T–60

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
T–60
T60 parola 1.jpg
T–60 harckocsi a parolai Finn Harckocsimúzeumban

Általános tulajdonságok
Személyzet 2 fő
Hosszúság 4,1 m
Szélesség 2,3 m
Magasság 1,75 m
Tömeg 5,8 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 7–20 mm
Elsődleges fegyverzet 20 mm TNS ágyú
Másodlagos fegyverzet 7,62mm DT géppuska
Műszaki adatok
Motor 2 db GAZ–202 benzinmotor
Teljesítmény 2×52 kW (2×70 LE)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 44 km/h
Fajlagos teljesítmény 17,9 kW/t
Hatótávolság 450 km

A T–60 1941-1942-ig gyártott szovjet könnyű harckocsi. Több mint 6292 db készült belőle. A típus a T–38 úszóképes felderítő harckocsit váltotta fel.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyikolaj Asztrov a moszkvai 37. Gyár tervező csapatát bízták meg 1938-ban a szárazföldi és kétéltű felderítő harckocsik tervezésével. Ők készítették a T–30A és a T–30B prototípusokat, valamint az egykori T–40 kétéltű harckocsit 1940-től. Ez vezetett a T–40SZ (szuhoputnij, szárazföldi) változathoz, egy nehezebb harckocsi prototípushoz is, amit a gyártáshoz túl bonyolultnak találtak. A T–30B prototípust T–40 alvázzal, de egyszerűbb szerkezettel és nehezebb páncélzattal csak T–60 felderítő harckocsi néven fogadták el és 1941 júliusában, épp a Barbarossa hadművelet után sorozatgyártását is elkezdték.

Ugyan először 12.7 mm-es géppuskával tervezték mint a T–40-t, később a fegyverzetét egy 20 mm-es TNSh löveggel javították. Ez már képes volt 500 m-ről átütni egy 15 mm vastag merőleges páncélt de elégtelennek bizonyult az újabb német harckocsik páncélzata ellen. Így újabb kísérletek folytak a 37 mm-es ZIS–19-es ágyúval újra fegyverzésre de ezzel felhagytak a szovjet elegendő 37 mm-es lőszer híján.

A T–60 harckocsit a T–90 légvédelmi harckocsi tervezésénél is felhasználták. Ez a projekt váltott át a T–70 könnyű harckocsihoz és lett törölve sorozatgyártás nélkül.

Sikló harckocsi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A-40

Egy T–60 lett átalakítva 1942-ben vitorlázó kivitelűre. Úgy tervezték, hogy egy Pe–8 vagy TB–3 nehézbombázóval vontatható könnyű páncélosa legyen a partizán erőknek. A harckocsi légi felhasználáshoz könnyített volt lőszer és fegyverzet nélkül, nagyon kevés üzemanyaggal. A módosítások ellenére a TB–3 bombázó hagyta a sikló harckocsit a gyenge aerodinamikája miatt kényszerleszállni, csak hogy a törést elkerülje. A T–60 a tervek szerint egy reptér melletti mezőn landolt és a szárnyak és a farok ledobása után visszatért a bázisára. A vontatáshoz elég erős repülőgépek hiányában a projektet törölték és soha nem folytatták.

Román TACAM T–60[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A románok 34 elfoglalt T–60 harckocsit 1943-ban átalakítottak TACAM T–60 harckocsi-elhárítóra. A legtöbbet, ha nem az összeset a szovjetek elkobozták miután Románia átállt a szövetségesekhez 1944 augusztusában.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a T-60 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Miller, Steven. Tanks of the World: From World War I to the Present Day. Osceola, WI: MBI Publishing (2000). ISBN 0-7603-0892-6 
  • Zaloga, Steven J., James Grandsen. Soviet Tanks and Combat Vehicles of World War Two. London: Arms and Armour Press (1984). ISBN 0-85368-606-8 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz T–60 témájú médiaállományokat.