Fiat L6/40

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carro Armato L6/40
Bundesarchiv Bild 101I-201-1561-23, Balkan, italienischer Panzer.jpg

Típus könnyű harckocsi
Fejlesztő ország  Olasz Királyság
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok  Olasz Királyság
 Harmadik Birodalom
Gyártási darabszám 283
Általános tulajdonságok
Személyzet 2 fő
Hosszúság 3,78 m
Szélesség 1,92 m
Magasság 2,03 m
Tömeg 6,8 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 6-40 mm
Elsődleges fegyverzet 20 mm Breda 35
Másodlagos fegyverzet 8 mm Breda 38 géppuska
Műszaki adatok
Motor 4 hengeres SPA 180 benzinmotor
Sebesség 42 km/h
Fajlagos teljesítmény 70 LE
Hatótávolság 200 km

A Fiat L6/40 egy könnyű harckocsi volt, melyet az olasz hadsereg használt 1940-től a második világháború végéig. A hivatalos olasz megjelölés a Carro Armato L 6/40 volt. A megjelölés a következőképpen értendő: „L” a Leggero (magyarul: könnyű), ezt követi a súly tonnában (6), majd a szolgálatba állítás éve (1940).

Leírás és történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az L6/40 egy hagyományos könnyű harckocsi tervezet volt szegecselt konstrukcióval. Egy fős lövegtornya középpontjában egy Breda Modello 35 20 mm-es fő löveg kapott helyet, mellette pedig egy Breda Modello 38 8 mm-es párhuzamosított géppuska. A vezető a teknő jobb oldalán ült. A páncélzat 6-30 mm vastag, ami nagyjából megegyezett az akkori szövetséges könnyű harckocsikéval.

Érdekességképpen, a járművet a Fiat-Ansaldo tervezte, mint export termék, az olasz hadsereg pedig akkor rendszeresítette, mikor a katonai vezetés értesült a tervezetről, és érdeklődni kezdett felőle.

Az L6/40 volt a fő harckocsitípus, melyet az olasz erők a keleti fronton bevetettek az L6/40 alvázán alapuló Semovente 47/32 mellett. Az L6/40 típusokat az észak-afrikai hadművelet folyamán is bevetették.

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fiat L3 könnyű harckocsi továbbfejlesztéseként az L6 harckocsinak több prototípusa is készült az 1930-as évek folyamán. Az elsőt egy sponson-foglalatban elhelyezett 37 mm-es löveggel és egy géppuskával felszerelt toronnyal látták el. A későbbi változat toronyba helyezett 37 mm-es löveggel, az azt követő változat egy 8 mm-es ikergéppuskával készült. Végül a sorozatgyártott változat, amely a Carro Armato L6/40 megjelölést kapta; 1939-ben kezdték sorozatgyártását, és összesen 283 járművet gyártottak le.

Az L6 Lf lángszórós harckocsit úgy tervezték, hogy a főlöveg helyére egy lángszórót szerelnek egy 200 literes tartállyal. A parancsnoki változatot kiegészítő rádiós eszközökkel és nyitott tetejű toronnyal látták el. A legsikeresebb változata a Semovente 47/32 volt, melynél eltávolították a tornyot és egy 47 mm-es páncéltörő löveggel látták el. A végső változatot, amely a háború végén készült már csak egy 8 mm-es Breda géppuskával szerelték fel. Ezt a típust a Semovente 90/53 mellett használták, mint lőszerszállító jármű, mivel a Semovente csak 6 darab lőszert tudott magával vinni.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy L6/40 német jelzésekkel német gyalogosok mellett halad el a megszállt Albániában, 1943 szeptemberében.

Az L6/40 könnyű harckocsikat az olaszok használták a balkáni hadjárat alatt, mikor a Szovjetunió ellen harcoltak, az észak-afrikai hadjárat befejező szakaszában, illetve Szicília és Olaszország védelménél vetették be.

Az L6/40 volt a fő harckocsitípus, melyet az olasz erők a keleti fronton használtak. Az L6 harckocsik mellett az L6/40 alvázán alapuló Semovente 47/32 önjáró lövegeket is bevetették.

Habár egy egészen jó könnyű harckocsi volt a maga méretében, fejlesztéseinek köszönhetően pedig a kisharckocsik felé emelkedett, melyek általánosak voltak az olasz hadseregben, már bevezetésekor is elavultnak számított. A jármű alacsony sziluettje (valamivel magasabb volt, mint egy átlagos férfi) jól használhatóvá tette felderítési feladatkör betöltésére, fegyverzete pedig hatékony volt bármilyen könnyű jármű ellen. Mivel az olasz haderőnél hiánycikknek számítottak a megfelelő közepes harckocsik, így gyakran hadba fogták az L6/40 harckocsikat, bár erre a feladatkörre nemigen voltak alkalmasak.

Egyéb adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Manőverezhetőség:
    • Gázlóképesség: 0,8 m
    • Gradiens: 60%
    • Lépcsőmászó képesség: 0,7 m
    • Árokáthidaló képesség: 1,7 m
  • Fegyverzet:
    • Lőszerjavadalmazás: 296 db ágyú- és 1560 db géppuskalőszer
    • Oldal- és magassági irányzás: -12° +20° le és fel, 360° körbe

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bishop, Chris (ed.) 1998, The Encyclopedia of Weapons of World War II, Barnes & Noble, New York. ISBN 0-7607-1022-8.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fiat L6/40 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]