Char B1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Char B1 (bis)
B1 bis 'Téméraire' Mourmelon.JPG
A Char B1 a franciaországi Mourmelon-le-Grand military campben

Általános tulajdonságok
Személyzet 5 fő
Hosszúság 6,52 m
Szélesség 2,5 m
Magasság 2,79 m
Tömeg 32 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 60 mm (torony)
Elsődleges fegyverzet 75 mm és 45 mm löveg
Másodlagos fegyverzet 2 db párhuzamosított GPU
Műszaki adatok
Motor 6 hengeres benzinmotor
Teljesítmény 225 kW (307 LE)
Felfüggesztés páncéltesten futó
A francia 37. páncéloszászlóalj egyik kilőtt B1-je Beaumont-ban 1940. május 16-án

A Char B1 (bis) harckocsi az utolsó első világháborús mintára épített jármű. Feltűnően hasonlít az angol Vickers Independentre.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1921 és 1924 között tervezték, de prototípusa csak 1929-ben állt készen a tesztelésre. Futóműve a harckocsitesten körbefutó lánctalpat hajtotta. Forgatható tornyába 47 mm-es löveget építettek, amelyet a páncéltesten elöl mereven rögzített 75 mm-es löveg egészített ki. Mindkét géppuskája a lövegekkel párhuzamosított volt. Mozgékonyságát nem találták kielégítőnek.

A rossz teszteredmények ellenére rendszerbe állították, és egészen 1940-ig szolgáltak a francia hadseregben. Erős toronypáncélzatuk leküzdésére a Pz III harckocsik sem voltak alkalmasak (sokszor még a Pz IVC változat rövid csövű 75 mm-es lövegei sem), ugyanakkor a Char B1 75 mm-es lövege hatékony volt az összes német páncélossal szemben. Hátránya viszont a gyenge manőverező képesség miatt a merev rögzítésű löveg körülményes célzási lehetősége volt.

A tankot egy hathengeres 307 lóerő csúcsteljesítményű Renault motor hajtotta. A jármű vastag páncélzata miatt nőtt a fogyasztása, ezzel csökkent a hatótávolsága. E problémát a személyzet alapos kiképzésével és páncélozott üzemanyag-szállítókkal orvosolták.

A 47 mm-es löveg 670m/s-os sebességével a kor összes német harckocsi páncélját képes volt átütni. Másodfegyverzetét két a toronnyal párhuzamosított Riebel géppuska képezte. A toronyban elhelyezkedő fegyvereket a parancsnok kezelte. A homlokpáncélzatba épített 75mm-es, L/17-es kaliberhosszúságú ágyút csak fel-le lehetett mozgatni. Ha oldalra akartak lőni az egész járművet el kellett forgatni. Hátrány volt, hogy éles helyzetben a vezetőnek a tankon kívül ezt is irányítania kellett.

A tank páncélzatát 60mm-es acéllemezek alkották, amely e korszakban igen vastagnak számított. A lemezeket szegecseléssel rögzítették, de a tornyot öntéssel készítették. A motor páncélzata vékony volt, ha a motortért oldalról érte találat, akár fel is robbanhatott a motor.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A paraméterek kicsiny változtatásával jött létre a Char B2 változat, amelyben leglényegesebb eltérésként a 47 mm-es toronylöveg hosszú csövűre cserélése említhető.

A Char B1 Bis "char de bataille" (Harci tank) 15 év fejlesztés után állt hadrendbe.

Egyéb adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Árokáthidaló képesség: 2,75 m
  • Lépcsőmászó képesség: 0,93 m
  • Lőszerjavadalmazás: 74 db 75 mm-es, 50 db 47 mm-es, 5100 db GPU

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bombay László - Gyarmati József - Turcsányi Károly. Harckocsik 1916-tól napjainkig. Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3