Renault FT–17

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Renault FT–17
FT 17.jpg
Egy Renault FT-17 harckocsi, a brüsszeli Királyi Katonai és Hadtörténeti Múzeumban

Általános tulajdonságok
Személyzet 2 (parancsnok, vezető) fő
Hosszúság 4,94 m
Szélesség 1,74 m
Magasság 2.14 m
Tömeg 6,5 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 6,5-16 mm
Elsődleges fegyverzet 37 mm-es ágyú
Műszaki adatok
Motor Renault 4-hengeres benzin motor
Teljesítmény 29,5 kW (40 LE)
Felfüggesztés függőleges rugózás
Sebesség 7,8 km/h
Fajlagos teljesítmény 6 kW/t
Hatótávolság 45/60 (terep/út) km

A francia harckocsigyártás az első világháborúban a Renault, Citroen és Schneider cégek közti rivalizálás jegyében zajlott. Az FT–17 könnyűharckocsi a Renault gyártmánya.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Renault FT–17 a francia hadsereg egyik legsikeresebb harckocsija volt az első világháború során. Kétszemélyes könnyűharckocsi konstrukció volt, a vezető elöl, ülve foglalt helyet, a parancsnok pedig állva kezelte a fegyverzetet. Az FT–17 kialakítása meghatározó lett a harckocsik későbbi történelmében, ugyanis itt alkalmaztak első ízben forgatható tornyot, és az itt megvalósított hármas szerkezet (vezető-, küzdő- és motortér) kialakítása is hagyománnyá vált.

Az FT–17-et gyalogság támogatására tervezték,[1] a háború végére közel háromezer állt hadrendben és egészen 1944-ig használták. 24 országban rendszeresítették, vagy használták, több ország gyártotta licenc alapján. Számos háborúban és helyi konfliktusban részt vett egészen a második világháborúig, mikor is a németek használták a francia felkelők ellen, Párizsban.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harckocsik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Renault FT Char Mitrailleur

A harckocsinak ez a változata azonos kivitelezésű, de egy darab 7,92 mm-es Hotchkiss géppuskával látták el. Fegyverzet nélkül alakították ki a híradó harckocsit, amely három személyes volt.

T–18

Szovjet másolat, melyet Msz-1-nek is jelöltek.

M1917 Light

Amerikai licensz változat. A harckocsi eredetileg a Six Ton Tank Model 1917 (Hattonás Harckocsi Verzió 1917) elnevezést kapta, ehhez képest a harckocsi hét tonnásra sikeredett.

Fiat 3000

Olasz licensz változat.

Önjáró tüzérségi lövegek, rohamlövegek, páncélvadászok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peugeot Char 1918

Önjáró tüzérségi löveg/könnyű harckocsi/rohamlöveg. A Peugeot modellje. A felfüggesztést átdolgozták, a küzdőteret hátratolták, és nem építettek tornyot. A felépítmény oldalára készítettek ajtó, lőszerrakodás céljából. A felépítmény hátuljára két ajtót szereltek, ahol gyorsan ki-be lehetett jutni. Személyzete két főből állt: 1 vezető és 1 töltő-parancsnok. Fegyverzete 1 db Sa 18 35 mm-es ágyú vagy 1 db rövid csövű 75 mm-es Blockhaus Schneider ágyú volt (a felvételeken ez nem dönthető el) és 1 darab 8 mm-es Hotchkiss gépágyú alkotta. A jármű súlya 8 tonna volt. Más paraméterek, valamint a motor eddig ismeretlen. Egyetlen prototípus épült 1918-ban. Szolgálatba sohasem lépett, mivel az első prototípus tesztelése nagyon elhúzódott, és az első világháborúból már csak hónapok voltak. Ez után a Francia Hadsereg nem tartott igényt rá és a programot feloszlatták.

FT–17BS

Önjáró tüzérségi löveg változat. Csak a prototípusig jutott el, itt a tornyot merev felépítménnyel helyettesítették és a rövid csövű, 75 mm-es Blockhaus Schneider ágyúval látták el. Soha sem lépett szolgálatba.

FT-75

Rohamlöveg változat. Fegyverzete szintúgy egy rövid csövű, 75 mm-es Blockhaus Schneider ágyú volt. A fegyvert egy nyolcszögletű, merev felépítményben helyezték el. 1917-ben állt szolgálatba, azonban az első világháború vége felé közeledett és sohasem vetették be. 1925-ig maradt szolgálatban. Összesen 40 db épült belőle, szolgálatuk utáni sorsuk ismeretlen.

FT AC

Páncélvadász változat. Mivel a Renault FT a második világháború kezdetén még kelendő volt és többé-kevésbé modernnek számított, ezért megtervezték a páncélvadász változatát is. A terv szerint a tornyot leszerelik és egy egyszerű „doboz” alakú felépítményt helyeznek fel aminek vékony a páncélzata, valamint hátul és felülről nyitott lett volna. Fegyverzete 1 db hosszú csövű 47 mm-es páncéltörő ágyú lett volna. Személyzetét három fő alkotta volna: 1 vezető, 1 töltő-lövész és 1 parancsnok. A tervek szerint a parancsnok és a lövész helyezkedett volna el a küzdőtérben. Sebessége úton 7 km/ó lett volna. Ez a lassúság komoly problémát jelentett volna. Főleg emiatt vetették el a programot. Csak tervrajzokon létezett.

Egyéb adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Üzemanyagtartály: 90 l
  • Mászóképesség: 45°
  • Árokáthidaló képesség: 1,8 m
  • Lépcsőmászó képesség: 0,6 m

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1917-ben a francia hadvezetés 5150 darabot rendelt

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bombay László - Gyarmati József - Turcsányi Károly. Harckocsik 1916-tól napjainkig. Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Renault FT–17 témájú médiaállományokat.