Olasz Kelet-Afrika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olasz Kelet-Afrika (gyarmat)
1936 – 1941
Flag of Italy (1861-1946).svg
Africa Orientale Italiana.png
Általános adatok
Fővárosa Addisz-Abeba
Terület 1 800 000 km²
Népesség 10 000 000 fő (1939)
Pénznem olasz kelet–afrikai líra
Elődállam
Utódállam
 Etióp Császárság
Etióp Császárság 
 Eritrea
Eritrea 
 Olasz Szomáliföld
Szomália Mandátumterület 

Olasz Kelet-Afrika (olaszul: Africa Orientale Italiana) történelmi állam Északkelet-Afrika területén, amely 1936 és 1941 között Olaszország gyarmata volt.

Igazgatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyarmat a mai Etiópia, Eritrea és Szomália területére terjedt ki. 1936-ban, a második olasz-etióp háború (abesszíniai háború) után hozták létre az olaszok korábbi (Eritrea és Szomáliföld) és frissen megszerzett (Etiópia) területeikből. Olasz Kelet-Afrika hat tartományból állt: Amhara, Eritrea, Galla-Sidamo, Harar, Scioa (Shewa) és Olasz-Szomáliföld.

Italian East Africa (1938–1941).svg
Tartomány Székhely Népesség (kb.) Címer
Amhara Gondar 2 000 000 Coat of arms of Amhara governorate-2.svg
Eritrea Aszmara 1 000 000 Coat of arms of Eritrea (1926-1941).svg
Harar Harar 1 300 000 Coat of arms of harar governorate.svg
Galla és Sidama Jimma 1 600 000 Coat of arms of Galla-Sidamo governorate.svg
Scioà Addisz-Abeba 300 000 Coat of arms of Scioa governorate.svg
Somalia Mogadishu 1 300 000 Coat of arms of Italian Somaliland governorate.svg

A tartományokat olasz kormányzók irányították, akik az alkirálynak voltak alárendelve.

Olasz Kelet-Afrika alkirályai:

Amedeo di Savoia-Aosta (1898-1942) alkirály
  • 1936 Pietro Badoglio
  • 1936-37 Rodolfo Graziani
  • 1937-41 Amadeo herceg
  • 1941 Pietro Gazzera
  • 1941 Guglielmo Nasi (megbízott)

A gyarmat területe átmenetileg megnőtt, amikor 1940-ben az olaszok megszállták Brit Szomáliföldet, és Szomália tartományhoz csatolták.

1941 nyarán az ellentámadás során a britek egész Olasz Kelet-Afrikát megszállták, így a gyarmat felbomlott (a helyi olasz csapatok 1943 őszéig gerillaharcot vívtak a britek ellen).

A gyarmat irányítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fasiszta Olaszország gyarmati uralma kemény megpróbáltatást hozott a bennszülött lakosságnak. Az oszd meg és uralkodj elvét követve az Etiópiát korábban irányító amhara népcsoport és az Etióp Ortodox Egyház vezető pozícióinak megtörése érdekében támogatták a kisebb (tigray-k, szomáliak) nemzetiségiek területi igényeit, valamint a római katolikus egyházat, sőt az iszlámot is. Az ellenállási kísérleteket keményen megtorolták. 1937 május 21-én a Rodolfo Graziani kormányzó ellen elkövetett sikertelen gyilkossági kísérlet után az olasz katonák a feltételezett elkövetőket üldözve betörtek a Debre Libanos kolostorba és lemészároltak 297 szerzetestés 23 világi személyt. Később Addisz-Abebában is több száz embert öltek meg.

Az olasz kormányzat fontos célja volt a az olasz telepesek támogatása, de 1940-ig kb. 3200 olasz földműves érkezett a gyarmatra, ami a tervezett szám alig tizede volt.[1] Az ellenállás, a kedvezőtlen természeti feltételen, a nyersanyagok hiánya nagyon megdrágította a gyarmat eltartását. A becslések szerint az alapvető infrastruktúra kiépítése Olaszország egy teljes évi jövedelmét felemésztette volna.

A második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1940-ben Olaszország kelet-afrikai gyarmatairól kiindulva kísérletet tett a brit gyarmatok elfoglalására. Egy rövid időre megszállta Brit Szomáliföldet (ami az olasz hadsereg egyetlen olyan győzelme volt a II. világháborúban, ahol a németek nem segítették). Majd az Etiópiából Líbia felé tervezett áttöréssel a britek Egyiptomban lévő egységeit próbálta meg elszigetelni.ám Olasz Kelet-Afrikát is brit gyarmatok vették körül: Szudán, Kenya és a Vörös-tenger túlpartján Aden, az Európába vezető Szuezi-csatorna pedig szintén a britek kezén volt.

A kelet-afrikai hadjárat északi frontja, 1941

Így hamarosan az olasz csapatok szigetelődtek és kényszerültek védekezésre. A háború kezdetén 90 000 olasz és 200 000 velük szövetséges bennszülött katona állomásozott Olasz Kelet-Afrika területén. A britek főerői Szudán felől támadtak, és 2 hónap múlva (1941 májusban) Amba Alaginál döntő győzelmet arattak. Az utolsó csapatok november végén kapituláltak, de 1943-ig kb. 7000 olasz katona folytatta a britek elleni gerillaháborút.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Cannistraro

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Italian East Africa című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Antonicelli, Franco (1961) Trent'anni di storia italiana 1915 - 1945, Saggi series 295, Torino : Einaudi, 387 p. [olaszul]
  • Cannistraro, Philip V. (1982) Historical Dictionary of Fascist Italy, Westport, Conn.; London : Greenwood Press (angolul)
  • Del Boca, Angelo (1986) Italiani in Africa Orientale: La caduta dell'Impero, Biblioteca universale Laterza 186, Roma : Laterza, ISBN 88-420-2810-X [olaszul]
  • Mockler, Anthony (1984) Haile Selassie's War: The Italian-Ethiopian Campaign, 1935-1941, New York : Random House, ISBN 0-394-54222-3 (angolul)
  • Sarti, Roland (1974) The Ax Within: Italian fascism in action, New York : New Viewpoints, ISBN 0-531-06498-0 (angolul)