Jacques Offenbach

Jacques Offenbach
Jacques Offenbach
Született	Köln 1819. június 20.
Elhunyt	Párizs 1880. október 5. (61 évesen)
Nemzetisége	francia
Beceneve	zeneszerző

Jacques Offenbach, eredeti nevén Jacob Wiener (Köln, 1819. június 20. – Párizs, 1880. október 5.)

A romantika korában élt francia zeneszerző, csellista, az operett egyik úttörője. Németországi zsidó családból származott. A 19. századi Európa zenéjére óriási hatással volt, több művét mind a mai napig játsszák.

Élete

Ifjú korában Párizsban a Conservatoire növendéke, majd az Opéra Comique csellistája volt. 1849-től a Theátre Francais karmestereként aratta első sikerét a Chanson de Fortunio című színpadi művével. 1855 és 1866 között a Bouffes-Parisiens igazgatója volt. Első műveinek nagy része itt került bemutatásra. 1872–76 között a Theátre de la Gaité-t vezette, majd amerikai turnén járt. Itt azonban nem járt sikerrel, ezután csak a műveinek élt.

Offenbach több operettje, köztük az Orfeusz az alvilágban (Orphée aux enfers, 1854), vagy a Szép Heléna (La belle Hélène, 1864) és A gerolsteini nagyhercegnő (La Grande-Duchesse de Gérolstein, 1867) kiemelkedően népszerű volt mind a francia, mind az angol nyelvterületeken az 1850-es és az 1860-as évek táján. A művek a politikai és a kulturális szatírát ötvözték szellemes opera-paródiákkal. Offenbach ragyogó népszerűsége megcsappant viszont az 1870-es évekre, a második császárság bukásával.

Sírja a montmartre-i temetőben

Elhagyta Franciaországot, ám életének végén népszerűsége újból felívelt, és műveit újra elkezdték játszani. Összesen 102 színpadi művet írt, 1876-ban megkezdett egyetlen nagyszabású operáját, a Hoffmann meséit (Les Contes d'Hoffmann) már E. Guiraud fejezte be 1880-ban.

Halála után a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

Zenei stílusa

Operettzenéjét ragyogó, friss szellem, elegancia jellemzi. Illúzió nélküli, s ezért csúfos, de szívből kacagó humort jelenít meg. Offenbach az életet egy bábszínháznak tartja, és azt az erkölcstelen léha életet mutatja be a Hoffmann meséiben is. Operettjei stílusával iskolát alakított, mind a formák, mind a melodikus invenció terén. Új stílust teremtett az orkesztrakezelés szempontjából is. Zenéjére jellemző a finoman stilizált deklamáció és a táncszerű dallamok alkalmazása.

Színpadi művei

• Pascal et Chambord (1839)
• Les deux aveugles (1855)
• Ba-ta-clan (1855)
• Croquefer ou le dernier des paladins (1857)
• Le mariage aux lanternes (1857)
• Orphée aux enfers (1858)
• Barcouf (1860)
• Les bavards (1862)
• Le Brésilien (1863)
• Lienchen und Fritzchen (1863)
• Die Rheinnixen (romantikus opera) (1864)
• Barbe Bleue (1866)
• La vie parisienne (1866)
• La Grande-Duchesse de Gerolstein (1867)
• La Périchole (1868)
• Les brigands (1869)
• Le rois Carotte (1872)
• Madame Archiduc (1874)
• La fille du Tambour-Major (1879)
• Les contes d'Hoffmann - Hoffmann meséi (fantasztikus opera) (nagyszínpadi kísérőzene) (1880)

Forrás

• Az általános műveltség képes szótára. (Reader's Digest válogatás). Budapest : Published by Reader's Digest Kiadó Kft., 2001. ISBN 963-8475-53-6 Offenbach l. 356. o.