Hoffmann meséi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A párizsi bemutató

A Hoffmann meséi (franciául Les Contes d'Hoffmann) Jacques Offenbach egyik háromfelvonásos operája elő- és utójátékkal. Szövegkönyvét Jules Barbier írta E. T. A. Hoffmann elbeszéléseit felhasználva. Ősbemutatójára 1881. február 10-én került sor Párizsban. Magyarországon először 1882. április 15-én mutatták be a Népszínházban.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Olympia szoprán
Giulietta szoprán
Antonia szoprán
Stella szoprán
Miklós mezzoszoprán
Antonia anyja mezzoszoprán
Hoffmann tenor
Spalanzani mezzoszoprán
Nathanael tenor
Crespel basszus
Luther basszus
Andrés / Cochenille / Pittichinaccio / Ferenc tenor
Lindorf / Coppélius / Dappertutto / Miracle bariton
Hermann basszus
Schlemil basszus
Múzsa próza

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Német- és Olaszország
Idő: 1800 körül

Előjáték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

a Luther-féle kocsma Berlinben

Andres – Stella, az énekesnő inasa – levelet hoz Hoffmannak a költőnek, amelyet azonban a titokzatos Lindorf tanácsos megszerez. Terve: leitatni Hoffmannt, hogy mire Stella befejezi az előadást csak egy részeg csavargót találjon a költő helyett. Lassan összegyűlik a diáktársaság, majd megérkezik a költő is barátjával Miklóssal igen borús hangulatban. A társaság azonban mulatni akar és arra kéri Hoffmannt énekelje el a Kleinzackról a törpéről szóló tréfás balladát. Hoffmann belekezd az éneklésbe majd észreveszi a sötét tekintetű Lindorfot – az ő rossz szellemét. Hirtelen elhatározással belekezd szerelmi kalandjainak elbeszélésébe.

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első szerelem: Olympia

Spalanzani otthona

Spalanzani a fizikus, Coppelius segítségével bábut készített, amely lángra gyújtotta Hoffmann szívét. A költő tanítványnak szegődik a mester mellé hogy közel kerülhessen imádottjához. Olympia közömbösen fogadja Hoffmann közeledését, sőt amikor meg akarja ölelni, kiszalad a szobából. Amikor a másik szobában Coppelius bosszúból – mert Spalanzini kicsalta titkát – összetöri a szerkezetet, a vendégek hangos nevetése gúnyolja ki Hoffmannt akinek szíve egy gépezetért lángolt.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második szerelem: Giulietta

terasz, Gulietta palotája előtt Velencében

Díszes vendégsereg gyűlt össze Giulietta otthonában, új imádója, Hoffmann tiszteletére. Egyszer csak betoppan a régi széptevő, Schlemil is. Gulietta Dapertutto parancsára szédíti el a férfiakat, akiknek arcképét egy bűvös tükör segítségével megszerzi, hogy lelkük Dapertutto zsákmánya legyen. Schlemiltől árnyékát szerezte meg, Hoffmanntól pedig a tükörképét csalja el. A ház úrnője kártyaasztalhoz szólítja a társaságot. A költő minden pénzét eljátssza és távozni készül, de a szép kurtizán visszatartja. Forró szavai lángra gyújtják új áldozata szívét s önfeledten ajándékozza neki tükörképét. Így talál rájuk Schlemil. Dapertutto Hoffmannak nyújtja tőrét, aki párbajban megöli ellenfelét. Diadalittasan rohan Giulietta szobájába, amit üresen talál, mert a szép kurtizán már Pitichinaccio karjaiba simulva száll egy gondolába.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Harmadik szerelem: Antonia

Crespel tanácsos lakása

Antonia – Crespel tanácsos lánya – édesanyja gyönyörű hangját örökölte , de betegségét is, ezért aggódó apja eltiltotta az énekléstől. Hoffmannt, Antonia titkos jegyesét is távol akarja tartani a háztól mert a költő gyakran hallgatja a lány énekét. A fiatalok azonban mégis megtalálják egymást. Antoniát heves köhögési roham fogja el, az érte aggódó Hoffmann pedig elhatározza felderíti milyen sors vár szerelmére. Egy függöny mögé rejtőzve lesz tanúja, hogyan bűvöli varázshatalmával Miracle doktor a jelen sem levő Antoniát. Crespel – akinek nejét már sírba vitte a doktor kezelése – kiűzi a kuruzslót a házból. Megtörve jön elő Hoffmann és most már ő is kéri jegyesét hogy soha többé ne énekeljen. Antonia meg is ígéri, de amikor a falon át megjelenő Miracle démoni erejével életre kelti Antonia anyjának képét, – és a leánynak úgy tűnik mintha anyja is éneklésre biztatná – végső erejét összeszedve addig dalol míg holtan össze nem esik.

Utójáték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

a Luther-féle kocsma Berlinben

Hoffmann befejezte elbeszélését, kimerülten mély álomba merül. Amikor Stella megjelenik, már semmiről sem vesz tudomást. Lindorf és a művésznő együtt távoznak a kocsmából.

Híres áriák, zeneművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Il était une fois á la cour d'Eisenach - Kleinzack legenda (előjáték)
  • Les oiseaux dans le charmille - Olympia áriája (első felvonás)
  • Belle nuit, o nuit d'amour - Barcarola (második felvonás)
  • Seintille diamant - Gyürü ária (második felvonás)
  • Elle a fui, latourterelle - Antonia románca (harmadik felvonás)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006
  • Till Géza:Opera, Zeneműkiadó, Budapest