Jacques Offenbach

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacques Offenbach
Jacques Offenbach 01.jpg
Jacques Offenbach
Született 1819. június 20.
Köln
Elhunyt 1880. október 5. (61 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Foglalkozása zeneszerző
Beceneve zeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Offenbach témájú médiaállományokat.

Jacques Offenbach, eredeti nevén Jacob Eberst (Köln, 1819. június 20.Párizs, 1880. október 5.) a romantika korában élt francia zeneszerző, csellista, az operett egyik úttörője. Németországi zsidó családból származott. A 19. századi Európa zenéjére óriási hatással volt, több művét mind a mai napig játsszák.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjú korában Párizsban a Conservatoire növendéke, majd az Opéra Comique csellistája volt. 1849-től a Theátre Francais karmestereként aratta első sikerét a Chanson de Fortunio című színpadi művével. 1855 és 1866 között a Bouffes-Parisiens igazgatója volt. Első műveinek nagy része itt került bemutatásra. 1872–76 között a Theátre de la Gaité-t vezette, majd amerikai turnén járt. Itt azonban nem járt sikerrel, ezután csak a műveinek élt.

Offenbach több operettje, köztük az Orfeusz az alvilágban (Orphée aux enfers, 1854), vagy a Szép Heléna (La belle Hélène, 1864) és A gerolsteini nagyhercegnő (La Grande-Duchesse de Gérolstein, 1867) kiemelkedően népszerű volt mind a francia, mind az angol nyelvterületeken az 1850-es és az 1860-as évek táján. A művek a politikai és a kulturális szatírát ötvözték szellemes opera-paródiákkal. Offenbach ragyogó népszerűsége megcsappant viszont az 1870-es évekre, a második császárság bukásával.

Sírja a montmartre-i temetőben

Elhagyta Franciaországot, ám életének végén népszerűsége újból felívelt, és műveit újra elkezdték játszani. Összesen 102 színpadi művet írt, 1876-ban megkezdett egyetlen nagyszabású operáját, a Hoffmann meséit (Les Contes d'Hoffmann) már E. Guiraud fejezte be 1880-ban.

Halála után a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

Zenei stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Operettzenéjét ragyogó, friss szellem, elegancia jellemzi. Illúzió nélküli, s ezért csúfos, de szívből kacagó humort jelenít meg. Offenbach az életet egy bábszínháznak tartja, és azt az erkölcstelen léha életet mutatja be a Hoffmann meséiben is. Operettjei stílusával iskolát alakított, mind a formák, mind a melodikus invenció terén. Új stílust teremtett az orkesztrakezelés szempontjából is. Zenéjére jellemző a finoman stilizált deklamáció és a táncszerű dallamok alkalmazása.

Színpadi művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pascal et Chambord (1839)
  • Les deux aveugles (1855)
  • Ba-ta-clan (1855)
  • Croquefer ou le dernier des paladins (1857)
  • Le mariage aux lanternes (1857)
  • Orphée aux enfers (1858)
  • Barcouf (1860)
  • Les bavards (1862)
  • Le Brésilien (1863)
  • Lienchen und Fritzchen (1863)
  • Die Rheinnixen (romantikus opera) (1864)
  • Barbe Bleue (1866)
  • La vie parisienne (1866)
  • La Grande-Duchesse de Gerolstein (1867)
  • La Périchole (1868)
  • Les brigands (1869)
  • Le rois Carotte (1872)
  • Madame Archiduc (1874)
  • La fille du Tambour-Major (1879)
  • Les contes d'Hoffmann - Hoffmann meséi (fantasztikus opera) (nagyszínpadi kísérőzene) (1880)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az általános műveltség képes szótára. (Reader's Digest válogatás). Budapest : Published by Reader's Digest Kiadó Kft., 2001. ISBN 963-8475-53-6 Offenbach l. 356. o.