Operett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az operett egy színpadi, zenei műfaj. Mozart nevezte el operettnek. Szó szerinti jelentése: „kis opera” vagy „operácska”.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könnyed dallamvilággal átszőtt (szerelmi) történet, sok humorral fűszerezve. Témája vígjátéki, vidám, komikus, gúnyos elemeket egyaránt tartalmazhat. A cselekmény fonala prózai monológokban és párbeszédekben bontakozik ki, ezekhez kapcsolódnak a zenei tételek (zenekari nyitány, közjátékok, egyszerűbb formálású áriák, dalok, kuplék, együttesek a duettektől a kórusig) és a táncjelenetek, amelyek általában kortárs táncokra épülnek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dramaturgia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jacques Offenbach

A 18. században és a 19. század kezdetén daljáték jellegű mű; a 19. században váltott irányt és lett a zene nagyvárosi, szórakoztató színpadi műfajává. Már Mozart is szorgalmazta, hogy a zene ne csak a paloták gazdáihoz, hanem mindenkihez jusson el. A forradalom után ezek az elképzelések megvalósíthatóvá váltak. Ekkor kap új nevet: "Opera Comique" az egyik régi zenés színház. Az operettben a párbeszéd és a zene arányosan oszlik meg, a zene zárt formájú, szerephez jut a játékban a tánc, a finálék nagyvonalúak. A klasszikus operetti szereplőgárda általában a híres „négyesfogatra” épül. Ezek a primadonna, a bonviván, a szubrett és a táncoskomikus. A „primadonna” az első hölgy, akinek szerelme megingathatatlan, és a története a „bonvivánnal” a harmadik felvonásra, minden akadályt legyőzve happy endben végződik.

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykori jelmez a "Víg özvegy"-ből

1840-ben Donizetti Az ezred lánya című operájával lázba hozta Párizst, de az első operettnek Hervé[1] Don Quijote és Sancho Panza című művét tekintik. Az első nagy operettkomponista Offenbach volt, aki előbb egyfelvonásos, később egész estét betöltő parodisztikus darabjaival aratott sikert. Az első egész estés darabja, sőt a mai fogalmaink szerinti első igazi operett az Orfeusz az alvilágban volt. Munkássága, hatása a zenés műfaj vizsgálatánál megkerülhetetlen. Művei közül több (Szép Heléna, Hoffman meséi) az operaházak kedvelt repertoár-darabjai.

A bécsi operett[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az operett központja Bécs volt. A mérföldkő 1860. november 24. volt. Ekkor mutatták be Suppé Kollégium című darabját. A későbbiek, köztük a Boccaccio, világsikerek lettek. Tanítványa, Karl Millöcker (Koldusdiák, Dubarry) is sokáig állta a versenyt Johann Strauss-szal, a későbbi ikonnal. Strauss Offenbach inspirációi, tanácsai segítségével lett a műfaj meghatározó zeneszerzője. Strauss a bécsi keringőt az operett zenei világába helyezte. Legsikeresebb művei: Cigánybáró,[2] Denevér, Egy éj Velencében. A bécsi korszak kiemelkedő zeneszerzője volt – a magyarok mellett – Oscar Strauss és Robert Stoltz. Oscar Strauss elismerte az angol irányzat kiemelkedő szerzőpárosát, Gilbertet és Sullivant is.

A magyar vonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A (bécsi) operett új, fényes korszakát elsősorban Lehár Ferenc és Kálmán Imre művei fémjelezték. Lehár Víg özvegy című műve Amerikában a Brodway-n is fogalom lett. Kálmán Imre első művének, a Tatárjárásnak és az Obsitosnak is a bemutatója Budapesten volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával a magyar operettet többek között Kacsóh Pongrác,[3] Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Brodszky Miklós, De Fries Károly, Szirmai Albert, Ábrahám Pál, Gyöngy Pál, Eisemann Mihály, Lajtai Lajos, Farkas Ferenc, Fényes Szabolcs alkotásai tették – nem egyszer külföldön is – elismertté.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének eredeti librettója, dramaturgiája eltért a hagyományos operettsablontól. Időnként – főleg külföldön – az eredeti felfogásban mutatják be. Magyarországon a kaposvári színház játszotta a darabot az „ős” felfogásban. A főszerepeket Kulka János és Molnár Piroska játszotta. 2007-ben ezt a változatot mutatták be Prágában. Az előadás rendezője Kerényi Miklós Gábor volt.
  • 1985-ben mutatta be a Rock Színház a Bábjátékos című darabot (szerzők: Várkonyi Mátyás és Béres Attila), ennek műfaji megjelölése „poperett” volt.

A Magyar életrajzi lexikonban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Eredeti neve: Florimond Ronger
  2. A Cigánybáró történetét Jókai Mór írta. Ezt dolgozta át Schnitzer Ignác, Bécsben élő magyar újságíró.
  3. Többek között Kacsóh Pongrác és Farkas Ferenc darabjainak műfaji meghatározása daljáték volt.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]