Dajka Margit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dajka Margit
Dayka Margit-Szerelmi láz-no watermark.jpeg
Dajka Margit a „Szerelmi láz” című film Évájaként
Életrajzi adatok
Született 1907. október 13.
magyar 1867-1918 Nagyvárad
Elhunyt 1986. május 25. (78 évesen)
magyar Budapest
Házastársa Kovács Károly (1929 – 1940)
Kolczonay Ervin (1941–1945)
Bakay Lajos (1949–1956)
Lajtos Árpád (1957 – 1986)
Pályafutása
Aktív évek 19161986
Híres szerepei Majmunka, Bors néni
Díjai
Kossuth-díj 1952
Kiváló művész 1953
Érdemes művész 1951

Dajka Margit az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Dajka vagy Dayka Margit[1] (Nagyvárad, 1907. október 13.Budapest, 1986. május 25.) Kossuth-díjas magyar színművésznő.

Már kilenc éves korában szerepelt színpadon szülővárosában. Kamasz lányként Kolozsváron Hetényi Dömény Elemér színiiskolájában tanulta a mesterséget. Tizenöt évesen szerződtette a nagyváradi színház. 1924-ben kapta első felnőttszerződését Kolozsvárott.

1927-ben indult magyarországi pályája, Horváth Árpád meghívta Hódmezővásárhelyre vendégszereplésre. 1927-ben szerződtette a miskolci színház, innen 1928-ban Szegedre, majd 1929-ben Budapestre a Vígszínházhoz került, ahol a Két lány az utcán című darabban Vica szerepében aratta első nagy sikerét. 1933-tól nem tartozott állandó társulathoz, egyes szerepekre szerződött. Fellépett a Nemzeti Színházban, a Belvárosi és a Magyar Színházban, játszott a Kamara, Andrássy úti, Erzsébetvárosi és Vidám színpadon is.

1945 után a Belvárosi, Petőfi, 1963-tól 1968-as nyugdíjba vonulásáig a Thália tagja volt. A hetvenes években a Madách Színházban szerepelt, és sokat filmezett. 1983-ban az Operettszínházban a Szerdán tavasz lesz című darabban lépett fel. Élete utolsó éveiben Nemes Nagy Ágnes Bors nénijeként szórakoztatta a gyerekeket.

Naiva szerepekkel kezdte pályáját, gyakran szerepelt zenés játékokban szubrettként, később inkább drámai hősnő, majd az anyaszínésznő szerepét alakította. Nagy hatású, sokoldalú színészetében tragikai és komikusi elemek is hitelesek voltak. Molnár Gál Péter Dayka művészetének műfaji besorolására találta fel (félig-meddig tréfából) a tragikomika megjelölést. 1932 óta filmezett, kezdettől fogva vezető főszerepeket alakított, amelyekben temperamentuma és fanyar szépsége érvényesült.

Vezető egyénisége lett a magyar filmművészetnek is, a Liliomfi vénkisasszonya és az Ismeri a szandi mandit? alkoholista öregasszonya, vagy a Szindbád Majmunkája és a Macskajáték Orbánné szerepeire emlékezve.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születése, kisgyermekkora (1907–1914)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dayka Margit 1907. október 13-án született Magyarországon, Nagyváradon. Édesanyja, Elek Veronika paraszti család sarja, édesapja, Dajka János viszont kisnemesi családé. A leendő házasfelek a családi emlékezet szerint lakodalomban ismerkedtek meg, de a házasság a sűrű gyermekáldás kivételével (Elek Veronika 13 gyermeket szült) nem bizonyult áldottnak. Dajka János a Nagyváradi Színház balettmestere volt, hamar kiderült, hogy nem bírja a családfő felelősségével járó kötöttségeket, a család alig látta.

Elmondhatom, hogy szinte apa nélkül nőttünk fel. Gyerekkori benyomásaim végletességéhez ez is hozzátartozik, hogy apám éppen ellentéte volt anyámnak. Igen jóképű, elegáns, széptevéshez szokott ember volt, vonzódtak hozzá a nők, hamar hozzá kellett szoknunk, hogy csak hébe-hóba jár haza, s mint valami előkelő idegen szemléli tulajdon gyerekeinek siserehadát. Mégsem tudtam neheztelni rá. Érdekes jelenségnek tartottam a maga módján. Elhivatott művészléleknek. Rokonszenvesen csapongó bohémnak. Milyen szépen hegedült és cimbalmozott. És hogy táncolt. Ez volt a mestersége is: tánctanár, előkelőbben mondva balettmester. Ismerte mindenki Nagyváradon.
   – Dayka

A gyerekek gondja így mindenestül az anyára maradt. Dayka a visszaemlékezéseiben mindazáltal úgy emlékszik, hogy édesanyjából sem hiányzott a művészi kreativitás, még ilyen körülmények között sem:

Minden gond, baj, keserűség egyedül anyám nyakába szakadt. Azt ne higgyék azonban, hogy az anyámban nem lakozott művészi ihletettség. Gyönyörű népmesei fantáziája volt, miközben esténként sikált, csutakolt minket, véget nem érő, »folytatásos« meséket talált ki, csakhogy ellenkezés nélkül tűrjük a tortúrát. Anyám meséi még ma is sokszor eszembe jutnak, örömömben, bánatomban végigkísérik az életem.
   – Dayka

A Dajka gyerekekből mindazáltal csak néhányan érték meg a felnőttkort, s róluk is így emlékezik első férje, Kovács Károly: „Családja? Borzasztó emberek voltak, róluk nem szívesen nyilatkozom. Egyedül édesanyjáról, akit imádtam, s ő is engem. Magunkhoz vettük, sőt később még Mariska – egyik nővére – is velünk lakott rövid ideig, akivel azonban rossz volt a kapcsolatom. Sokat uszította ellenem Margitot, s lassan el is mérgesedett köztünk a helyzet. Margit egy nap ki is rakta a szűrömet.”

A Bémer téri rikkancs (1914–1916)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kislány áll a téren, és bebámul a kávéházba. […] Ó, de tud figyelni! Karikára nyitott szemekkel, befér a pupillájába ez az egész fura kis világ. Figyel, és az ajka szinte hangtalanul mormolja az újságok neveit. […] Rezzen a hangra, és lódul pár lépést. És fogy az újság.
   – Tokaji György: Rikkancslány volt a Bémer téren

Dajka életének ezt a szakaszát saját nyilatkozataiból ismerjük, többek között például Tokaji Györgynek az 1947-ben írott Rikkancslány volt a Bémer téren (alcíme: Dajka Margit életregénye) című cikkéből,[2] melynek hangvételéről monográfusa, Antal Gábor írja: „dráma és giccs”. Dajkának mindenesetre ez volt az első „foglalkozása”, egyben első határozott emléke: az első világháború idején – hétévesen – rikkancskodnia kellett a nagyváradi Bémer téren a családi jövedelmeket kiegészítendő.

Ez a munka persze nem töltötte ki minden napját, emlékei szerint a „fehér apácákhoz” (domonkos apácák) járt iskolába, ahol – mondja – hamar megérezték rajta „a másságot”, és nagyon nem jó néven vették, hogy a kislány esténként a Bémer téren újságot árul. Ott derült ki viszont az is, hogy tehetségesen rajzol, de az apácákat – megint csak Dajka emlékei szerint – elképesztette, hogy a kislány keze nyomán egy férfiakt rajzolódik ki a papíron. Amikor kérdőre vonták, állítólag felmutatott a terem falán lógó feszületre, hogy az volt a mintája.[3] A fehér apácáktól azután kellett eljönnie, hogy egyszer egy pofont, amit az egyik apácától kapott, visszaadott.

Elmondása szerint a kávéház világa kárpótolta, ahol a rikkancslányt hamar megszerették, és olyan nagyságok jártak oda, mint Emőd Tamás, valamint az ő jóbarátja, a Csucsáról időnként „beszabaduló” Ady Endre. A fehér apácák után a fekete (Benedek-rendi) apácáknál végezte el az elemi iskolát. A Váradot is elérő spanyolnátha-járvány idején egyedüli egészségesként ápolja családja tagjait. A újságáruskodást egészen komolyabb színházi pályafutása kezdetéig folytatja.

Dayka - visszaemlékezései szerint - a kávéházban hallja először Marcel Proust, Henri Bergson nevét. Azután, az ottani pártfogók barátsága révén, bizonyos Hegedűsék boltjában olvashatja először ezeket és más fontos könyveket. Magánúton megtanul franciául.

Színészi pályafutásának kezdetei (1916–1924)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dajka színész pályafutása saját visszaemlékezései szerint egy drámai fordulattal indult, kilencéves korában, Nagyváradon: beállított a színház pénztárablaka elé, és közölte a kasszírnővel, hogy ő színésznő szeretne lenni. Előzőleg betanulta a Sztambul rózsája egy nyúlfarknyi szerepecskéjét. Erdélyi Miklós igazgató valami csoda folytán meghallgatta, és valóban szerződtette; a darabban liftesfiút játszott. Ez volt az első színpadi szerepe.

Erdélyi színigazgató, annak ellenére, hogy a gyerekszínész ezek szerint kedvére való, valószínűleg elfelejtette volna, illetve hosszabb ideig marad fölfedezetlen a statisztaszerepek közt, ha Hetényi Elemér rendező fel nem karolja. Hetényi „színésznevelő” rendező volt, akinek a színpad sok későbbi csillaga köszönhette a korai oktatást – például Tompa „Pufi”, Kiss Manyi –, az ő színitanodájában kapta meg a mesterségbeli alapokat a gyermekszínész általa is felismert tehetsége. Dayka visszaemlékezéseiben egy jellemző momentum kapcsolódik a tanodabeli időkhöz: nagy volt a terhelés, balettet kellett tanulnia, a színészi órák fűtetlen szobákban zajlottak, és ő nem volt hajlandó levetni a nagykabátot. A színházi bírsággal való fenyegetés ellenére sem.[4]

Miközben a Hetényi-iskolában tanulja a szakmát, kisebb szerepeket játszik az előadásokon. 15 éves korában, 1922-ben szerződtetik először állandóra, akkortól a nagyváradi színház tagja.

Azután kezdtem kilógni a szerepeimből. Néha fizikailag is. Például amikor Putty Lia, a nagy díva egyszer Nagyváradon vendégszerepelt. Anna Kareninát játszotta, én a kisfiát. Bokámat verdeső aranyhajam volt, a premierre természetesen el kellett tüntetni. Amikor színre lép Anna, és meglát, szerepe szerint repesve fölkiált: Fiacskám! – és máris fölkap. De akkor alig emelt meg egy kicsit, máris összeroskadt velem együtt, a nézőtér hangos derültségére, ami egyáltalán nem illett a darab hangulatához.
   – Dayka[5]

Hetényi Döményi Elemér hívta fel egy másik korabeli színésznevelő szakember, Sümegi Ödön figyelmét „a semmi kis szerepekben is egyéniséget mutató színésznőcskére”.[4] Valószínűleg kettejüknek köszönhető, hogy Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház neves igazgató-főrendezője 1924-ben lejött Váradra, kimondottan „Dayka-nézőbe”. A sietős meghallgatások után rövid kolozsvári próbák következnek, és Dayka megkapja első valódi „felnőtt” szerződését még korhatár alatt (Hetényi simította el a dolog jogi részét), s a kolozsvári Nemzeti Színház tagja lesz 17 évesen. Ezzel indul felnőtt színészi, komoly pályafutása.

Úton a hírnév felé (1924–1933)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolozsvár (1924–1927)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolozsvári színjátszás nagyjai Dayka odakerülésekor Lengyel Irén, Poór Lili, a fiatalabbak közül Karácsonyi Ili és Körmendi Juci (Tőkés Anna és Kiss Manyi – akkoriban még szintén Margit valamivel Dayka után kerültek oda), de a legnagyobb hatást rá a már kilencven felé közeledő Szentgyörgyi István, a néhai Falstaff és III. Richárd gyakorolta, aki akkoriban népszínművek zsánerszerepeit alakította zsorozatban; idős csőszöket, bakterokat, nagyapókat. Ő látta meg Daykában az ideális „kisonokát”, s egy sor darabban, melyeket részben ő maga írt, de rendezni mindig ő rendezett – például a Sárga csikóban, a Piros bugyellárisban, A vén bakancsosban és így tovább – rendre felléptette őt, ezekben dalolt-táncolt, „csiripelt és dévajkodott” (Antal) a gyerekszínészetből kinövő „Margitka” (ez a közkeletű megszólítása azután haláláig általános maradt a művésznőnek, aki ki nem állhatta, ha „leművésznőzték”, és több ízben határozottan tiltakozott is ellene), illetve „Kisdajka” (ez a becenév Szentgyörgyi találmánya volt).

„Pista bácsival” színpadon kívül is baráti kapcsolatban volt, szerette a matuzsálemkorú színészóriás életerejét és humorát, s az ő visszaemlékezései révén maradt eleven egy híres Szentgyörgyi-anekdota: az ifjú művésznő egyszer tiszteletteljesen figyelmeztette az öreget, hogy nyitva maradt a slicce, mire az csak ennyit mondott: „Hja, kislányom, ahol halott van, ott kinyitják az ablakot.”[6]

Háromévnyi kolozsvári működést követően, 1927-ben játszott először Dayka meghívásra a trianoni Magyarország határain belül, a részleteket megint csak elmondásából ismerjük: Horváth Árpád (akkoriban a budapesti Nemzeti Színház fiatal rendezője) hívta meg Hódmezővásárhelyre, a Nyári Színkörbe, amely befogadószínházként működött. Horváth Kolozsvárott látta őt, onnan hívta meg, és mivel színházában nem „marasztalták különösebben” (Dayka szavai), elfogadta a meghívást.[7] Tokaji György a már idézett életpálya-cikkében így fogalmaz erről a Dayka pályáján sorsdöntőnek bizonyuló lépésről: „A váradi trambulin jól rugózott: egyenesen röpítette egy másik trambulinra. Kolozsvár már csak állomás lehetett, átszállóhely egyéb vonalakra.”[8]

Horváth kolozsvári színésznéző útjához kapcsolódik egy különös affér az akkoriban (1922 és 1929 között) újra szülővárosában élő pályakezdő író, kiváló újságíró, Hunyady Sándor és Dayka között. Dayka visszaemlékezései (illetve valószínűleg utólagos értesülései) szerint Horváth Hunyady társaságában nézte meg őt az előadáson, és bár Horváthnak rögtön tetszett, Hunyady fanyalgott. Ma már szinte lehetetlen kideríteni, pontosan mi árnyékolhatta be a sajtóval természetesen kötelező jó viszonyt ápoló ifjú színésznő és az ugyancsak ifjú titán újságíró viszonyát, Dayka emlékei azonban évtizedek távolából is arról árulkodnak, hogy mély emléket hagyott benne a dolog, illetve nagyon jellemző, ahogyan ezt a személyes sérelmét elbeszéli, és ahogyan ezúton is a kritikus általi mellőzöttségére reagál az abszolút pályakezdő színésznő. A történtekről saját emlékein kívül nem áll rendelkezésünkre más forrás; az anekdota Dayka emlékeire jellemzően nincs datálva, későbbi visszaemlékezéseiben, interjúkban is jellemző, hogy a körülbelüli évszámot is nehéz tisztáznia a kérdezőnek.)

Emlékszem, nagy sikerem volt egy Chopin életéről szóló zenés darabban. Hunyady Sándor, aki akkor ott újságíróskodott Kolozsvárt, írt is a darabról kritikát, de az én nevem meg sem említette. No, fortyogtam magamban, egyszer azért még jól megmondom neki a magamét. De hát túl kopott voltam én még ahhoz, hogy bemehessek a művészklubba, ahol Hunyady általában tartózkodni szokott. Eljött a Liliom premierjére. Kilépek előadás után a kiskapun, hát kibe ütközöm? Hunyady állt ott.
Jó estét, Kisdajka! – emelte meg látható zavarban a kalapját.
Van szerencsém, szerkesztő úr! – és a hangomban máris gyűlni kezdett a harag. – Mi járatban?
Szép volt a premier? – kérdezett ő vissza.
Azt meghiszem!
És ki milyen volt?
Rögtön tudtam, hányadán állunk. Beszámoltam neki röviden, melyik színész milyen volt, csak épp egy kicsit felcserélgettem a szerepeket. Hunyady ismét kalapot emelt, megköszönte, és másnap az én »szereposztásommal« jelent meg a kritikája. Amiből persze nyilvánvalóan kitűnt, hogy elbliccelte a premiert. […] Erősen tartottam tőle, hogy elver, annyira megmérgesedett rám a hamis szereposztás miatt. […] Így is nekem esett, nem éppen úriemberhez méltó tónusban: »Hallja-e, mit csinált maga velem?« […]  »Pardon, csak semmi szemrehányás! A múltkor, amikor kritikát írt, nem találta meg a nevem a színlapon. Most cserébe kapott tőlem egy komplett színlapot.«
   – Dayka[9]

Hódmezővásárhely, Miskolc, Szeged (1927–1929)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vígszínház, Belvárosi Színház (1929–1933)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házasságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. férje: Kovács Károly színész (1929–1940)[10]
  2. férje: Kolczonay Ervin filmrendező (1941–1945)[11]
  3. férje: Bakay Lajos színész (1949–1956);[12]
  4. férje: Lajtos Árpád nyugalmazott katonatiszt (1957–1986), Dayka halálának másnapján öngyilkos lett.

Művészi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kronológia, mérföldkövek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922–1933: A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1933–1948: Sztárkorszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948–1968: Államosított színházak színészeként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968–1986: Nyugdíjban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb színpadi szereplései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fontosabb szerepek listájához alapul Színészkönyvtár.hu Dayka-cikkét vettük, az ott közölt adatokat egészítettük ki az Antal-monográfia, illetve a Bogyay-féle kötet alapján.

Szerző Cím Szerep Színház Bemutató
Ábrahám Pál Az utolsó Verebély lány Forró Sárika Szegedi Városi Színház 1929
Babel, Iszaak Alkony Potapovna Thália Színház 1965[13]
Bahr, Hermann Koncert Fini Nemzeti Kamara 1941
Barabás Pál Pénz! Pénz! Pénz! Zizi Nemzeti Színház 1936[14]
Bibó Lajos Eszter Eszter Nemzeti Színház 1937
Bródy Sándor Tanítónő idősebb Nagy Istvánné Thália Színház 1966[15]
Burke, Edwin J. Az úgynevezett szerelem Dolly, a feleség Vígszínház 1930
Bús-Fekete László A pénz nem minden Zsuzsi Belvárosi Színház 1931
Bús-Fekete László A pénz nem minden Zsuzsi Vígszínház 1933[14]
Bús-Fekete László Szerelemből elégtelen Vígszínház 1935[16]
Csehov, Anton Pavlovics Három nővér Irina Vígszínház 1947
Csehov, Anton Pavlovics Három nővér Mása Madách Színház 1954
Emőd Tamás, Török Rezső Borcsa Amerikában Borcsa Miskolci Nemzeti Színház 1928
Emőd Tamás, Török Rezső Borcsa Amerikában Borcsa Szegedi Városi Színház 1929
Emőd Tamás, Török Rezső Borcsa Amerikában Borcsa amerikai turnén 1938
Emőd Tamás, Török Rezső A harapós férj Cilike (főszerep) Fővárosi Operettszínház 1931
Emőd Tamás, Török Rezső Két lány az utcán Vica Szegedi Városi Színház 1929
Emőd Tamás, Török Rezső Két lány az utcán Vica Vígszínház 1930
Erdélyi Mihály Csavargólány Stefi Erzsébetvárosi Színház 1936[16]
Erdélyi Mihály Becskereki menyecske[17] címszerep Erzsébetvárosi Színház 1938
Faragó Sándor, László Aladár Egy lány, aki mer Éva, a gépírólány Belvárosi Színház 1930
Farkas Imre A nótás kapitány Boriska, a kantinoslány Miskolci Nemzeti Színház 1928
Fejes Endre Rozsdatemető Seresné Thália Színház 1963
Fejes Endre Mocorgó Mutter Thália Színház 1966
Fényes Szabolcs, Bacsó Péter Szerdán tavasz lesz Katinka[18] Fővárosi Operettszínház 1983[19]
Fischer, Otto L. Kimenő Marie Petőfi Színház 1959[20]
Földes Imre Örök szerelem Miria (Jászai Mari) Jókai Színház 1957
Gergely Sándor Vitézek és hősök özv. Eszterágné Belvárosi Színház 1948
Giraudoux, Jean Párizs bolondja[21] Aurelie kisasszony Szegedi Nemzeti Színház 1970
Gogol, Nyikolaj Vasziljevics; Szakonyi Károly Holt lelkek Korobocska Madách Színház 1976
Gorkij, Makszim Éjjeli menedékhely Násztya Vígszínház[22] 1945
Gorkij, Makszim Éjjeli menedékhely Vaszilissza[23] Madách Színház 1956
Gorkij, Makszim Kispolgárok Tatyána Madách Színház 1949[24]
Haputmann, Gerhart Henschel fuvaros Hanne Schal Új Magyar Színház 1943
Hunyady Sándor Júliusi éjszaka Lici Vígszínház 1929
Indig Ottó A torockói menyasszony Patkós Nagy Rózsi Belvárosi Színház 1931
Jókai Mór A kőszívű ember fiai Baradlayné Ifjúsági Színház 1953
Kacsóh Pongrác János vitéz Iluska
Kálmán Imre Tatárjárás Mogyoróssy huszár önkéntes Miskolci Nemzeti Színház 1928
Kálmán Imre Csárdáskirálynő Stázi Szegedi Városi Színház 1929
Kodály Zoltán Háry János Iluska
Kodály Zoltán Háry János császárné Szegedi Szabadtéri Játékok 1966
Konti József A suhanc Józsi
Kós Károly Budai Nagy Antal Bese Anna Vígszínház 1937[25]
Lengyel József, Rákosi Viktor Emmy Emmy (címszerep) Vígszínház 1932
Molnár Ferenc Liliom Julika Művész Színház 1937
Móricz Zsigmond Kismadár Kismadár/Kis Erzsi (címszerep) Madách Színház 1940
Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül Zsani néni Szegedi Nemzeti Színház 1970
Nemes Nagy Ágnes, Novák János Bors néni Bors néni Egyetemi Színpad 1982
Offenbach, Jacques Szép Heléna Orestes Szegedi Városi Színház 1929
O’Neill, Eugene Ifjúság Belle Vígszínház 1934
Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics Farkasok és bárányok Murzaveckaja Madách Színház 1951
Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics Vihar Kabanova Thália Színház 1967
Örkény István Tóték Tótné, Mariska Thália Színház 1967
Pagogyin, Nyikolaj[26] Arisztokraták Mama Petőfi Színház 1961
Petrov, Jevgenyij A béke szigete Catherine Morrison Madách Színház 1948
Pirandello, Luigi Az ember, az állat és az erény Perelláne Művész Színház 1946
Rákosi Viktor, Lengyel József Emmy[27] címszerep Vígszínház 1932
Remenyik Zsigmond Pokoli disznótor[28] Öregasszony Várszínház 1978[29]
Sardou, Victorien Szókimondó asszonyság Hübscher Kata Nemzeti Színház 1944[30]
Sarkadi Imre Út a tanyákról Júlia Madách Színház 1952
Saroyan, William Így múlik el az életünk[31] Júlia Vígszínház 1947
Scserbacsov, Vlagyimir Vlagyimirovics A dohányon vett kapitány Niniche Magyar Színház 1949
Shakespeare, William Rómeó és Júlia Dajka Madách Színház 1953
Szántó Armand, Szécsény Mihály,
De Fries Károly
Budapest – Wien Erna Kamara Színház 1936
Szántó Armand, Szécsény Mihály Százhúszas tempó Marianne (főszerep) Kamara Színház[32] 1934
Szigligeti Ede Liliomfi Camilla Madách Színház 1950
Szirmai Albert Mágnás Miska Marcsa Szegedi Városi Színház 1929
Szép Ernő Aranyóra Bogdán Juci Belvárosi Színház 1930
Szép Ernő Szívdobogás Sebes Éva, mozgásművésztanár Vígszínház 1936
Szurov, Anatolij Alekszejevics Hajnal Moszkva felett Szonceva Madách Színház 1952
Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci szerencséje Csuri mama Jókai Színház 1963
Tolsztoj, Lev Nyikolajevics; Kováts Feltámadás Katyusa Nemzeti Színház 1939
Tóth Ede A falu rossza Biczó Stefi Thália Színház 1965[33]
Vaszary Gábor Udvarolni felesleges Feleség Új Színház 1943
Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja Dulcinea Jókai Színház 1962
Vészi Endre Árnyékod át nem lépheted Hilda, a házvezetőnő Jókai Színház 1960
Wilder, Thornton A házasságszerző Miss Flora Madách Színház 1975
Zapolska, Gabriela Dulska asszony erkölcse címszerep Madách Színház 1955
Zerkovitz Béla A legkisebbik Horváth lány Sárika Szegedi Városi Színház 1927[34]
Zuckmayer, Carl Kristóf Katica Katica (címszerep) Nemzeti Színház 1936

A kezdetek (1922–1933)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csak a fontosabb, jegyzett és a kritikákban említett szerepeket tárgyaljuk önálló alfejezetekben.

1927: Sárika (A legkisebbik Horváth lány)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • játszóhely: Hódmezővásárhely, Szegedi Városi Színház nyári játszóhelye
  • partnerek:

Hódmezővásárhelyt akkoriban a Szegedi Városi Színház (ma: Szegedi Nemzeti Színház) nyári játszóhelye volt, ott léptette fel Horváth Árpád Daykát 1927 nyarán Zerkovitz Béla operettjében, mely érdekes módon A legkisebbik Horváth lány címet viselte. Dayka Sárikát alakította, a címszereplő „legkisebb Horváth lány”-t.[35] A darab sémája: a legkisebbik lány, aki elsőre a legjelentéktelenebb szereplőnek tűnik, idővel főszereplővé lesz. „Daraboknak és szerepeknek ez a helyzete, ha úgy tetszik, sémája, egész korszakokra lesz jellemző” – írja Antal Gábor a darab kapcsán.[36]

1928: Borcsa (Borcsa Amerikában)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • játszóhely: Miskolc, Miskolci Nemzeti Színház
  • partnerek:

Sztárkorszak (1933–1948)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államosított színházak vezető színészeként (1948–1968)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugdíjban (1968–1986)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmes szereplései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dajka Margit és Dajbukát Ilona a Vadrózsa című 1939-es filmben (a fénykép 1938-ban készült)

Televíziós filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ivan Iljics halála (1965) MTV
  • Kristóf, a magánzó (1965) MTV
  • Jövedelmező állás (1965) MTV
  • Tűvétevők (1966) MTV
  • Tüskevár 1-8. (1967) MTV
  • A nagybácsi álma (1967) MTV
  • Élő Antigoné (1968) MTV
  • Földindulás (1970) MTV
  • Fekete macska (1972) MTV
  • És mégis mozog a föld (1973) 1-3 MTV
  • A bóhoc felesége (1975) MTV - Nudicsné
  • Szürkezakós és a mama (1976) MTV
  • Haszontalanok (1976) MTV
  • A kisfiú meg az oroszlánok (1979) - Bruckner Szilvia
  • Képviselő úr (1979) – „nagyanyós”
  • Társkeresés No. 1463 (1980) MTV - Ring Anikó, a pótnagyi
  • Bors néni (1981) MTV - Bors néni
  • A nagymama (1985) MTV - Szerémi grófné – Csiky Gergely A nagymama, címszerep, 1985.

Portréfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mestersége színész (1981) - portréfilm Dajka Margitról
  • Egy igazi bohóc (1991) - portréfilm Dajka Margitról

Hangjátékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tóték (1974)

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dayka Margit sírja Budapesten
(Farkasréti temető, 22-2-31)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dayka vagy Dajka?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének „helyes” írásáról szűnni nem akaró vita folyik, nem utolsósorban azért, mert a forrásokban, említésekben az előfordulások nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg az ipszilonos és az ipszilontalan forma között.

Annyi bizonyosnak látszik, hogy az eredeti, anyakönyvezett névforma a Dajka, de hiteles aláírásai között előfordul az ötvenes években is az ipszilonos változat (amikor ipszilonosnak lenni nem volt „szerencsés”), sőt már korábbról is. Egy makacs legenda szerint Móricz Zsigmond javaslatára lett újra Dajka a sztárkorszak Daykájából az 1940-es években – ennek ellentmondani látszanak az említett ipszilonos szignók későbbről.

Amikor az akkori Színészkamara felülvizsgálta a nemességre utaló névformák használatának jogosultságát, Dayka/Dajka megvédte az ipszilont, pályája kései szakaszában viszont inkább kedvelte a Dajka változatot, így íratta a nevét színlapokra, stáblistákra. Molnár Gál Péter így ír a „névproblémáról”:

Dayka Margit számomra sosem lesz Dajka, még ha ő így kívánta is élete vége felé. Évtizedeken át Daykaként tündökölt. Nehéz átállítani szemünket, fülünket a Dajkára. 1943. augusztus 1-jei hatállyal a Színészkamara cenzúrázta tagjainak nevét, ha bizonyítvánnyal nem igazolták az y, th, ch nemességre utaló betűket. Dayka ekkor megvédte a családneve közepi ipszilont, lenyilatkozta, hogy családja újhelyi Dayka Gábor leszármazottja (Film Színház Irodalom, 1943/33.) A homoródalmási székely család a Dajka, a Bethlen Gábortól nyert keserűi család a Dayka nevet használta.”
   – MGP

„Lehet, hogy Margitka különös, és ma már egzakt módon kevéssé magyarázható titka marad ez az y- és j-eset. De már szinte hallom a hangját: »Gyerekek, érdekes ez? Fontosabb dolgok is vannak itt azért, hogy leragadjunk ennél a témánál.«” – írja a Színészkönyvtár.hu Dajka-cikkében Takács István.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mindkét formában írta és használta is a nevét élete különböző szakaszaiban, a plakátokon, hirdetésekben szintén előfordul mindkét változat, ennek megfelelően aztán a róla szóló írásokban is váltakozik az ipszilonos és a j betűs alak. Az eredeti, anyakönyvezett névforma mindazáltal a j betűs alak, ezért a cikkben is ezt alkalmazzuk, kivéve, ha egyenes idézetben másként szerepel. Lásd egyébként neve helyesírásának problémáját a Dayka vagy Dajka? szakaszban.
  2. Romeo és Júlia színházi hetilap, 1947. május. 10.
  3. Antal (1986), 13.
  4. ^ a b Antal (1986), 14.
  5. Idézi Antal (1986), 14.
  6. Idézi többek között Antal (1986), 15.
  7. Antal (1986), 15.
  8. Idézi Antal (1986), 15.
  9. Idézi Antal (1986), 15–16.
  10. Az utóbbi évszám pontosabb adatok híján következtetés a Színészkönyvtár.hu Dajka-cikkéből.;
  11. Az előbbi évszám pontosabb adatok híján következtetés a Színészkönyvtár.hu Dajka-cikkéből.;
  12. A házasság nem bizonyított
  13. A Bogyay-monográfiában a téves 1967-es dátum szerepel, Antalnál a helyes 1965.
  14. ^ a b Bogyay (1989), 15.
  15. Az Antal-monográfiából származik az évszám, 74.
  16. ^ a b Bogyay (1989), 14.
  17. Bogyay (1989), 20.
  18. A szerepre vonatkozó adatot a Színház című szakfolyóirat 1983/3. számából vettük.
  19. Bogyay (1989), 77.
  20. A részleteket a korabeli színházi közvetítés MTV-archívumban megőrzött adataiból vettük.
  21. A művet Szegeden a Párizs bolondja címmel újították fel.
  22. Ekkoriban, az ostrom után (és még négy évig, egészen 1949-ig) a kiégett Víg épülete helyett a Nagymező utca 22–24. alatt, a volt Radius-moziban, utóbb számos színház otthonában (ma a Thália lakik benne) működött a Vígszínház.
  23. A Színészkönyvtár.hu cikkében hibásan, Vasziliszaként.
  24. Az évszámra és a színházra vonatkozó adatokat a Magyar színháztörténet 1920–1949 című honlap megfelelő cikkéből merítettük.
  25. Antal 1986, 32.
  26. A Színészkönyvtár.hu cikkében elírták: Pagonyinként szerepel, az Antal-monográfiában helyesen (67).
  27. Bogyay (1989), 13.
  28. Antal (1986), 86.
  29. Az Antal-monográfiában a téves 1977-es évszám szerepel, holott a Népszínház 1978-ban létesült.
  30. A színházra és az évszámra vonatkozó adatokat a Bessenyei-emlékhonlapról merítettük.
  31. The Time of Your Life.
  32. Az 1932–1937 között önálló társulattal működő színház nevét a Nemzeti Színház kamaraszínházáról kapta, melytől a Nemzeti 1932-ben megvált. Híres igazgatója volt Alapi Nándor.
  33. Antal (1986), 69.
  34. A Színészkönyvtár.hu Dajka-cikkében 1928-as adat szerepel, az Antal-monográfiában azonban ott a pontos adat: már 1927 nyarától játsszák A legkisebb Horváth lányt – Antal (1986), 16.
  35. A Szegedi Városi Színház Zsebkönyve, 1928, szerk. Lugosi Döme, Görög Sándor.
  36. Antal (1986), 17.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monográfiák (időrendben)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Antal Gábor: Dayka Margit (Bp.1986)
  • Bogyay Katalin: Dajka - Officina Nova Kiadó, Bp., 1989.
  • Szigethy Gábor: Margitka - Helikon Kiadó, Bp., 1998.
  • Lajtos Árpád: Birodalmak árnyékában - Holnap Kiadó, 2000 – Dayka utolsó férjének posztumusz megjelent műve.

Újságcikkek (időrendben)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sz. Ö.: Dayka Margit kalandos útja Szegedtől - Budapestig - Délibáb, 1929. 38. sz.
  • Anonim: Dayka Margit - Színházi Élet, 1930. december 21.
  • Izsáky Margit: Az utolsó csepp véremmel. - Délibáb, 1933. 50. szám
  • Beszélgetés a "Szerelmi láz"-ban égő Dayka Margittal - Film, Színház, Irodalom, 1942. 13. sz.
  • h.a.: Komika leszek. dizőz.- Délibáb, 1943. 24. szám
  • Anonim: Dayka Margit elmondja. - Film Híradó, 1944. 28. szám.
  • Nagy Judit: Mi inspirálja a művészt...? - Film, Színház, Muzsika 1963. 20. sz.
  • Hont Ferenc-Staud Géza: Színházi kislexikon - Gondolat, Bp., 1969.
  • Pongrácz Zsuzsa: Portré Daykáról - Filmvilág, 1972. 7. sz.
  • Sas György: Dajka Margit albumából - sorozat, Film, Színház, Muzsika, 1980. júl. 26. - okt. 25.
  • Pécsi István: Négyszemközt Dajka Margittal - Hevesi Szemle, 1985. 4. sz.
  • Antal Gábor: Dajka Margit - Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986.
  • Lukácsy Sándor: Elhunyt Dajka Margit - Magyar Hírlap, 1986. máj. 27.
  • Kőröspataki Kiss Sándor: Dajka Margit halálára - Új Tükör, 1986. jún. 1.
  • Antal Gábor: Dajka Margit - Ország Világ, 1986. jún. 4.
  • Csurka István: Dajka Margit néz bennünket - Film, Színház Muzsika, 1986. jún. 7.
  • Rapai Ágnes: Álom - Film, Színház, Muzsika, 1986. jún. 14.
  • Gaál István: A Dajkánk. - Filmvilág, 1986. 8. sz.
  • Stuber Andrea: Dajka-hagyaték - Színház, 1986. 11. sz.
  • Pályi András: "Csak egy ember". Dajka Margitról - Színház, 1986. 11 sz.
  • Sívó Emil: Kedvenc - szerepkör nélkül - Vasárnapi Hírek, 1987. okt. 11.
  • Szigethy Gábor: Dajka Margit utolsó mosolya - Színház, 1987. 11. sz.
  • Molnár Gál Péter: Dayka, a tragikomika - Népszabadság, 2007. október 13.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dajka Margit témájú médiaállományokat.