Gabriela Zapolska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gabriela Zapolska
Gabriela Zapolska.PNG
Gabriela Zapolska
Élete
Született 1857. március 30.
Podhajce
Elhunyt 1921. december 17. (64 évesen)
Lviv
Nemzetiség lengyel
Szülei Wincenty Korwin-Piotrowski és Józefa Karskich
Férje 1. Constantine Śnieżko-Blocki
2. Stanislaw Janowski
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) novella, regény, dráma
Irodalmi irányzat naturalizmus
Fontosabb művei Emberi állatsereglet (novellafüzér)
Szezon-szerelem (regény)
Dulszka asszony erkölcse (színmű)
Ők négyen (színmű)
Autograph-Gabriela Zapolska.svg
Gabriela Zapolska aláírása

Gabriela Zapolska (született: Maria Gabriela Stefania Korwin-Piotrovska, később: Maria Gabriela Janowska, Podhajce, 1857. március 30.Lviv, 1921. december 17.) lengyel színésznő, író, újságíró.

Kiváló képviselője volt a lengyel naturalizmusnak, műveiben kemény kritikusa a burzsoázia - abban a korban - széles körben elterjedt képmutatásának. Népszerű szatirikus vígjátékokat, drámákat és regényeket írt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gabriela Zapolska portréja (Julian Fałat, 1898)
A Kaśka Kariatyda könyvborítója
Gabriela Zapolska névjegykártyája és egy kézzel írt levele
Gabriela Zapolska sírja a Łyczakowski temetőben

Gazdag földbirtokos családból származott. Rosszul sikerült házassága után - 1881-ben - megszakította a kapcsolatát a férjével és a családjával. Krakkói színházakban és galíciai vándor társulatokkal lépett fel. Novellákkal kezdte a pályafutását, melyek csak 1890-ben A szenvedés történetéből című kötetében jelentek meg. 1883-tól a lembergi és a varsói sajtóban folytatásos regényei jelentek meg.

1889-ben Párizsba utazott, ahol megismerte az új, modernista színházi törekvéseket, a kortárs festészetet és a lengyel emigráció tevékenységét. Hazatérése után - 1897-től 1900-ig - sikerrel szerepelt a varsói, a krakkói és a lembergi színházakban, de a színházigazgatókkal való sorozatos összetűzései miatt el kellett hagynia a színésznői pályát. Tárcaíró és színházi kritikus volt ekkoriban, de színészképzéssel is foglalkozott.

1904-ben Lembergben telepedett le második férjével, Stanislaw Janowskival, akivel vándortársulatot szervezett, majd a Teatr Premier irodalmi vezetője volt (1907-1908 és 1912-1913).

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már korai naturalista regényével (A pokol tornáca, 1889) - amelyet szexualitásközpontú érdeklődésűnek tartottak -, magára haragította a konzervatív kritikát.

Gabriela Zapolska a naturalizmust a valóságot a legsötétebb oldaláról bemutató, társadalmi célokat is megfogalmazó irányzatként képviselte. Ezt a felfogást szinte egész szépirodalmi és publicisztikai munkássága alatt megtartotta. Kivételt csak egy kis modernista kitérő, valamint a szentimentális, patetikus hatásokhoz való vonzódása jelentett.

A tehetsége jó megfigyelőkészségében, az emberi gyengeségek iránti fogékonyságban és a leleplezés vágyának szenvedélyében rejlett. A polgári társadalom kifogásolható erkölcseit bemutató szatirikus komédia és a szerelmi intrikára épülő szalon-vígjáték állt a legközelebb hozzá.

Legsikerültebb komédiáit máig műsoron tartják a lengyel színházak.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jeden dzień z życia róży (1881)
  • Małaszka (1881)
  • Akwarele - Akvarellek (1885)
  • Kaśka Kariatyda (folytatásokban, 1886)
  • Małka Szwarcenkopf (1887)
  • Przedpiekle - A pokol tornáca (1889)
  • We krwi - Vérben (1891)
  • Szmat życia - Az élet rongya (1891)
  • Menażeria ludzka - Emberi állatsereglet[1] (1893)
  • Janka (1895)
  • Tamten, Wodzirej (1896)
  • Żabusia - Békuci (1897)
  • Fin-de siecle’istka - Századvégi nő (1897)
  • Jojne Firułkes (1898)
  • Kaśka Kariatyda[2] (regény, 1898)
  • Sybir - Szibéria (1899)
  • Zaszumi las - Felzúg az erdő (1899)
  • Antysemitnik - Antiszemita (1899)
  • Jak tęcza - Mint a szivárvány[3] (1902)
  • Tresowane dusze - Idomított lelkek[4] (1902)
  • Mężczyzna (1902)
  • A gdy w głąb duszy wnikniemy - Ha a lélek mélyéig hatolunk (1903)
  • Nieporozumienie - Félreértés (1903)
  • Sezonowa miłość - Szezon-szerelem[5] (1904)
  • Jesiennym wieczorem (1905)
  • Moralność pani Dulskiej - Dulszka asszony erkölcse (1907)
  • Córka Tuśki - Tuśka lánya (1907)
  • Ich czworo - Ők négyen[6] (1907)
  • Pani Dulska przed sądem - Dulska asszony a bíróság előtt (1908)
  • O czym się nie mówi - Amiről nem beszélnek (1909)
  • Skiz (1909)
  • Panna Maliczewska - Maliczewska kisasszony[7] (1910)
  • Śmierć Felicjana Dulskiego - Felicján Dulski halála (1911)
  • Kobieta bez skazy - Az érintetlen asszony (1913)
  • O czym się nawet myśleć nie chce - Amire még gondolni sem akarnak[8] (1914)
  • Frania Poranek: jej dalsze losy (1922)
  • Z pamiętników młodej mężatki (1923)

Gyűjteményes kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wydanie zbiorowe 1-26. - Gyűjteményes kiadás 1-26. kötet (1922-1927)
  • Dzieła wybrane 1-16. - Válogatott művek 1-16. kötet (1957-1958)
  • Publicystyka 1-2. - Publicisztika 1-2. kötet (1958-1962)
  • Dramaty 1-2. - Drámák 1-2. kötet (1960-1961)
  • Listy 1-2. - Levelek 1-2. kötet (1970)

Magyarul még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kísértetek (ford.: Apor Dezsőné, regény, 1919)

Filmváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Carewicz - A cárevics (1918) - rendező: Marian Fuchs
  • Tamten (1921) - rendező: Władysław Lenczewski
  • O czym się nie mówi (1924) - rendező: Edward Puchalski
  • Policmajster Tagiejew (1929) - rendező: Juliusz Gardan
  • Moralność pani Dulskiej (1930) - rendező: Boleslaw Newolin (hangosfilm)
  • O czym się nie mówi (1939) - rendező: Mieczysław Krawicz
  • Morálka paní Dulské (1958) - rendező: Jiří Krejčík (csehszlovák film)
  • Dulscy (1976) - rendező: J. Rybkowski

Musical[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972-ben készült el J. Minkiewicz rendezésében a Jeszcze Dulska (Nincs még veszve Dulska…) című musical.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • E. Korzeniowska: Z badań nad ideologią Gabrieli Zapolskiej (O Marii Dąbrowskiej i inne Szkice, 1956)
  • J. Czachowska: Z dziejów „Moralność pani Dulskiej” (1963)
  • T. Weiss: Gabriela Zapolska. Życie i twórczość (1968)
  • J. Rurawski: Gabriela Zapolska (1981)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A novellaciklus 12 „elállatiasodott ember” portréját tartalmazza, és a képmutató polgári erkölcsökről rántja le a leplet.
  2. A regény egy Lembergben szolgáló falusi cselédlány bukásáról és a társadalomból való kíméletlen kirekesztéséről szól.
  3. Lélektani regénye.
  4. Az újságírók világát leleplező drámája.
  5. A regény Zakopanéban játszódik, és egy kishivatalnok léha feleségének románcáról szól egy színésszel.
  6. A mű hősei: a kikapós feleség, a léha szerető, a művelt, de határozatlan gimnáziumi tanár és a megromlott családi élet áldozata: a gyerek.
  7. A színdarab hősnője egy szegény munkáscsaládból kiemelkedő kezdő színésznő, aki kényszerűségből egy ügyvéd kitartottja lesz. A mű szembemegy a kor erkölcseivel: nem a nőt ítéli el.
  8. Ebben a művében elhallgatásra szánt témákról ír: a prostitúcióról és a nemi betegségekről.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gabriela Zapolska című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gabriela Zapolska című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon XVIII. (Z–Index). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1995. 82-84. o. ISBN 963-05-6852-7
  • Literat: Gabriela Zapolska (lengyel és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. március 18.)
  • Culture: Gabriela Zapolska (lengyel nyelven). (Hozzáférés: 2014. március 18.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabriela Zapolska témájú médiaállományokat.