Kolozsvári Állami Magyar Színház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kolozsvári Állami Magyar Színház
Teatrul Maghiar de Stat din Cluj
KÁMSZ1..jpg
A Kolozsvári Állami Színház felújított épülete
Általános adatok
Korábbi nevei Kolozsvári Nemzeti Színház
Alapítva 1792
Státus állami színház
Profil művészszínház
Műfaj prózai
Fenntartó Kulturális, Vallásügyi és Nemzeti Örökség Minisztériuma, Románia
Épületek Kolozsvári Állami Magyar Színház és Opera
Játszóhelyek - nagyterem
- stúdióterem
Személyzet
Főigazgató Tompa Gábor
Művészeti vezető Tompa Gábor
Művészeti aligazgató Visky András
Igazgatók Borsos Levente, technikai aligazgató
Művészeti titkár Nagy Yvonne
Rendezők Tompa Gábor
Dramaturg Visky András

Művészszemélyzet 44
Színészek 40
Technikai személyzet 36
Adminisztratív személyzet 16
Elérhetőség
Cím Kolozsvár, E. Isac utca, 26-28. szám
Postacím Str. E. Isac nr. 26-28 400023 - Kolozsvár, Románia
Telefonszám +40-264-593469
Honlap www.huntheater.ro
E-mail office@huntheater.ro

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legrégebbi (és jogfolytonos) hivatásos magyar színház a Kárpát-medencében, egyike Kolozsvár két állami színházának, illetve az ország összesen négy magyar nyelvű, vagy magyar tagozattal is rendelkező állami vagy nemzeti színházának. Az Európai Színházi Unió egyetlen magyar tagszínháza, amely számos nemzetközi, hazai és anyaországi kitüntetést szerzett és olyan alkotókat vonzott, akiknek köszönhetően az intézményt a szaksajtó mára "a legjobb magyar színtársulatként" tartja számon.[1][2] A színház jelenlegi fenntartója a Román Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma, főépülete pedig a sétatéri színház.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rhédey-palota (a színház első, ideiglenes otthona, 1792 és 1821 között)
Az első magyar színház: az egykori Farkas utcai színház (1821 és 1906 között volt a színház épülete)
A Fellner és Helmer épület - 1906 és 1919, illetve 1940 és 1945 között állt a színház használatában (ma Román Nemzeti Színház)
A Janovics Jenő által építtetett sétatéri színház (Janovics idejében)

A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata 1792-ben alakult, a magyar nyelvterület első hivatásos színtársulataként. Első bemutatójuk a Köleséri vagy a titkos ellenkezés című színdarab Rhédey-palotabeli előadása volt. 1821-ben már saját épületet kap a társulat (a Farkas utcai színházat), amely egyben Magyarország és a teljes nyelvterület első magyar kőszínháza is volt. Ezen épület felavatása alkalmából hirdetik meg azt a pályázatot is, amelyre Katona József a Bánk bánt megírta.

1906-ban új épületbe kültözik a társulat: a Hunyadi-téri Nemzeti Színház impozáns épületébe, amely a monarchia legkorszerűbb Fellner és Helmer színházépületeinek egyike volt. Ezt az épületet 1919-ben, a trianoni békeszerződés egyik súlyos következményeként vesztette el a magyar társulat. Az utolsó előadást 1919. szeptember 30-án tartották itt. Műsoron a Hamlet szerepelt, amelyből a cenzúra törölte a nagymonológot, csupán az első sor hangozhatott el: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés”. Az előadást követően a közönséget és a társulat tagjait rendőri erők segítségével tudták csak eltávolítani az épületből, miután a nézők a hosszú, szűnni nemakaró tapsvihar után sem akarták elhagyni azt. 1919-től, néhány évet leszámítva (a második bécsi döntés után, 1940-1945 között újra a Hunyadi-téri Nemzeti Színházban játszottak), a sétatéri színházban működik tovább az intézmény, mind a mai napig.

Az intézmény több mint két évszázados fennállása alatt számos nagy nevű alkotó dolgozott itt, és olyan jelentős előadások születtek, amelynek köszönhetően a színház napjainkra a legelismertebb magyar színházak egyike lett, és nemzetközi hírnévre tehetett szert.

A színház legjelentősebb eseményei olyan színházi szakemberek, igazgatók és rendezők nevéhez fűződnek, akiknek nemcsak a hazai, magyar nyelvű, de a nemzetközi színházi életben is meghatározó szerepük volt: E. Kovács Gyula, a Shakespeare-i drámaciklus bemutatásának kezdeményezője (1865–1899), Janovics Jenő, az első magyar filmstúdió alapítója (1905–1930), vagy Harag György, Európa-szerte elismert rendező (1973-1985), a romániai színház egyik legkiemelekedőbb mestere.

1990-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója Tompa Gábor rendező, aki vezetése alatt a színház folytatja a Harag György által is felkarolt művészszínházi műsorpolitikát. Ebben a tekintetben Tompa Gábor igazgatása egyszerre jelenti a hagyományok folytatását és merész paradigmaváltást, amennyiben Tompa minden elődjénél kérlelhetetlenebbül vállalta fel az említett műsor- és színházpolitikát, a Harag György által megalapozott rendezői színházi felfogás jegyében fordulva szembe a konzervatívabb közönségrétegek elvárásaival is. Igazgatása alatt eltörölte a bérletrendszert, felszámolni igyekezett az általa megkövesedettnek ítélt struktúrákat, nyitni próbált a legkorszerűbb tendenciák felé. Új közönségrétegeket kívánt megszólítani (és kinevelni), ebbéli törekvéseiben pedig elsősorban a fiatal értelmiségre és a kolozsvári egyetemistákra alapozott - megőrizte ugyanakkor a színház hagyományos, repertoárszínházi arculatát. Műsorpolitikája és rendezéseinek sajátos színpadi nyelve révén igazgatása esztétikai paradigmaváltást is jelentett (a korábbi, dominánsan realista esztétikával szemben): általa hangsúlyosabban törtek be az erdélyi magyar színpadokra a nyolcvanas-kilencvenes években épp fénykorát élő, és mind a mai napig nemzetközi elismertségnek örvendő román színház technikái, képszerű megoldásai. Tompa Gábor olyan újítóként lépett fel, aki a "hiányzó" avantgárd szellemiséget, az abszurd, szimbolista, szcenografikus technikákat is sorra "kipróbálta" Kolozsvár színpadán. A színházban alkotó alkalmazott és meghívott rendezők munkája révén a korábban erősen irodalomcentrikus felfogás is megváltozott: a szerzői szándék meghatározó szerepe helyett - akárcsak a nemzetközi színházi életben általában - a rendezői szándék vált elsődlegessé. Mindezen folyamatok (amelyeknek másfelől népes közönségrétegek elvesztése volt az ára) azt eredményezték, hogy a színház mára nem pusztán a román és a magyar szakma legjobbjaival, de Európa legkiemelkedőbb színházaival is "szinkronban" van, és aktív kapcsolatokat ápol. A bukaresti Bulandra Színház mellett az ország második UTE tagszínháza, amelyben az európai színházi élet élvonalába tartozó rendezők és díszlettervezők alkotnak.

A színház repertoárjában ma is egyaránt szerepelnek a drámairodalom klasszikusai (Szophoklész, Euripidész, Shakespeare, Marlowe, Molière, Goldoni, Büchner, Ibsen, Csehov, Brecht, Pirandello), a magyar drámairodalom remekei (Az ember tragédiája, Csongor és Tünde), a kortárs magyar szerzők művei (Parti Nagy Lajos, Spiró György, Kárpáti Péter, Varró Dániel, Láng Zsolt, Visky András, Kozma Mária), a lassan klasszikusnak számító színházi abszurd képviselői (Beckett, Ionesco, Mrożek) és a kortárs drámaírók művei (Heiner Müller, Sarah Ruhl, Hanoch Levin, Nathalie Sarraute, Thomas Bernhard, Danilo Kiš, Marie Jones). A színház társulatában több generáció művészei dolgoznak együtt a hazai és nemzetközi színházi élet olyan jelentős rendezőivel, mint Andrei Șerban, Vlad Mugur, Silviu Purcărete, Elie Malka, Mihai Măniuțiu, Dragoș Galgoțiu, Patrick Le Mauff, Victor Ioan Frunză, Mona Chirilă, David Zinder vagy David Grant

A Román Színházi Szövetség (UNITER) hat LEGJOBB ELŐADÁS DÍJ-át vehette át a társulat: Kao Hszing-csien: A buszmegálló Tompa Gábor rendezte előadásáért, kettőt az egykori kiváló rendező, Vlad Mugur Csehov: Cseresznyéskert és Goldoni: A velencei ikrek rendezéseiért, egyet Mihai Măniuțiu Büchner: Woyzeck rendezéséért, egyet Andrei Șerban Csehov: Ványa bácsi rendezéséért, a legutóbbit pedig Tompa Gábor: Csehov: Három nővér rendezéséért. Ezek mellett számos jelölés és mintegy 150 hazai és nemzetközi díjban részesült a színházban kifejtett tevékenysége kapcsán Tompa Gábor, Vlad Mugur, Mihai Măniuțiu, Andrei Șerban, Keresztes Attila rendezők, Carmencita Brojboiu, Helmut Stürmer, Lia Manțoc, Dobre-Kóthay Judit, Antal Csaba díszlettervezők és Bogdán Zsolt, Bíró József, Bács Miklós, Hatházi András, Kézdi Imola, Péter Hilda, Skovrán Tünde, Pethő Anikó színészek.

Az elmúlt 20 év alatt a magyar színház előadásai vendégszerepeltek Angliában, Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Portugáliában, Finnországban, Lengyelországban, Szerbiában, Szlovéniában, Szlovákiában, Csehországban, a Moldvai Köztársaságban, Magyarországon, Kolumbiában és Dél-Koreában.

Épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1961-ben átalakított sétatéri színház, mai állapotában (felújítása előtt)

Történelmi épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1792 óta az intézmény több különböző név alatt, időről időre változó státussal a következő épületekben működött:

Mai épületei[3][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A színház jelenlegi játszóhelyei a Sétatéren található főépület nagy kiterjedésű épületegyüttesében találhatóak. Az épület 1909 és 1910 között épült (építészek: Márkus Géza, Spiegel Frigyes), azóta folyamatosan a színház használatában áll (1919-ig a Hunyadi-téri épület mellett, azóta egyedüli épületként). 1959 és 1961 között átépítették (építészek: Paiu Ioan és Sóvágó János). A színház nagytermét a Kolozsvári Állami Magyar Operával közösen használja az intézmény.

2008. november 10-én került átadásra a kolozsvári színház új stúdióterme. A korszerű, többszintes épület a színház főépületétől bal oldali bejáraton közelíthető meg, és közvetlenül a Szamos partján helyezkedik el. Tervezője Teodor Raiciu.

Az intézmény két játszóhelye tehát:

  • Nagyterem - egy 862 férőhelyes, két szintes, páholysoros nézőtérrel és egy összesen 306 négyzetméteres színpaddal, amelyhez hozzátartozik egy befedve előszínpadként is használható 36 négyzetméteres zenekari árok, egy 20 méter széles, 10 méter mély főszínpad (melynek magassága 18 méter a zsinorpadlásig) és egy 10 méter széles, 6 méter mély hátsó színpad (magassága 7 méter). Hasznos játéktér: 270 négyzetméter.[3]
  • Stúdióterem - egy 10x16 méteres terem, változtatható helyzetű, kb. 80-90 férőhelyes nézőtérrel.

Számos stúdióelőadást tartanak a nagyteremben is, ezek alkalmával a nézőteret a zenekari árokra vagy a színpadra építik.

Fenntartók, vezetőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Janovics Jenő mellszobra a színház előterében
Tompa Gábor egy 2010-es szakmai beszélgetésen

Fenntartói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A színház fenntartója időről időre változott. Alapítását követően a magyar nemesség vagy kolozsvár polgársága tartotta fenn az intézményt, majd Magyar Nemzeti Színház státust nyert. A magyar államtól a román állam "örökölte meg" az intézmény fenntartásának jogát, így 1919-től, egy hat éves megszakítástól eltekintve a román állam illetékes szerveihez tartozik. Jelenlegi fenntartója a Román Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma.

Igazgatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A színház igazgatói voltak:

Híres főrendezők (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészeti aligazgatók, művészeti vezetők (a rendszerváltozás óta)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színházvezetés (jelenleg)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészszemélyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társulat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örökös tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poór Lili mellszobra a Kolozsvári Állami Magyar Színházban
Szentgyörgyi István szobra (a sokáig az ő nevét viselő Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előtt)

A társulatnál rendeztek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keresztes Attila rendező, 2002 és 2009 között a színház művészeti aligazgatója (jelenleg a Harag György Társulat művészeti igazgatója)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Darvay Nagy 1992: Darvay Nagy Adrienne: A mesebeli szentmadár. Képek a kolozsvári magyar színjátszás 200 éves történetéből. Budapest: Héttorony. 1992. ISBN 9637855 42 4
  • Egyed 2007: Egyed Ákos: Gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije. Sepsiszentgyörgy: Charta. 2007. ISBN 973-8326-30-9
  • Enyedi 1989: Enyedi Sándor: A kolozsvári Nemzeti Színház utolsó napjai. In: Tiszatáj 1989. 2. sz. 95-102
  • Ferenczi 1897: Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár: Ajtai K. Albert Magyar Polgár Könyvomdája. 1897
  • Herepei 2005: Herepei János: A kolozsvári színház és színészet történetéből. Kolozsvár: Művelődés. 2005. ISBN 9737993101
  • Jancsó 1943: Jancsó Elemér: Kolozsvári magyar színjátszás. in: A kolozsvári Nemzeti Színház Évkönyve. 1941/42-1942/43 színiévad. Szerk. Szabó Lajos. Kolozsvár. 1943. 15-41.
  • Janovics 1941: Janovics Jenő: A Farkas utcai színház. Budapest: Singer és Wolfner. 1941.
  • Janovics 2001: Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Kolozsvár: Komp-Press. 2001. ISBN: 9739373275
  • Kerényi 1987: A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig. Válogatta, a szöveget gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Kerényi Ferenc. Ford. Kerényi Ferenc, Törzsök Édua, Ziegler Vilmos. Budapest: Szépirodalmi. 1987 (Magyar levelestár, 0237-4609) ISBN 963 15 3287 9
  • Könyves 1834: Játékszini koszorú: mellyben a’ két magyar hon nemzeti szinjátszó társaság’ eredete, környűlállása, eddig való fenn állása; a Játékszín’ holléte, száma, épülése’ módja; könyvtárának mennyisége, – Szerzők, és Fordítók’ Nevei foglaltatnak. Szerkezteté ’s Kiadá Könyves Máté. Pest: Fűskúti Landerer. 1834
  • Köpeczi 1986: Erdély története I-III. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. ISBN 963 05 4203 X
  • Nagy 1821: Az "Erdélyi Nemzeti Játékszínnnek", "Magyar Játszótársaságnak" eredete, fennállásának, viszontagságainak a mai időkig leírása. bevezetéssel ellátta Jancsó Elemér. Kolozsvár: Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet. 1939. (Erdélyi Ritkaságok sorozat)
  • Sőtér 1964: A magyar irodalom története. Főszerk. Sőtér István. Budapest: Akadémiai. 1964-1966. ISBN 963 05 1639 X
  • Székely 1994: Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963 05 6635 4 (Kolozsvár színészete)
  • Várnai 1975: Várnai Péter: Operalexikon. Budapest: Zeneműkiadó. 1975. ISBN 963 330 107 6

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]