebessége igen lassú, mechanikai megbízhatósága nagyon szegényes volt, maximális 30 mm-es szegecselt páncélzatát csak a 20 mm-es kaliberű lövedékek kivédésére tervezték, a brit két fontos löveg könnyen elbánt vele bármekkora távolságból.

Az összes M11/39 harckocsit rádió hordozására tervezték, de egyetlen darabot sem láttak el vele. Az M11/39 páncéltestének tervezetét módosításokkal a sokkal sikeresebb Fiat M13/40 fejlesztésénél is felhasználták.

Harctéri alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az M11/39 harckocsik többsége (nagyjából 72 a 100-ból) részt vett az észak-afrikai hadjáratban, de valamennyit bevetettek Olasz Kelet-Afrikában is. Az L3/33 és az L3/35 kisharckocsikkal összehasonlítva az M11/39-esek hatalmas fejlődésnek minősíthetőek.

Az M11/39 harckocsik a háború elején elértek némi sikereket a brit könnyű harckocsik ellen, mint az Mk VI. A 37 mm-es főlöveg hatásos volt ezek ellen a gyors, de vékony páncélzatú, és csak géppuskával felszerelt járművek ellen. Habár az M11/39-nek már nem sok esélye volt a nehezebb brit cirkáló és gyalogsági harckocsik ellen, mint az A9, A10, A13 és a Matilda.

Észak-Afrika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1940 szeptemberében az M11/39 harckocsik részt vettek az olaszok egyiptomi inváziójában. 1940 decemberében védekező hadműveletben vetették be a brit ellentámadás nyitó szakaszában, az Iránytű hadműveletben. Mikor a hadművelet elkezdődött, a legtöbb M11/39 sérült, lerobbant vagy mozgásképtelen állapotban volt valamelyik olasz pozícióban. A britek Matilda harckocsikat vetettek be az olasz pozíciók ellen, az M11-esek pedig csekély ellenállást fejthettek ki a nehéz páncélzatú Matildák ellen.

1941 április 10-étől, Tobruk ostroma alatt, néhány zsákmányolt M11-est is bevetett a 6. Australian Division Cavalry Regiment. A harckocsik oldalára nagy fehér kenguru szimbólumokat festettek a könnyű megkülönböztethetőség miatt. Az ausztrálok több M11-est és néhány M13-ast is használtak, egészen addig, amíg ki nem fogytak a dízel üzemanyagból. Ezután a harckocsikat megsemmisítették, hogy az 1941 tavaszán előretörő tengelyhatalmak ne tudják ismét használni őket.

Kelet-Afrika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1940 júniusában, nagyjából 24 darab M11/39 harckocsit vezényeltek az Olasz Kelet-Afrikába. Ezeket a kelet-afrikai hadjáratban vetették be. Kelet-Afrikában az M11-esek az egyetlen közepes harckocsik voltak az olaszok oldalán. 1940 augusztusában több M11-est is bevetettek a sikeres olasz invázióban a brit Szomáliföld ellen. 1941 januárjában az M11-eseket védekező feladatkörben alkalmazták Eritreában, mikor a britek elindították ellentámadásukat. Az olaszok szerencsétlenségére a britek rendelkeztek néhány Matilda harckocsival a kereni csata idején, melyek semmissé tették az M11-esek erejét. 1941 május végére az olasz erőket legyőzték a kelet-afrikai frontokon, ahol az M11-eseket bevetették. Novemberre a szervezett olasz ellenállásnak vége lett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pignato, Nicola, Storia dei mezzi corazzati, Fratelli fabbri Editore, 1976, Vol.1
  • Pignato, Nicola. Italian Medium Tanks in action. ISBN 0-89747-426-0

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fiat M11/39 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]