Geschützwagen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Önjáró löveg szócikkből átirányítva)
Heinz Guderian, a német páncéloserők „atyja” a franciaországi Bouillonban

A második világháborúban a német hadsereg rendszeresített harcjárművei közül azokat nevezték Geschützwagennek (szó szerint löveges jármű, magyar terminológiával önjáró löveg), amelyek valamilyen harckocsi vagy lánctalpas vontató átalakításával páncélvadásszá vagy rohamlöveggé változtak. A harckocsiból átalakítottakra jellemző, hogy a forgatható torony nélkül beépített fegyverzet nagyobb és nehezebb lehetett, ezért erősebbé vált. Ezek az eszközök általában nehezebbek, mint az eredeti járművek, ezért mozgékonyságuk, hatótávolságuk csökken, súlypontjuk feljebb tolódik, ami stabilitásukat rontja. A legjobban sikerült önjáró lövegek a Hetzer páncélvadász és a Jagdpanther rohamlöveg voltak, amelyeknél a harckocsik jellemzésére használt, Heinz Guderian által hangsúlyozottan megfogalmazott[1] hármas követelmény (mozgékonyság-páncélvédettség-tűzerő) jó összhangot alkot.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Páncélvadász, rohamlöveg és önjáró tüzérség

Az önjáró lövegek alább kétfelé osztott kategóriája (rohamlöveg és páncélvadász) eredetileg nem megkülönböztetett típus. Azonos Sd.Kfz. számon futottak például a StuG és StuH változatok, amelyek egyébként is gyakorlatilag csak a beépített fegyverzetben tértek el egymástól. Ugyanakkor alapvetően különböző feladataik miatt a harcászatban mindig is élesen elváltak egymástól. A különbségre rávilágított 1977-ben Karl H. Brockschmidt a 12. SS-páncélvadászosztály 1944. decemberi átszervezésével kapcsolatos nyilatkozatában:

„Az osztály, mint páncélvadászosztály bevált és magas kitüntetéseket kapott. Most azonban arról volt szó, hogy ebből a páncélvadász-osztályból egy rohamlövegosztályt csináljak. Ez azt jelentette, hogy a páncélvadász-felfogást (várni, lesben állni, majd a páncélost kilőni) a rohamlövegosztály dinamikus harcászatává kellett átalakítani. Az osztály feladata az kellett legyen, hogy a súlypontokon az útból mindent szétlőjön és a gyalogságot magával húzza.”[2]

A páncélvadász tehát alapvetően deffenzív harceszköz, amely a támadó páncélosok megállítását, kilövését álcázott, beásott állásokból teljesíti, legtöbbször a tűzkiváltás után villámgyors helyváltoztatással, hogy a tüzérfelderítést elkerüljék. A harcmodort, az alkalmazott taktikát, így a jármű besorolását nagyban befolyásolta, hogy a számbajöhető ellenfelek milyen tűzerővel rendelkeztek. A Nashorn önjáró páncéltörő löveg az első időkben még kiválóan alkalmas volt rohamlövegként való bevetésre, a későbbiekben inkább páncélvadászként alkalmazták. A tendencia az volt, hogy a rohamlövegnek kifejlesztett járművek az ellenfél tűzerejének növekedésével egyre inkább páncélvadásszá váltak. Csak az első időkben kialakított, igen gyenge páncélzatú önjáró lövegek voltak olyanok, hogy kifejlesztésük pillanatától kezdve páncélvadászok voltak (JagdPz I, Marder, stb).

Az önjáró tüzérség a tábori lövegek járműre ültetésével keletkezett, célja egyértelműen a gyorsaság és bevethetőség növelése volt. A vontatott és platóra málházott lövegekkel ellentétben a lánctalpas alvázra szerelt lövegek terepen is kiválóan közlekedtek, a tüzelésre gyakorlatilag azonnal készek voltak a megállást követően.

[szerkesztés] Átalakítások

Az átalakítások legnagyobb részét a szükség szülte. Németország rohamtempóban fejlesztette harckocsijait. Az elavult, harcra már nem alkalmas harckocsik alvázaira szerelt különböző típusú lövegek felhasználhatóvá tették azokat. A páncélvadászok kialakítására azért került sor, mert torony nélküli változatra nehezebb (nagyobb űrméretű, jobb páncéltörő képességű) löveget lehetett szerelni, a rohamlövegeknél viszont a vontatott tüzérség mozgékonyabbra váltása volt a cél. A német hadsereg Csehszlovákia, Lengyelország és mindenekelőtt Franciaország megszállása alkalmával rengeteg idegen technológiához jutott, amelyek egy részét rendszerbe állították harckocsiként, vagy átalakították önjáró löveggé.

A tűzerő és a védettség növelésére két jellemző adat: a Párduc a 75 mm-es L/70 űrmérethosszú KwK42 löveggel üzemelt, míg a Vadászpárduc 88 mm-es PaK43/3 löveggel ugyanazon az alvázon. A Tigris esetében még nagyobb a különbség: a Tiger I 88 mm-es, L/56 űrmérethosszú KwK36-os lövegének páncéltörő képessége 2000 méteren 110 mm volt. A Királytigris 88 mm-es, L/71 űrmérethosszú KwK43-as lövege 2000 méteren 153 mm, a Vadásztigris 128 mm-es, L/50 űrmérethosszú PaK44-es lövege 2000 méteren 210 mm páncéltörő képességgel rendelkezett (adatok 30° becsapódási szög mellett értendők). Abban a korban, amikor a rogyókúpos, kumulatív,[3] szárnystabilizált űrméret alatti nyíllövedékek még nem álltak rendelkezésre, a páncéltörő képesség növelésének két útja volt: nagyobb űrméret és nagyobb űrmérethossz. Mindkettő csak a löveg tömegének növelésével volt elérhető, amely amellett hogy nem fért el a tornyokban, lehetetlenné tette a toronyforgató mechanizmusok alkalmazását, és megterhelte az alvázat.

A német technológiai fejlesztések - jórészt Hitler megalomániája miatt - a nagyobb méretek irányában haladt. A mozgékonyság-tűzerő-páncélvédettség hármas egységéből a mozgékonyság kisebb jelentőségű lett. Az ideális harckocsit a német Pz IV és a Párduc képviselte. Nem véletlen, hogy a Pz IV-es alvázát alakították át a legtöbb módon, illetve a legjobb páncélvadászt a Párducból rakták össze.

A korai típusoknál a védettséggel és a tűzerővel volt probléma, a későbbieknél a mozgékonysággal, és az ehhez kapcsolható hatótávolsággal voltak gondok. A Tigris például a kor színvonalának maximálisan megfelelő védettséggel és tűzerővel rendelkezett, de elégtelen erejű motorja miatt lassú volt, főleg a szovjet T-34-hez (és változataihoz, T-34/76, T-34/85) képest. Így a jelentősen megnövelt védettségű és tűzerejű Jagdtiger gyakorlatilag csak állóharcokra, beásott védekezésre volt alkalmas.

[szerkesztés] Jelentősebb átalakított járművek

[szerkesztés] Önjáró tüzérség

15 cm sIG 33 (Sf) auf Panzerkampfwagen I Ausf B.ogv
Sturmpanzer I Bison a franciaországi hadjáratban

Az önjáró tüzérségi eszközök gyalogsági támogató fegyverek, amelyek repeszfüggönyt, tűzhengert, fedezőtüzet biztosítottak a gyalogsági támadásokhoz. Elsődlegesen a vontatott és málházott tüzérség gyorsítására fejlesztették, megtakarítható volt a löveg tűzkész állapotba hozási idejének jelentős része, és nem elhanyagolható módon a tüzérek védettsége is nagyobb lett a páncéllemez-előtéteknek és oldalsó páncélzatnak köszönhetően. A későbbiekben ezeknek állandó problémát jelentett a lőszerutánpótlás, főleg a 305 mm átmérőjű Skoda GrW L/16 löveggel ellátott Sturmpanzer IV Bär és a 380 mm-es lövegű Sturmpanzer V Sturmtiger esetében, amelyeknél a járműbe kevés lőszer fért el, és a lövedék mozgatása, töltése és ürítése is nehézkes volt.

[szerkesztés] Típusok és alapjaik

[szerkesztés] Páncélvadászok és rohamlövegek

Panzerjäger I Észak-Afrikában, 1941. márciusából

A páncélvadászok csak a beépített fegyverzet tekintetében különböznek a többi önjáró lövegtől. Ez a páncéltörő ágyú, amely miatt hadászati szerepük a nagy tankcsaták idején megnőtt. E fegyverzet miatt állandó és közvetlen támadásoknak voltak kitéve az ellenség részéről, mivel feladatukat csak az első vonalban oldhatták meg. Ezért itt nemcsak a tűzerő növelése, hanem a védettség fokozása is elengedhetetlen feladat lett, emellett fontos volt a precíz irányíthatóság (kormány- és futómű), a minimális fordulókör (esetenként a helyben fordulás képessége).

A német páncélvadászok egységes jellemzője, hogy forgatható toronnyal nem rendelkeztek.[4] A főfegyverzet oldalirányú mozgathatósága 10-30° között mozgott, vagyis a jármű vezetőjének kellett a durvairányzást elvégezni az egész jármű irányba állításával. Kezelőszemélyzetük létszáma többnyire ugyanannyi, mint az azonos kategóriájú harckocsiké.

Az első páncélvadászokat a lehető legegyszerűbb módszerekkel állították elő: eltávolították a tornyot és a küzdőtér felső páncélzatát, majd mellvédet állítottak a jármű elejére és oldalaira. Ez a mellvéd hasonló volt a fogatolt tüzérség előtétpáncéljaihoz, de jóval magasabb és vastagabb is lehetett annál. Az elülső és oldalsó páncéllemezek közti tágas tér adott helyet a nagy(obb) tűzerejű lövegnek, a kezelőszemélyzetnek, a lőszernek és az önvédelmi kézifegyvereknek. Több típusba másodlagos fegyverzetet (géppuska, gépágyú) egyáltalán nem helyeztek el, ezért csak a kézifegyverekkel lehetett közvetlen gyalogsági támadást elhárítani. Ebből - és a nyitott küzdőtérből - kifolyólag a korai páncélvadászok rendkívül sebezhetőek voltak gyalogság elleni harcban, és a mellvédek viszonylag kis vastagsága miatt gyakran alulmaradtak a harckocsikkal vívott harcokban is. A nyitott felső rész védtelenné tette őket a bombázók és vadászgépek támadásaival szemben is.

A tapasztalatok alapján teljesen zárt testű és erősen páncélozott páncélvadászokat alakítottak ki. Jó példa erre a Pz 38(t) alvázára épített páncélvadászok sorozata a Marder II-től a Marder III-on keresztül a Hetzerig. A Pz IV alvázakra épített Hornisse (Nashorn), Jagdpanzer IV. A fejlesztés a Dickermax kialakítása idején fordult az új irány felé, ezért ebből a Nashornra emlékeztető típusból összesen két darabot építettek. A Pz III alapjaira szerelt Marder III' és StuG III ugyanezt mutatja. A Párduc és Tigris harckocsikból csak zárt felépítményes vadászokat gyártottak, de a Tigrisnél a Ferdinand és Elephant sikertelensége után még kompaktabbra álltak át, ez lett a Jagdtiger.

[szerkesztés] Típusok és alapjaik

Jagdpanzer 38(t) Hetzer a drezdai hadtörténeti múzeumban

[szerkesztés] Lángszórós harckocsik

[szerkesztés] Felderítő járművek

[szerkesztés] Légvédelmi önjáró lövegek

[szerkesztés] Irodalom

  • Crawford, Steve. Harckocsik a második világháborúban. Hajja és Fia (2002). ISBN 963-9329-40-1 
  • George Forty: Tankok világenciklopédiája, Bp., Atheneum 2000, 2006
  • Bombay-Gyarmati-Turcsányi. Harckocsik. Zrínyi K. (évszám nélkül). ISBN 963-327-332-3 
  • Barker, A.. Páncélosok a háborúban. Hajja és Fia (2001). ISBN 963-9329-09-6 
  • Rieder, Kurt. Páncélosok akcióban!. Vagabund K. (2005). ISBN 963-9409-22-7 
  • Földi, Pál. Tank könyv. Anno K. (évszám nélkül). ISBN 963-375-040-7 
  • Meyer, Hubert. Kriegsgeschichte der 12. SS-Panzerdivision "Hitlerjugend" Band. Osnabrück (1999) 

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ↑ Forrás: Heinz Guderian - Achtung Panzer
  2. ↑ Meyer: Kriegsgeschichte..., 408. old, Brockschmidt SS-Haupsturmführertől
  3. ↑ Kumulatív hatású páncéltörő lövedékek már léteztek, de a krónikus nyersanyaghiány miatt alkalmazásuk háttérbe szorult.
  4. ↑ A szövetségeseknél voltak forgó tornyos páncélvadászok is

[szerkesztés] Galéria

  • Sturmpanzer I B a sIG33-as löveggel 1941. áprilisában

  • Kis felépítményű Marder II Pz 38(t) alvázon, 1942. májusán a Krímben

  • Sturmpanzer IV Brummbär az aberdeeni Ordonance Múzeumban, 150 mm-es StuH43 L/12 löveggel

  • Grille a Pz 38(t) alvázán sIG33-as löveggel az aberdeeni múzeumban

  • Hummel 150 mm-es LeFH löveggel

  • Sturmpanzer IV StuH a 150 mm-es StuH43 L/12 löveggel

  • Sturmpanzer VI Sturmtiger

  • Marder II ezúttal egy Pz II alvázán, 1943. március 21-én, Közép-Oroszországban

  • Pz 38(t) alvázra épített Marder III, 1944. januárjában Oroszországban

  • Lorraine-alvázra épített 150 mm-es tarack az aberdeeni múzeumban

  • StuG III ausf G a drezdai múzeumban

  • StuG III egy 1944-es bélyegen

  • StuG IV, Muzeum Orła Białego

  • A Stubborn Emil tervrajzai, jól látható a 128 mm-es, L/61 űrmérethosszú löveg

  • Nashornok menete 1944 első hónapjaiban

  • Jagdpanzer IV az aberdeeni harckocsimúzeumban

  • Jagdpanzer IV/70 az ottawai hadtörténeti múzeumban. A háttérben egy Pz I-es

  • Jagdpanzer IV/48 a thuni harckocsimúzeumban

  • Jagdpanzer V Jagdpanther a münsteri harckocsimúzeumban

  • A39 Tortoise

  • Elephant páncélvadász, 1944. áprilisában Olaszországban

  • Vadásztigris az aberdeeni múzeumban

  • Flammpanzer III akcióban, 1943, Olaszország

  • Flakpanzer IV Gepard

  • Flakpanzer IV Wirbelwind a worthingtoni harckocsimúzeumban

  • Flakpanzer IV Kügelblitz modellje

  • Flakpanzer IV Ostwind modellje

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Geschützwagen&oldid=11368939”
Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök