38M Toldi I

38M Toldi I
Toldi I kisharckocsi
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám	190 db
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 fő
Hosszúság	4,75 m
Szélesség	2,14 m
Magasság	1,87 m
Tömeg	8500 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	33/23/13/7/6 mm (vezető homlok-/mellső homlok-/oldal-/hátsó-/tető- és fenékpáncél)
Elsődleges fegyverzet	1 db 20 mm-es 36 M Solothurn nehézpuska
Másodlagos fegyverzet	1 db 8 mm-es M 34/37 A vagy 34/40M Gebauer géppuska
Műszaki adatok
Motor	1 db nyolchengeres, négyütemű Büssing NAG benzinmotor
Teljesítmény	116 kW (155 LE)
Felfüggesztés	rugózott, csillapított lengőkaros, önhordó
Sebesség	50 km/h
Fajlagos teljesítmény	13,6 kW/t, (18,2 LE/t)
Hatótávolság	200 km

A 38M Toldi I a Magyar Királyi Honvédség által rendszerbe állított második világháborús, magyar gyártmányú könnyűharckocsi volt, a Toldi-harckocsicsalád első tagja. 1942-től a típust 38M Toldi A.20, illetve 38M Toldi A.40 néven tartották nyilván főfegyverzete alapján, megkülönböztetésül a Toldi II-től.

Története

Toldi I harckocsi a Kubinka Tankmúzeumban

A svéd Landsverk gyár L–60 modellje alapján készült, amelynek licencét 1938-ban vásárolta meg a MÁVAG és a Ganz gyár. Az alapmodellen csak a fegyverzetet cserélték le, hogy biztosítani tudják a lőszer-utánpótlást. Az Ausztriából kölcsönzött L-60-ast 1937. augusztus 17-én tesztelték a magyar fejlesztésű V-4-gyel együtt. Fegyverzet és védettség tekintetében a magyar modellt nem múlta felül, de mozgékonyságban igen, ezért ez a kisharckocsi is rendszerbeállításra került.

A svéd Landsverk Művek a magyarországi tesztek és a magyar javaslatok figyelembe vételével megtervezte a vezetőtér ergonómikusabb változatát, és a megerősített lengéscsillapítást. A toronyba az eredetileg tervezett 25 mm-es Bofors géppuskát nem lehetett elhelyezni. Az eredeti svéd géppuskát beszerzési nehézségek miatt nem választhatták, ezért került beépítésre a 36 M típusú 20 mm-es gyalogsági géppuska. Ez a géppuska is kompromisszumokkal járt, mivel a hozzá tartozó tölténytár nem fért el a toronyban, így ahhoz új tölténytárat kellett gyártani. A kiegészítő fegyverzetnek szánt Gebauer géppuskát is átalakították hevederesre, ezért átmenetileg a M 34/37 A géppuskát építették be. A Gebauer használatához a tetőpáncélt ki kellett vágni, mivel a felső elhelyezésű tár nem fért el a küzdőtérben. A toronyforgató motort mindig bekapcsolva kellett tartani, mert annak kikapcsolt állapotában a torony magától elfordulhatott.

1938. májusában 38 M R/5 típusú rádiókkal látták el a harckocsit, és rendszeresítették. A rádiók nagy hatótávolságúak voltak, terepviszonyoktól függően távbeszélő üzemmódban 2-15, távírómódban pedig 6–30 km-es.

A HM 1939. februárjában rendszeresítette és rendelte meg a harckocsit. A két első példányt 1940. április 13-án vette át a katonai átvevő bizottság, június 10-ig újabb 20, június végéig pedig még 20 darab készült el a MÁVAG-ban. A torziós rugók és az optikai berendezések hiánya miatt a gyártás júniusban leállt. 1941 márciusában készült el a megrendelt Toldi-széria utolsó példánya. Ez idő alatt mintegy kétszáz különböző felszereltségű Toldi harckocsi épült. A leggyakoribb meghibásodás a páncélrepedés és a torziós rugók törése volt. A legelső darabok közül 1940 júniusáig 16 páncélrepedés és 47 rugótörés fordult elő.

A második világháború első szakaszában a Toldik sikeresen harcoltak a Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadjáratokban. Alapvető hiányossága, hogy csak nehézgéppuskával rendelkezett, amellyel ellenséges páncélosok ellen hatástalan volt. A háború második felében már a gyalogság (élőerő) elleni harcban is sokszor alulmaradt, az egyre hatékonyabb páncéltörő fegyverek miatt a harckocsi elavult. 1942-től főként felderítési feladatokra alkalmazták, ahol jó rádióiknak és megfelelő terepjáró képességüknek köszönhetően még jó szolgálatot tettek.

A harckocsi fegyverzetét 37M 40 mm-es, L/25 űrmérethosszú harckocsiágyúval egészítették ki. A harckocsit 1942-ben modernizálták, de a teljes körű korszerűsítés helyett csak a fő fegyverzet lecserélésére, egy 40 mm-es 42 M típusú ágyú beépítésére volt mód. A módosított változat a 42M Toldi II típusjelzést kapta. 1943 elejétől 1944 áprilisáig 80 db Toldi I-t alakítottak át Toldi II kivitelűre.

Kizárólag a Moszkva melletti Kubinkai Harckocsi Múzeum rendelkezik Toldi harckocsikkal.

Felépítése

A Toldi kisharckocsiban a motor hátul kapott helyet. Ötfokozatú sebességváltóval látták el, a kormánymű a vezetőtérbe került. A kormánymegoldás nem tette lehetővé a helyben fordulást, körülbelül 8 méter sugarú körben fordulhatott el 360°-ban.

A futómű könyökös lengőkarokból állt, amely az oldalankénti négy-négy futókereket tartotta. A kettős futókerekek közös agyra csatlakoztak. Az első és negyedik lengőkar rugós lengéscsillapítóval ellátott. A láncfeszítő görgők torziós rugóval húzzák a láncot feszesre, és ezek mindegyike külön könyökös lengőkaron lett elhelyezve. A lánchajtókerék első elhelyezésű.

Az alkatrész-utánpótlás csak 1941-től vált önellátóvá, addig Németországból és Svájcból került importra több alkatrész, főleg a mechanikus alkatrészek (csapágyak, kardántengely, stb.) és az optikai berendezések.

Egyéb adatok

• Lánctagok száma: 125 db.
• Hasmagasság: 1,35 m
• Lánctalp szélessége: 0,286 m
• Fajlagos talajnyomás: 0,5 N/cm²
• Mászóképesség: 40°
• Oldaldőlés: 25°
• Lépcsőmászó képesség: 0,6 m
• Árokáthidaló képesség: 1,75 m
• Gázlóképesség: 0,7 m
• Lőszer-javadalmazás: nehéz GPU 208 db, GPU 2400 db.

Források

• Bonhard Attila, Sárhidai Gyula, Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség Fegyverzete, Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1992., ISBN 963-327-182-7
• Hadtudományi lexikon II. (M–Zs). Főszerk. Szabó József. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995. 1332. o. ISBN 963-04-5226-X
• Bombay, Gyarmati, Turcsányi: Harckocsik: 1916-tól napjainkig, Budapest, Zrínyi, 1999. ISBN 963-327-332-3

Külső hivatkozás

• Toldi a Kubinkai Harckocsi Múzeumban