Landsverk L–60

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
L-60
Landsverk anti-II (nachbearbeitet).jpg
Az L-60 légvédelmi változata a Tuusula AA-Múzeumban

Általános tulajdonságok
Személyzet 3 fő
Hosszúság 4,6 m
Szélesség 2,0 m
Magasság 1,85 m
Tömeg 6800 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 6-13 mm
Elsődleges fegyverzet 1 db 20 mm-es Madsen gépágyú
Másodlagos fegyverzet 1 db 7,95 mm-es géppuska
Műszaki adatok
Motor 8 hengeres Büssing-NAG
Teljesítmény 116 kW (155 LE)
Felfüggesztés rugózott, csillapított lengőkaros, önhordó
Sebesség 45-50 km/h
Hatótávolság 220 km

A harckocsi a svéd Landsverk Művek kisharckocsi-sorozatából való, amelyhez az M-21 és L-10 típusok is tartoztak. Hadtörténeti, hadászati jelentősége csekély, a második világháborúban nem került bevetésre.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első könnyű tankot az 1930-as években fejlesztette ki egy német mérnök Joseph Vollmer Landsverk L-10 (Stridsvagn m/31) néven. Vollmer korábban az első német tank A7V tervezésében is részt vett ezért tapasztalt szakembernek számított e téren. Nem kevesebb, mint tíz variánst is teszteltek mire az első prototípus megépült. Az első példányok 1936 készültek AB Landsverk gyárban Oberhausenbe L-60 típusjelzéssel. Az első példányok fegyverzete egy 20 mm-es gépágyú és egy géppuskából állt, amely hasonló volt a német Panzerkampfwagen II könnyű harkocsi fegyverrendszerével. A típus licencét a magyar honvédség 1937-ben megvásárolta, 1939-től kisebb módosításokkal 38M Toldi I néven gyártották A MÁVAG gyárában. Az 215 darab L-60 szolgált a második világháború alatt a svéd fegyveres erőknél 219 m/41 és 282 m/42 közepes tankok mellett. A járművet számos országba exportálták köztük az Ír hadsereg számára is 2 darabot ahol 1960-ig szolgáltak a Vickers D modellekkel. A típus továbbfejlesztett változata mint Stridsvagn m/40 ( m/40 Strv )és Luftvärnskanonvagn L–62 Anti II páncélosok. Svédország 1960-ban eladott a Dominikai Köztársaságnak modernizált L-60-asokat amellyek részt vettek a Dominikai polgárháborúban (1965 április). A fennmaradó tizenkét darabot később korszerűsítették az amerikai szabványoknak megfelelően és 2002-ig szolgált.

Technika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stridvagn m/34 (L-60) volt az első tank amellyet elláttak torziós rudas felfüggesztés rendszerrel. Ezt találmányt Ferdinand Porsche fejlesztette ki, amely egy sokkal simább haladást eredményezett és hatékonnyabban nyelték el a terep egyenletlenségeit mint a régi laprugók és megbízhatóbbnak bizonyult a Chistie féle rendszernél. A fútómű nagyobb első meghajtó lánckerékkel, négy megduplázódott szabadonfútó láncvezető és egy azonos átmérőjű láncfeszítő kerékkel valamint két visszatérő futógörgővel rendelkezett.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oldalanként négy nagy futógörgőn elhelyezett önhordó alváz jellemzi, amelyben a futók páronként egy könyök-lengőkarra voltak erősítve. Rugózása csillapított spirálrugós. Kormányzása nem botkormánnyal, hanem kormánykerékkel történt, a kormánymű kúpkerekeken keresztül csatlakozott a hajtáshoz. Ez a megoldás nem tette lehetővé, hogy az egyik lánctalpat teljesen megállítsák, ezért helyben fordulásra nem képes.

Technikai adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

| Mászóképesség: 40° | Árokáthidaló képesség: 1,75 m | Lépcsőmászó képesség: 0,7 m | Gázlóképesség: 1,0 m | Lőszerjavadalmazás: 300 db. gépágyú lőszer és 3000 db. GPU lőszer | Hasmagasság: 0,35 m | Üzemanyagtartály: 250 l | Fordulókör: 8 m | Fajlagos talajnyomás: 0,52 kp/cm2 | Üzemanyag-fogyasztás l/100km úton/terepen: 100/110

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bombay László - Gyarmati József - Turcsányi Károly. Harckocsik 1916-tól napjainkig. Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

http://www.tanks-encyclopedia.com/ww2/sweden/L60_stridsvagn_M38-39-40.php