Csárdáskirálynő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csárdáskirálynő (Die Csárdásfürstin)
operett
Eredeti nyelv német
Zene Kálmán Imre
Librettó Leo Stein
Jenbach Béla
Fordító Gábor Andor
Főbb bemutatók 1915Bécs
1916Budapest
1917Szentpétervár
1954Budapest

A Csárdáskirálynő Kálmán Imre legnépszerűbb operettje, háromfelvonásos mű.

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914 tavaszán Leo Stein[1] és Béla Jenbach[2] azzal az ötlettel kereste fel Kálmán Imrét, hogy írni kellene egy történetet egy pesti orfeumi énekesnőről, akibe beleszeret egy trónörökös. Kálmánt megfogta az ötlet, és három héttel a találkozás után Stein és Jenbach átadta neki a szövegkönyvet (németül). Kálmán ekkor visszavonult egy kis üdülőhelyre, hogy nyugodtan dolgozhasson. Közben kitört a világháború, és Kálmán abbahagyta a komponálást: „Nem tudok zenét szerezni akkor, mikor… a frontokon egymást öli a világ.” Egyéves szünet után Lehár Ferenc tanácsára folytatta a munkát, kibérelt egy villát az ausztriai Bad Ischlben, és végül itt fejezte be az operettet.

A bécsi bemutatóra 1915. november 13-án került volna sor a Johann Strauss-színházban. Az időpont azonban eltolódott, mert Jozef König, az egyik főszereplő berekedt, így a premiert eltolták november 17-re. A november 13. egyébként péntekre esett, és a babonás Kálmán kérte az igazgatót, Millert, hogy ne aznap mutassák be darabot, de tekintettel arra, hogy addigra már minden jegy elkelt, az igazgató nem engedett.

Időközben az eredeti cím is megváltozott, az Es Lebe die Liebe-ből (Éljen a szerelem) Csárdásfürstin (Csárdáskirálynő) lett. Az ősbemutató színészei között volt Mizzi Günther, a Csárdáskirálynő, Nyárai Antal, Kerekes Ferkó szerepében, akit a színház másfél év után sem akart elengedni, ezért a hazai bemutatón Latabár Árpád játszotta szerepét.

A magyar bemutatásra 1916. november 3-án került sor. A szövegkönyvet Gábor Andor fordította le. Az első előadások Csárdáskirályné címen futottak. A Csárdáskirálynő szerepét Beöthy – a Király Színház igazgatója – Kosáry Emmára osztotta, akinek ez a szerep olyan sikert hozott, hogy ezután végleg az operett világában maradt. Edwin herceg szerepét Király Ernő, Stazi grófnőt Szentgyörgyi Ida alakította. Beöthy ennél az operettnél vezette be azt az újítást, hogy a második és a harmadik felvonás megkezdése előtt fehér vásznat eresztettek a függöny elé, amire kivetítették azt a szöveget, amit a zenekar éppen játszott, így a közönség is énekelhette a dalokat.

Az operett elindult világhódító körútjára, 1917-ben már Szentpéterváron mutatták be, Sylvia címmel. Az angolok és az amerikaiak Gypsy Princess címmel játszották, és a főhősnőből, Szilviából cigány hercegnőt faragtak.

A szövegkönyvet 1954-ben Békeffi István és Kellér Dezső átírta, a primadonna szerepből kiöregedett, akkor már 61 éves Honthy Hanna számára főszereppé bővítették Cecília (az eredeti változatban Anhilte) szerepét, és kibővítették Miska szerepét, a harmadik felvonás színhelyét pedig egy hotel halljából a karlsbadi sétányra helyezték át.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: az Orfeum.

Szilvia, az ünnepelt primadonna búcsúzik barátaitól és rajongóitól, mert karrierjét Párizsban folytatja. Edvin herceg mindhiába marasztalja szerelmét, mert a lány tudja, kapcsolatuknak, a nagy társadalmi különbség miatt nincs jövője. Az Orfeum törzsvendégei, a mókás természetű Bóni gróf és Miska, az öreg szeparépincér vezetésével, Szilvia ünnepélyes búcsúztatására készülnek. Miska pincér és Feri úr, az egyik vendég, nosztalgiával emlékeznek vissza Cilikére, az egykori primadonnára, aki a Csárdáskirálynő szerepben sok férfiszívet tört össze. Ekkor érkezik Cecília hercegnő, Edvin anyja, hogy bármi áron hazavigye fiát, akire otthon vár a számára kiválasztott menyasszony, Stázi hercegnő. Cecília hercegnőt meglátva Miska és Feri örömmel üdvözli a rég nem látott primadonnát, Cilikét. A boldog emlékezések percei után Cilike megesketi barátait, hogy bármi történjék is, nem fedik fel primadonna múltját. Edvin és anyja találkozása szomorú véget ér: a fiút egy katonai behívóval kényszerítik haza Bécsbe. A búcsúzásra kapott fél óra azonban elég a szerelmeseknek arra, hogy közjegyző előtt egy házassági kötelezvényt írjanak alá. A herceg távozása után Bóni elmondja Szilviának, hogy Edvinre Bécsben menyasszony vár. A lány a hír hallatán úgy dönt, mégis Párizsba utazik.

II. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Bécs, a hercegi palota.

Gyülekeznek a vendégek Edvin és Stázi eljegyzésére. Miskát most mint a herceg főkomornyikját látjuk viszont. Az érkezők között van Bóni gróf és "felesége" Szilvia, valamint Feri úr is, aki Bóni apjának adja ki magát. Mint kiderül, erre a huncutságra Szilvia vette rá barátait, hogy még egyszer láthassa szerelmét. Szilvia "grófnétól" mindenki el van ragadtatva. Az est díszvendége, a vén szoknyapecér főherceg érdeklődését különösen felkelti, aki egyértelmű ajánlatot tesz a lánynak. Edvin és Stázi beszélgetéséből kiderül, hogy a hercegkisasszony sem szerelmes vőlegényébe, akinek pesti románcáról egyébként mindent tud. Edvin nagyon elkeseredik, mikor Szilviát Bóni feleségeként látja viszont, s ekkor elhatározza, mégis eljegyzi kuzinját. Miska, aki gyakorlott szervező szívügyekben, összehozza Stázit és Bónit, akik azonnal egymásba szeretnek. Edvin és Szilvia tisztázzák a félreértéseket, de Cecília hercegnő a lány lelkébe tapos, s mivel ő véletlenül megtudta, hogy valójában nem Bóni felesége, pénzt ajánl fel neki távozásáért cserébe. Szilvia visszautasítja az ajánlatot, s úgy dönt, mindenképp marad. Amikor azonban az öreg herceg bejelenti a vendégeknek Stázi és Edvin eljegyzését, Edvin bevallja, hogy szíve már nem szabad. A hercegnő ekkor leleplezi Szilviát, aki viszont a főherceggel kapcsolatos udvari pletykákkal rukkol elő, hogy bebizonyítsa, tisztességesebb, mint egyes előkelő hölgyek. Megmutatja a házassági kötelezvényt is, aminek Stázi és Bóni örülnek legjobban...

lll. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Marienbad, a népszerű fürdőhely.

Cecília hercegnő születésnapjára készül a feledékeny, kicsit butácska férje, s titkos szeretője, a főherceg. Cecília nagyon szomorú, mert Stázi elszökött Bónival, Edvin pedig Szilviával. Miska az öreg pincér és főkomornyik is felmondott neki, mert szívtelen, kegyetlen asszonynak tartja, amiért rangkórságában feláldozná egyetlen fia boldogságát is. A fürdőhelyre érkeznek a fiatalok, de a sértődött Cecília egyik párt sem hajlandó fogadni. Feri úr tervet eszel ki a helyzet megoldására: Mivel őt esküje köti, s ezért nem leplezheti le az egykori primadonna múltját, de az előző három férj megtehetné ugyanezt. Titokban meghívja hát őket a születésnapi ünnepségre, ahol a hercegnő nem csak hercegi férje, de a főherceg előtt is lelepleződik. A főherceg megbocsát Cecíliának, s bocsánata jeléül nagykövetnek nevezteti ki a herceget, aki mikor szembesül felesége viselt dolgaival megbolondul, de legalább nem jut a többi megcsalt férj sorsára. A megtört Cilike és a főherceg áldását adja a fiatalokra, bár Edvin és Szilvia már ekkor házasok. A szórakozott Bóni pedig, aki nem merte eddig felbontani a szerelme szüleitől naponta érkező sürgönyöket, döbbenten olvassa, hogy azok sem ellenzik már az esküvőt.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szilvia (Sylva Varescu) – szoprán
  • Edwin Ronald herceg (Cecília és Leopold Maria fia) (Fürst von und zu Lippert-Weilersheim) – tenor
  • Cecília (Anhilte) – Cecíliaként: szoprán Anhilteként: próza
  • Leopold Maria, Cecília (Anhilte) férje – I. variáns: tenor v. próza II. variáns: próza v. basszus
  • Kerekes Feri – basszus
  • Kaucsiánó Bonifác gróf (Boni von Káncsiánu) – tenor
  • Stazi kontesz – szoprán
  • Rohnsdorff tábornok, Edvin nagybátyja – basszus
  • Miska, főpincér
  • Ferdinánd főherceg, nőcsábász Habsburg
  • Kis, közjegyző
  • Kálnoky Tasziló gróf, Cecília korábbi férje
  • Aloise Hübner báró, Cecília korábbi férje
  • Lazarovics, földbirtokos, Cecília korábbi férje
  • McGrave, gazdag öregúr
  • Klementina, Cecília kényes barátnője
  • Krisztina, Cecília kényes barátnője

Dalok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A lyányok, a lyányok
  • Túl a Óperencián (Fecske duett)
  • Álom - álom
  • Te rongyos élet
  • Az asszony összetör!
  • Hajmási Péter, Hajmási Pál…
  • Jaj, cica, eszem azt a…
  • Csókolózni, csókolózni
  • Haj-hó… (Szilvia belépője)
  • Emlékszel még…
  • Hurrá, hurrá…(kvartett)
  • Húzzad csak kivilágos virradatig… (tercett)

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (1963, színházi felvétel) rendező: Szinetár Miklós, szereplők. Honthy Hanna, Csákányi László, Németh Marika, Baksai Árpád, Rátonyi Róbert
  • Csárdáskirálynő (1971, film) rendező: Szinetár Miklós, szereplők: Psota Irén, Anna Moffo, René Kollo, Németh Sándor, Latinovits Zoltán

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 24 évvel volt idősebb Kálmánnál, már befutott vígjáték- és operettíróként volt számon tartva.
  2. Magyarországi születésű operettíró, aki pályáját színészként kezdte a Burgtheaterben.

Forrás, külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]