A Pál utcai fiúk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Pál utcai fiúk
Molnar - Pál street boys 1907.jpg
A könyv első kiadásának díszes borítója (1907)
Szerző Molnár Ferenc
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Téma ifjúsági, kaland
Műfaj regény
Kiadás
Kiadás dátuma 1907[1]
Magyar kiadó Móra Ferenc Könyvkiadó,
Magyar kiadás dátuma 50. kiadás: 2012
Média típusa könyv
Oldalak száma 160 (2012)
ISBN 9789631191714 (2012)
Práter utcai szoborcsoport (Szanyi Péter alkotása, 2007)
Az osztály – Illusztráció a könyv első kiadásában, 1907
A Magyar Nemzeti Múzeum
A Füvészkert térképe 1884-ből
Nemecsek a füvészkerti Pálmaházban – Illusztráció a könyv első kiadásában, 1907[2]

A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc 1907-ben megjelent ifjúsági regénye. Első közlése 1906-ban, a Tanulók Lapja című ifjúsági folyóiratban folytatásokban történt. Magyarországon az egyik legolvasottabb és legnépszerűbb regény, az iskolákban kötelező olvasmány általános iskola ötödik osztályában. Külföldön a legismertebb magyar regény: számtalan nyelvre lefordították, sok országban (például Olaszországban, Lengyelországban és Japánban) kötelező vagy ajánlott iskolai olvasmány. A könyv máig ható nemzetközi népszerűsége arról tanúskodik, hogy olvasói szerint örök élethelyzetekről szól, bárhol, bármikor történhetett volna.

A regény főszereplői – Nemecsek Ernő, Boka János, Geréb Dezső, Áts Feri – olyan karakteres emberi viselkedési mintákat mutatnak, amelyeket a név puszta említése felidéz – és a könyv olyan jól ismert, hogy ezeket a neveket gyakran használjuk is emberi jellemek tömör leírására. A szereplők nevén kívül fogalommá váltak a regényből például a „gittegylet”, az „einstand” vagy a „grund” szavak is.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1889 [Megjegyzés 1] márciusában Budapesten játszódó regény a Pál utcai fiúk és a vörösinges fiúk csapatának egymással szembeni hadakozását írja le, melyben középiskolások megvédik játszóterüket, a kis Nemecsek Ernő segítségével – aki életét áldozza a grundért –, egy másik csapattól, a „vörösingesek”-től. A grund megvédése után nem sokkal derül csak ki, hogy a játszóteret beépítik.

  • I. rész: Egy szép márciusi napon a természetrajzórán (12 óra 45 perckor) a tanár úr kísérlete közben minden diák már az óra végét várja. Boka a zsebtintatartójával bíbelődik, Csele a könyvlapjait rendezgeti, Csónakos ásít, Weisz morzsáktól szabadul meg, Geréb csoszog a pad alatt, Barabás a könyveit pakolgatja. Egy zongoraverkli vidám hangja behallatszik a terembe. A tanár Csengeyvel bezáratja az ablakot. Csónakos egy papírgombócot gurít Nemecseknek, akit arra kér, hogy adja tovább azt Bokának. "Délután háromkor közgyűlés. Elnökválasztás a grundon. Kihirdetni." Kicsöngetés után Csele alkudozni kezd a törökmézárussal. Eddig minden 1 krajcár volt, most meg minden 2 lett. Még a diákabrak (összetevői: mogyoró, mazsola, malagaszőlő, cukordarabka, mandula, szentjánoskenyér-törmelék, utcai szemét és légy) is, ami a gyerekek kedvencévé vált. Geréb ötletét (kalapodavágás) Boka csöndesen leinti, békít az okos, 14 éves fiú. Csónakos kocsisfüttyel üdvözli a társaságot. Nemecsek elmeséli, hogy a Múziumban (Magyar Nemzeti Múzeum kertjében) tegnap a Pásztorok einstandot csináltak.

„Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az `einstand` tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése.”

– Részlet a regényből [3]

Nemecsek, Richter, Weisz, Kolnay és Barabás a Nemzeti Múzeum kertjébe mentek. Azt játszották, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. Nemecsek nyert volna, de a Pásztor-testvérek elvették a nyereményét. A fiúk hallatlan szemtelenségnek tartják az esetet, még Boka is felháborodik az ügyön. Délután találkoznak a grundon, ott erről is beszélni fognak.

Hazafelé Csónakos és Nemecsek dohányport (tubákot) töm az orrába, nagyokat tüsszentve indulnak hazafelé.

  • II. rész: A grund bérházaktól határolt üres telek, egy fatelep közelében. A farakások között 50-60 kis szűk utca található, a vadszőlővel befutott házikóban gőzfűrész működik, a telep tót őre az egyik csenevész eperfa tövében összetákolt apró fakalibában lakik. Ez a terület a Pál utcai fiúké, ahol mindenkinek rangja van: kapitányok, főhadnagyok és hadnagyok rohangásznak játék közben. Közlegény - Hektoron, a tót nagy fekete kutyáján kívül - csak egy van: Nemecsek Ernő. Ő érkezik elsőnek a grundra, bereteszeli az ajtót, rögtön a dühösen ugató kutyára lesz figyelmes. A farakások tetejére a fiúk erődöt építettek, a középső citadellán piros-zöld zászló leng. A kis szőke óvatosan az erőd közelébe megy, majd felmászik rá. Közben önmagát biztatva többször is ezt mondja: "Ne félj, Nemecsek!"

Odafenn megpillantja a rettenetes Áts Ferit, mindnyájuk ellenségét, a füvészkertiek vezetőjét, aki gúnyosan ismétli a kisfiú által mondottakat. A zászlót, amit a Csele nővére varrt, magával viszi a vörösingesek vezére.

Nemecsek - aki pityeregve szóvá teszi, hogy miért csak ő egyedül közlegény - beszámol a többieknek a történtekről, Boka intézkedik, hogy új zászlójuk (bár piros-fehér) legyen. Önmagát is megbünteti János (mert nem zárta be az ajtót), neve bekerül a fekete noteszbe, a a fiúknak imponál a szigorúsága, meg az, hogy önmagával sem kivételez. Kolnay és Barabás összevesznek, hogy kinek a kalapjába kerüljenek a szavaztok. Végül elnököt választanak (Csele kalapja az "urna"), mégpedig teljhatalmú elnököt, akinek majd minden parancsát vakon kell teljesíteni. Boka János 11 szavazatot kap, Geréb Dezsőre hárman voksolnak. Boka azt tervezi, hogy meglátogatják a füvészkertieket, mielőtt azok jönnének ismét.

  • III. rész: A haditerv másnap délután, a gyorsírási óra után kész lett. Három fiú (Boka, Csónakos és Nemecsek) elmegy a Füvészkertbe, otthagyja a névjegyüket, egy piros papírra írt szöveget. "Itt voltak a Pál utcai fiúk!" . Elindulnak, negyedóra alatt kiérnek a Füvészkerthez. A kőfalon nehéz lett volna bejutni, de hátul egy akácfa segítségével átmásznak a deszkapalánkon. A hídon két vörösinges őrködik, a szigeten lesz a füvészkertiek gyűlése. A (mesterséges) várromig lopakodva jutnak el a sötétben, bár az őrségváltás közbeni füttyök és a Füvészkert őrének esteli sétája megijesztik őket. A várromnál 8 (fából és ezüstpapírból készült) tomahawkra bukkannak, Áts Feriék fegyvertára lehet itt. A tavon egy csónakkal eveznek a szigetig. Közben Nemecsek véletlenül a vízbe esik. Csónakos (nevéhez híven) őrzi a csónakot, míg Boka és Nemecsek végrehajtja a küldetést. Itt megpillantják Gerébet, aki árulójukká vált, elmondja a grundot eddig birtokló gyerekek szokásait, titkait. A vörösingeseknek labdaterület kell, ezért nyílt háborúban akarják megszerezni a nagyvárosban ritka üres területet. Egy időre elhagyják a tisztást a füvészkertiek, ekkor teszi ki Boka a Pál utcai fiúk üzenetét, majd eloltja a lámpát. A vörösingesek üldözni kezdik a három fiút, akik a gyorsan áteveznek a túlpartra, majd az üvegházba menekülnek. Nemecsek óvatlanul gyújtót lobbant, Boka kiüti a kezéből, de már későn, Áts Feriék észreveszik őket. Nemecsek az aranyhalas medencébe bújik, Csónakos a egy polc alá hasal, Boka a nyitott ajtó mögé áll. A három Pál utcai fiú Szebenics tévedéseinek köszönhetően megússza a dolgot. Lóvasúttal küldik haza a kis szőkét, aki aznap este kétszer is megfürdött.
  • IV. rész: Másnap délután egykor az iskolában vége a tanításnak, a gyerekek hazafelé készülődnek. Nemecsek titokzatos, Csónakos nagyokat lódít a Füvészkertben átéltekről. Boka közli a Pál utcaiakkal, hogy délután kettőkor lesz megbeszélés erről. Rácz tanár úr hívatja a gittegylet tagjait. Kifaggatja őket a tanári szobában, az egyletalapítással, a gittrágás fortélyaival kapcsolatban. Weisz, az alapító elnök, Kolnay a pénztárnok, Barabás, a pecsétőr, Nemecsek, a titkár, Csele, a zászlótartó, Richter és Leszik bevallják "bűneiket". A sírás meghatja a tanárt, de döbbenete az előkerült egyleti tárgyak (sima és okmánybélyegek, bélyegző, pénz - tagdíj, picike kis drótnyelű piros-fehér-zöld zászló) miatt egyre csak nő. A tanár mosolyogva megnézi a pecsétnyomót: "Gittgyűjtő Egyesület, Budapest, 1889". Feloszlatja a gyerekek szerveződését, büntetésből magaviseletből valamennyi fiú szabályszerűt fog kapni. Weisz pedig kevésbé szabályszerűt, mert ő volt az elnök. Nemecsek a kihallgatás közben friss gittre bukkan a tanári szoba egyik ablakában, titokban kikaparja, tehát a kis csapat meg van mentve. Délután háromkor, találkoznak a grundon, és újjáalakítják az gittegyletet.

A közgyűlésen éppen Nemecsek akar szólni, amikor meglátja Gerébet, amint az a tót kunyhójához sompolyog. A kisfiú otthagyja a közgyűlést, és Geréb után oson. Kihallgatja, hogy az áruló szivarral kínálja Janót, meg akarja vesztegetni a férfit, hogy az kergesse el a Pál utcai fiúkat. Új gyerekek jönnek majd a grundra, akik a tótot gazdagon meg fogják jutalmazni. A gittegylet tagjai félreértik Nemecsek újabb elrohanását, aki Bokához akar menni a rémisztő vesztegetési kísérlet hírével. Gyávának tartják Ernőt, kizárják az egyletből, és csupa kisbetűvel írják be a nevét az egylet jegyzőkönyvébe: "nemecsek ernő áruló!!!"

Nemecsek lélekszakadva fut a Kinizsi utca felé, ahol Boka lakott egy kis, szerény földszintes házban. Elmondja az elnöknek a kis közlegény, hogy mit hallott és látott az imént. Boka és Nemecsek Geréb után futnak, de a klinikánál megállnak, mert a kis szőkére köhögőroham tör. Boka Geréb után kiált, de a fiú - bár nevetve visszafordul feléjük - nem áll meg, eltűnik előlük. Nemecsek sírva fakad, mert félti a grundot, Boka szemében is könnycseppek csillognak.

  • V. rész: Két nappal később a Füvészkertben azt jelenti az összegyűlt vörösingesek előtt Szebenics Áts Ferinek, hogy eltűnt a fegyvertárukból a Pál utcai fiúk piros-zöld zászlaja. Egy lábnyomot is találtak, ami még a Wendauer lábnyománál is kisebb. Geréb, a kém jelentést tesz arról, hogy harc nélkül is megszerezhetik - megvesztegetéssel - a grundot. Áts Feri rápirít Gerébre, Feri nyílt harcban, nem alattomosan akarja megszerezni a labdaterületet. Gerébet befogadják a füvészkerti srácok maguk közé, a vezér kezet fog vele, Dezső hadnagyi rangot kap. Ezután a támadási tervük részletei következnek. Amikor Geréb gyávának nevezi a Pál utcaiakat, akkor egy hang megszólal egy nagy fa tetejéről:

„ - Még meg kell tőled kérdeznem valamit. Nem gondolod, hogy a Pál utcaiak sejtik, hogy te hozzánk tartozol?

- Nem hinném - felelt az új hadnagy. - Még ha itt is volt valaki közülük a múltkor, mikor a piros cédulát a fára tűzték, nem láthatott a sötétben.

- Tehát nyugodtan mehetsz be közéjük holnap délután?

- Nyugodtan.

- Nem fognak gyanítani semmit?

- Nem. És ha gyanítanának is valamit, nem merne szólni egyik sem, mert mind fél tőlem. Nincs azok közt egy bátor fiú sem!

Egy éles hang vágott egyszerre közbe:

- Dehogy nincs!”

– Részlet a regényből [4]

A nagy fa tetejéről Nemecsek mászik le, s meglepően bátran szól a vörösingesekhez.

Áts Ferinek megtetszik a kis legény, befogadná maguk közé, de Nemecsek nem áll kötélnek. A Pásztorok kicsavarják a vezér utasítására a kisfiú kezéből a zászlót. Büntetést is kell kapnia a kis szőkének, de nem akarják bántani: csak megfürdetik. Ernő meg volt hűlve, s már napok óta köhögött, de nem szól erről, tűri, hogy a két Pásztor belenyomja a sekély vizű tóba. Hangos, röhögés támad a vörösingesek között, még Geréb is nevet rajta. Nemecsek újra szól az őt kigúnyoló fiúkhoz, s a gonosz vidámság helyébe a tisztelet csendje ereszkedik.

A kis hős - aki a mai este igazi férfivá vált - elindul a híd felé. A két őrnek Áts Feri parancsot ad, hogy tisztelegjenek Nemecsek előtt. Ezután mindannyian feszes "Vigyázz!"-ba kapják magukat, s úgy tisztelegnek a kisfiú előtt. Gerébnek mindenki hátat fordít, Dezső elsomfordál a helyszínről. A két Pásztor is büntetést kap az einstand miatt a vezértől: ruhástul - engedelmesen - beleültek a vízbe nyakig. Hogy a többiek ne nevessenek, Feri hátraarcot parancsol nekik, majd elvezeti a csapatot a szigetről.

  • VI. fejezet:

Főszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemecsek Ernő – mint jelkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vézna testalkatú, szőke, kis növésű fiú. Alázatos, udvarias, érzékeny. Hektor (a tót kutyája) mellett ő az egyedüli közlegény a Pál utcai fiúknál.

„Se nem osztott, se nem szorzott, mint az `egy` a számtanban. Senki se törődött vele. Jelentéktelen kis sovány fiú volt, gyönge gyerek.”

A saját társai egy gittegyleti közgyűlésen igaztalanul gyávának és árulónak tartják, nevét pedig megszégyenítésül csupa kisbetűvel írják le a közgyűlési jegyzőkönyvbe. A grundért vívott „csatát” Nemecsek Ernő – a legkisebb és leggyengébb a fiúk közt – dönti el. Nemecsek a hazájáért felelősséget vállaló kisember önfeláldozó, hősies bátorságának a jelképe, akit társai nem értettek meg, félreszorítottak és megszégyenítettek, a történet végén a grund hőseként hal meg.

Boka János[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geréb megállott és visszafordult. Mikor Bokát meglátta, nagyot nevetett. És nevetve szaladt el előlük, ki a Körútra. A Pál utca házai közt élesen hangzott ez a gúnyos nevetés. Geréb kinevette őket.- Illusztráció a könyv első-kiadásában. 1907.

A Pál utcai fiúk elnöke a Kinizsi utcában lakott egy kis, szerény földszintes házban. Magabiztos fellépésű, határozott jellem. Mindig kiáll az igazság mellett. Képes arra, hogy felismerje a hibáit és kijavítsa azokat. A Pál utcai vezérként hamar bebizonyítja alkalmasságát a feladat elvégzésére. Nem találunk benne a felnőttekre jellemző negatív tulajdonságokat. Becsvágy, hatalomvágy még nyomokban sem fordul elő benne. A Füvészkertben történtek után nem árulta el a társainak, hogy Geréb a vörösingesek között az elárulásukon mesterkedik.

Áts Feri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyike a legkarakteresebb szereplőknek. Bátor, erőteljes, következetes. A vörösingesek vezéreként korához képest nagy érettséggel követeli meg az általa hozott döntések betartását (a Pásztorok megbüntetése a gyerekek meglopásáért). Egyedül behatol az ellenség főhadiszállására. Áts Feri több, mint egy hadvezér vagy egy utcagyerek, érettségét mutatja az, mikor a háború elvesztése után félretéve az esetleges haragot, keserűséget, lelkifurdalásától hajtva elmegy Nemecsekék házához, hogy érdeklődjék a kisfiú állapotáról.

Geréb Dezső[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árulóvá válik és elárulja a Pál utcaiakat a vörösingeseknek, de aztán megbánja tettét, fontos információkat mond el társainak, és hősiesen harcol a Pál utcaiak oldalán a végső ütközetben.

A Pásztor testvérek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörösingesek tagjai.

A kérdés mindig az, hogy az ember nemecsek legyen, kis kezdőbetűvel, és haljon meg az igaz ügyért, vagy kövesse el az élet szokásos árulásait, s élhessen tovább, igaz, behúzott vállal és lesunyt tekintettel. Határozottan csak az nyilatkozzék, akit már hozott ilyen döntési helyzetbe az élet. Mindettől függetlenül is: főhajtás Molnár Ferencnek.
Vámos Miklós (Petőfi Irodalmi Múzeum)
A gyerekkor halhatatlan regénye A Pál utcai fiúk! Elég, ha rágondolok, és újra gyerek leszek és halhatatlan.
Csukás István (PIM)
Néhány évvel ezelőtt, egy fogadáson találkoztam a japán császárnéval, aki azt mondta, gyerekkorának kedvenc olvasmánya A Pál utcai fiúk volt, és biztos benne, hogy a magyarok mind olyanok, mint ők. Én meg azt gondoltam, hogy mi itthon tévedünk, nem a Nobel-díjas nagyságok, nem a művészóriások a legismertebb magyarok a nagyvilágban, hanem Boka és Nemecsek [...]
Békés Pál (PIM)

Pásztor fiúk einstandot hajtanak végre a golyózó Pál utcaiakkal szemben. Elveszik Nemecsektől az üveggolyóit. Mivel Nemecsek nem adja oda a zászlót, kicsavarják a kezéből. Később Áts Feri megfürdetteti őket a Füvészkert tavában, mert kisebb és gyengébb gyerekeket bántottak.

Helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regényben szereplő grund[7] – a regény szövegéből kideríthetően – a mai Pál és Mária utca sarkán volt, Nemecsekék lakása pedig a Rákos utcában (ma Hőgyes Endre utca), az akkoriban a környéket meghatározó alacsony, egészségtelen házak egyikében. A tó helyszínét Fogarassy Miklós irodalomtörténész azonosította: «Az Üllői úti klinikák közül utolsó, a mai Természettudományi Múzeum felé eső tömböket csak később, a Millennium (1896) után építették meg – ezeknek az épületeknek a „telkén” lehetett az a tó, ahol a regény szereplői a Füvészkertben a vörösingeseket kihallgatták.»

Vélemények a regényről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pál utcai fiúk a legjobban szívemhez nőtt könyvem, 1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára, amelyet volt tanárom, Dr. Rupp Kornél szerkesztett. Abban az időben természetesen még nem volt rendezett írói beosztásom, s így a körúti művészkávéház karzatán írtam délutánonként az egyes folytatásokat. Erre a szedő személyesen ügyelt fel, és szinte kitépkedte kezemből az esedékes kéziratlapokat. Egyébként is szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos kávéházi zsibongáson és a szünet nélküli katonazenekaron kívül semmi sem zavart meg a munkában. Szóval ezen a nyugodt helyen álmodtam vissza a gyerekkoromat, mikor még a Lónyay utca református gimnáziumába jártam, és valóban megvolt a grund a Pál utcában. Bár a regény fantáziám szüleménye, a figurái azonban éltek. A diáktársaim voltak ezek, akik közül kettővel még máig is a legjobb barátságban élek. Ezek Feiks Jenő rajzolóművész és Pásztor Árpád írótársam.
Molnár Ferenc saját művéről (PIM) Voit Krisztina: Molnár Ferenc és a Franklin Társulat. Magyar Könyvszemle, 1982/3.

Fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány fordítás címe:

  • Djemtë e rrugës Pal és Çunat e rruges Pal (albán)
  • The Paul Street Boys és No Greater Glory (angol)
  • Момчетата от Павловата улица [Momcsetata ot Pavlovata ulica] és Момчетата от улица Пал [Momcsetata ot ulica Pal] (bolgár)
  • Chlapci z Pavelské ulice vagy Hoši z Pavelské ulice (cseh)
  • La knaboj de Paŭlo-strato (eszperantó)
  • Pál-tänava poisid (észt)
  • Koulupoikia (kirja Pál-kadun pojista) (finn)
  • Les garçons de la rue Pál és Les gars de la rue Paul (francia)
  • Paliskuzeli bizebi (grúz)
  • Máhánájim [8] (héber)
  • De jongens van de Pálstraat (holland)
  • Junaci Pavlove Ulice és Dječaci Pavlove ulice (horvát)
  • Chłopcy z Placu Broni (lengyel)
  • Palo gatvės berniūkščiai (litván)
  • Decata od Pavlovata ulica (macedón)
  • Bastii din sztrada Pál (moldáv)
  • Die Jungen der Paulstraße (német)
  • Kampen om løkka (norvég)
  • I ragazzi della via Pál és I ragazzi della Via Paal (olasz)
  • Мальчишки с улицы Пала [Malcsiski sz ulici Pala] (orosz)
  • Pal csampu teghake [9] (örmény)
  • Os meninos da rua Paulo (portugál)
  • Băieţii din strada Pal (román)
  • Los chicos de la calle Paul (spanyol)
  • På liv och död (svéd)
  • Junaci Pavlove Ulice és Дечаци Павлове улице / Dečaci Pavlove ulice (szerbhorvát)
  • Chlapci z Pavlovskej ulice (szlovák)
  • Dečki Pavlove ulice (szlovén)
  • Pal Sokağı Çocukları és Pal Sokağının Çocukları (török)
  • Хлопці з вулиці Пала [Hlopci z vulüci Pala] (ukrán)

Filmfeldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háború a grundon – Illusztráció a könyv első kiadásában, 1907
Nemecsek betegágya – Illusztráció a könyv első kiadásában, 1907

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fábri Zoltán filmjében ez a dátum 1903.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A regény először 1906-ban a Tanulók Lapja című ifjúsági folyóiratban jelent meg folytatásokban.
  2. Hol fürdött Nemecsek?
  3. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1983) - 15. oldal
  4. Részlet a regényből (Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1983) - 92. oldal
  5. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1983) - 93. oldal
  6. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1983) - 96-97. oldal
  7. A grund térképe a könyvből
  8. http://demeter.oszk.hu/apache2-default/htm_jpg/oc33.310.jpg
  9. http://demeter.oszk.hu/apache2-default/htm_jpg/ob29.013.jpg
  10. Balogh Béla: A Pál utcai fiúk. pim.hu. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  11. Frank Borzage: No Greater Glory (1934) (angol nyelven). IMDb. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  12. I ragazzi della Via Paal, di Mario Monicelli (olasz nyelven). sottodiciotto.it, 1935. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  13. Fábri Zoltán: A Pál utcai fiúk. Port.hu. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  14. Maurizio Zaccaro: A Pál utcai fiúk. Port.hu. (Hozzáférés: 2011. február 11.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak