John Cassavetes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Cassavetes
John Cassavetes Edge of the City trailer 1957.jpg
John Cassavetes A város széle című filmben (1957)
Életrajzi adatok
Születési név John Nicholas Cassavetes
Született 1929. december 9.
New York, USA
Elhunyt 1989. február 3.(59 évesen)
Los Angeles, Kalifornia, USA
Házastársa Gena Rowlands (1954 - 1989)
Gyermekei Nick Cassavetes
Pályafutása
Aktív évek 19511985

John Cassavetes az IMDb-n

John Nicholas Cassavetes (New York, 1929. december 9.Los Angeles, 1989. február 3.) görögamerikai színész, forgatókönyvíró és rendező. Innovatív kamerahasználatával, egyéni szemléletmódjával, az improvizáció bátor használatával a cinéma vérité amerikai megfelelőjét hozta létre. Ray Carney filmkritikus az „amerikai független film atyjának” nevezte.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cassavetes New Yorkban született görög emigráns szülők gyermekeként. Long Islanden nőtt fel, a Colgate University és a New York Academy of Dramatic Arts hallgatója volt, aminek elvégzése után, 1950-ben színházi színészként helyezkedett el. 1953-tól kisebb filmszerepeket is kapott, az ötvenes években számos James Dean-szerű „ifjú bűnözőt” játszott. Az éppen a helyét kereső televízió is sok szereppel találta meg. A televíziós költségvetés, időbeosztás jelentette korlát nagyban befolyásolta későbbi filmkészítési stílusát.

Ebben az időben ismerte meg és vette feleségül Gena Rowlands fiatal színésznőt. Cassavetes 1956-tól New York-i workshopokban tanított színészetet; egy itteni improvizációs gyakorlat inspirálta a szerzőként és rendezőként is első filmjét, a New York árnyait (Shadows1960). A gyártáshoz szükséges összeget részint barátaitól, részint egy rádióműsor hallgatóitól kérte és kapta meg.

Cassavetesnek a New York árnyaihoz nem sikerült amerikai terjesztőt szereznie, ezért Európába vitte, ahol a Velencei Filmfesztiválon a Kritikusok díját nyerte el. Az európai forgalmazók az Egyesült Államokban importként mutatták be a filmet, ami ott csekély nézőszámot ért el ugyan, de felkeltette a hollywoodi stúdiók érdeklődését. Cassavetes két filmet rendezett Hollywoodnak a hatvanas években – Too Late Blues és A Child Is Waiting – de ez a találkozás csalódást jelentett. A stúdiók folytonos beavatkozása, a művészi kontroll hiánya és a munkájának állandó akadályozása elviselhetetlenné vált. Cassavetes ezt nem volt hajlandó még egyszer végigcsinálni.

A szükség hozta „stratégia” részeként népszerű filmekben vállalt szerepeket, az így szerzett bevételeit saját rendezői céljainak megvalósítására fordította. Ezzel együtt színészként sem volt átlagos: a hatvanas évek olyan kasszasikereiben nyújtott kiváló alakításokat, mint A piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen, 1967) – az itteni játékáért a legjobb mellékszereplő Oscar-díjára jelölték – vagy a Roman Polański rendezte Rosemary gyermeke (Rosemary's Baby – 1968).

A következő önálló munkája az Arcok (Faces, 1968) volt, ami már későbbi témáit vetítette előre. Egy külvárosi pár felbomlóban levő házasságát bemutató filmben felesége, Gena Rowlands játszotta a főszerepet. Cassavetes kamerája könyörtelenül mutatja meg az egymástól egyre inkább eltávolodó házaspár és szeretőik kicsinyességét és érzelmi kapzsiságát, de közös történetük pátosza a film végére váratlanul méltóságteljes fordulatot vesz. Az Arcok szakmai és közönségsiker volt, két kategóriában is jelölték Oscar-díjra (legjobb férfi és női mellékszereplő).

Az Arcok után Cassavetes jobban koncentrálhatott a rendezői munkásságára. Ekkorra már elegendő ereje és befolyása volt ahhoz, hogy a stúdió-rendszerben dolgozva meg tudja őrizni a munkái fölötti teljes ellenőrzést. A Férjek (Husbands, 1970) című filmben Peter Falk és Ben Gazzara társaságában maga Cassavetes az egyik főszereplő – három, a házasság hétköznapi, piti gondjai elől menekülő férfit alakítanak. A hetvenes évek következő filmje a Minnie és Moskovitz (Minnie and Moskovitz, 1971), egy félrevezetett, a szerelmet kereső fiatal nő története. A főszerepben itt is Rowlands, egy kisebb szerepben Cassavetes anyja, Katherine is felbukkan.

Az Egy hatás alatt álló nő-ben (A Woman Under The Influence, 1974) Rowlands egy furcsa, hóbortos nőt alakít, amint kétségbeesve próbál a valóságban megkapaszkodni. A férjét Peter Falk játssza, ő az, aki megpróbálja megőrizni a normalitás látszatát, de végül meghozza a nehéz döntést, és feleségét egy pszichiátriára bízza. A karakterek apró rezdüléseit, az erkölcsi dilemmákat a szürke finom árnyalataival festi meg a rendező. A feleség viselkedése bár zavarja és nyugtalanítja a környezetét, de nem feltétlenül mondható veszélyesnek vagy labilisnak. Rowlands teljes értékű alkotótárs: Mabel alakját gazdagon és energikusan formálja meg; alakításáért a Legjobb színésznő, míg Cassavetest a Legjobb rendező díjára jelölték.

Az Egy kínai bukméker meggyilkolása (The Killing of a Chinese Bookie, 1976) legalább annyira a férfi története, amennyire a korábbi film a nő-ről szólt. Ben Gazzara alakítja Cosmo Vitellit, egy kisebb sztriptízbár megszállott szerencsejátékos tulajdonosát, akit gengszterek – adóssága fejében – gyilkosságra kényszerítenek. Félelme és bizonytalansága miatt Vitelli becsap barátot és ellenséget egyaránt.

A Premier (Opening Night) a színészettel, és magával a színészmesterséggel foglalkozik. A főszereplő ismét Gena Rowlands, társai Cassavetes, Ben Gazzara és az utolsó filmszerepét játszó Joan Blondell. A film Myrtle Gordon idősödő színésznő belső válságát mutatja be. A magány, a felszínes, szeretetlen munkahelyi légkör, az öregedés, az ember helyett a “híres színész”-nek szóló gesztusok – majd egy rajongó a szeme előtt lezajló halálos balesete vezetik végül az alkoholhoz, hallucinációkhoz. Végül a színpadon – privát életének tapasztalatait segítségül hívva – sikerül megszabadulnia a démonaitól. A kritikusok kiemelték, hogy Cassavetes szinte determinálva volt ennek a filmnek az elkészítésére, lévén hogy igen mélyen érintve volt a témában. Laurence Gavron szerint Cassavetes éveken át dolgozott a forgatókönyvön, folyamatosan foglalkoztatta a téma. A film gazdaságilag kudarc lett, több mint másfél millió dollárt emésztett fel egy év alatt. Az első változat több mint öt óra hosszú volt, Amerikában csak a végső változat jelent meg.

Cassavetes tovább dolgozott a nyolcvanas években, de az alkohollal való problémái már éreztették hatásukat. A Gloria (1980) egy szokványosabb krimi Rowlands főszereplésével, a Szeretetáradatban (Love Streams, 1984) Cassavetes a frissen elvált nővéréből felé áradó szeretet és ragaszkodás súlya alatt nyögő idősödő nőcsábászt játssza. Utolsó munkáját, a Kis gubancot (Big Trouble, 1986) kényszer szülte: szívességből vette át a rendezést egy fiatalabb kollégájától. A film Cassavetes szavaival „kész tragédia”. Nagyon fájt neki a tudat, hogy betegsége miatt ez lesz a hattyúdala.

Cassavetes ellenállhatatlan, magával ragadó személyiség volt. A filmkészítésért élt, kollégáit és magát is ennek a folyamatnak áldozta fel. Az intenzív életnek megvolt az ára: hosszú évek alkoholizmusa után májzsugorodásban halt meg 1989-ben, 59 évesen.

Felesége, Gena Rowlands azóta is játszik, fia, Nick Cassavetes apja nyomdokain haladva színész és rendező, 1997-ben apja forgatókönyvéből készítette a Életem szerelme című filmet, 2004-ben pedig a Szerelmünk lapjait rendezte.

Az improvizációról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rowlands szerint Cassavetes filmjeiben gyakran félreértik az improvizáció szerepét. Bár Cassavetes nem csak hagyta, de bátorította is színészeit a rögtönzésre, az viszont csak nagyon ritkán fordult elő, hogy teljes jelenetek improvizáció eredményeként születtek volna. A jellemző inkább az volt, hogy a színészek a próbákon a rendező vázlatai alapján kezdtek rögtönözni, Cassavetes aztán ezek alapján írta át az adott jelenetet.

Rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatott filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • John Cassavetes: A kamera mögött (in: Homoródy József - Körtvélyes Ágnes (szerk.): Új irányzatok a mai filmművészetben - cikkgyűjtemény II. kötet; kézirat, Filmművészeti Könyvtár 15. kötet; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1962. pp. 156-166.)
  • Bakonyi Vera - Zalán Vince (szerk.): John Cassavetes. (Budapest Film, Bp., 1993.)
  • Karcsai Kulcsár István: John Cassavetes - kortársaink a filmművészetben. (Filmbarátok kiskönyvtára-sorozat)
  • Ray Carney: John Cassavetes filmjei - A pragmatizmus, a modernizmus és a film. (Osiris Könyvtár - Film; Osiris Kiadó, Bp., 2001.) ISBN 963-379-874-4
  • Karcsai Kulcsár István (szerk.): Jupiterlámpák előtt - Interjúk, beszélgetések, vallomások a korszerű filmszínészi játékról (Népművelési Propaganda Iroda, Bp., 1981.) - benne két John Cassavetes írással
  • Judy Anger: Peter Falk - a kételkedő hadnagy (B.U.S. Press, Bp., 2006.) - Columbo figuráját John Cassavetes álmodta rá Peter Falk személyiségére
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu / Bresson / Dreyer. (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám Kiadó, Bp., 2011.)