Molnár Gál Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Molnár Gál Péter
Született1936. július 11.
Budapest
Elhunyt2011. július 27. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaRonyecz Mária
ÉlettársaSebesi István
Foglalkozásaszínikritikus,
újságíró,
dramaturg,
színháztörténész
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (-1961)
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár Gál Péter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Molnár Gál Péter (MGP) (Budapest, 1936. július 11. – Budapest, 2011. július 27.[1]) magyar színikritikus, újságíró, dramaturg, színháztörténész. Felesége Ronyecz Mária színésznő volt.[2]

Életpályája[szerkesztés]

Nagyapja Gál Benő, szociáldemokrata vezető és a Népszava munkatársa volt. 1944-ben Mathausenbe deportálták. Édesapáját munkaszolgálatban gyilkolták meg.[3] A Nemzeti Színházban nőtt fel, a Blaha Lujza téren: édesanyja Major Tamás titkárnője volt. 1956-ban felvették a Színművészeti Főiskola rendező osztályába, azonban két év múlva osztályfőnöke, Marton Endre eltanácsolta.[3] 1961-ben szerzett diplomát a Színművészeti Főiskolán dramaturg szakon, majd a Petőfi Színház dramaturgja lett. 1961 és 1978 között a Népszabadság munkatársa volt (Koltai Tamás szerint csak legenda, hogy kulturális rovatvezető lett volna).[4] 1963-ban az állambiztonság zsarolással beszervezte, 15 éven át írt jelentéseket.

1978-ban a ferihegyi repülőtéren megtalálták nála egy kicsempészni akart ellenzéki írás mikrofilmjét, ezért eltávolították munkahelyéről, a Népszabadságtól, ügynöki tevékenységének is vége szakadt.[5] 1978-tól 1980. augusztus 31-ig tudományos főmunkatársként dolgozott a Magyar Színházi Intézetben. Ezután ismét dramaturg volt: 1980–81-ben a Pécsi Nemzeti, 1981–82-ben a Békés Megyei Jókai Színház, 1982–83-ban a Veszprémi Petőfi Színházban. 1983-tól 1989-ig a Mozgó Képek, majd a Népszabadság főmunkatársa volt.

Több tanulmánykötete jelent meg, amelyekben a magyar színházművészet helyzetét, problémáit, egyes színházművészek pályáját elemezte. Miután 2004-ben ügynökmúltja miatt ismét eltávolították a „papír” Népszabadságtól, a Színház.hu portálon folytatta periodikáját. 2006-tól már más médiumokba is írt kritikákat, recenziókat, 2009-től haláláig újra publikált a Népszabadságban is.[6]

A Magyar Televízióban készült színészportrék (Mestersége színész) riportereként beszélgetett többek között Dajka Margittal,[7] Tolnay Klárival,[8] Turay Idával[9] és Őze Lajossal.

2011. július 27-én váratlanul, aorta aneurysma következtében hunyt el budapesti lakásában.[3]

Megítélése[szerkesztés]

Kritikusi munkásságát Ablonczy László így jellemezte: „… Molnár Gál Péter – MGP(U), alias »Luzsnyánszky Róbert«, mint utóbb értesülhettünk róla, … az elmúlt fél évszázad teátrumi Cipollája, akire ugyan nem lőttek, de mételyes vélekedését azért két-három pofon tudatta. Ördögi volt, mert értette a színházat, de folyamatosan elárulta, gyakran nem hitte, amit írt, és pontosan tudta, hogy mikor és mivel árt. És sokáig központi helyről diktálta a közhangulatot, a Népszabadságban – nyolcszázezer példányban, ahol egy-egy jelző, ítélet politikai üzenetet is kódolt. Amikor kiderült spiclimúltja, találóan mondta Bessenyei Ferenc: „Mindannyiunkat börtönben tartott e rendszer, eszméivel, úgy, ahogy Molnár Gál kritikáival.” [10][11]

Ellentmondásos lényét, tudását, kritikusi pályáját nekrológírói így jellemezték:

„Írt egy tucatnyi könyvet, de fő műve alighanem ez: a Népszabadságban hétről hétre megjelenő színi kritika folyam, amely nélkül a magyar színháztörténet elmúlt fél százada nem lesz rekonstruálható. Iskolát teremtő különleges stílusa, roppant eredeti írásművészete, kegyetlen humora sem fedte, feledtette el azt, amit ellenségei sem vontak kétségbe: hallatlan tudású, nyugodtan mondhatjuk, tudós ember volt. Nem is engedték tanítani a főiskolán, soha.” (Bächer Iván)[12]

„Színházi kritikáit azok is olvasták, akik letagadták. Mert halálra sértett, pályáról eltanácsolt, egész életre sebzett. Sokan, akik túlélték, a barátai lettek, életének utolsó éveiben partnerek a hosszúra nyúlt telefonbeszélgetéseihez. A képességesek MGP szitkait is boldogan számon tartották. Csak a bagatell színházi darabbérmunkások hullámoztak a dühtől, és kéjesen lihegtek, amikor MGP coming outra kényszerült. Aki veszi magának a fáradságot, és beleolvas ügynöki jelentéseibe, láthatja, hogy megjelenhető színikritikákkal, színházjobbító kisesszékkel nevelte a tartótisztjét. Igen, mindenkinek jobb lett volna, ha nem így történik, de az élő szerkesztőségből, a papírról néhány online-ra száműzni, majd negyven évvel az események után megjelenési bojkottal sújtani nagyobb bűn volt, mint amit évtizedeken át hurcolt. Azoknak a bűne, akik elfelejtették észrevenni, hogy a valaha volt legfelkészültebb, leghitelesebb, legmegbízhatóbb és legtehetségesebb színházi írónk kezéből rúgják ki a klaviatúrát. Az igazság, a feddhetetlenség, a tiszta erkölcs és a becsület nevében. Ne legyenek rá büszkék.” (Sándor Erzsi)[13]

Ügynökmúltja[szerkesztés]

2004 novemberében beismerte, hogy 1963-ban aláírta a beszervezési nyilatkozatot. Az év decemberében megjelent A rivaldafény árnyékában című könyv, amelyben Fonyódi Péter tudományos kutató, a Corvina együttes egykori dobosa Molnár Gál Péter titkos jelentéseit gyűjtötte össze, amelyeket a BM III/III-as főcsoportfőnökségének adott, és amelyeket Luzsnyánszky Róbert fedőnéven írt 1963 és 1978 között. A kötet összeállítója így fogalmazott: „Azért nem volt aggályom, mert semmi olyat nem írt, ami durván bántotta volna azokat, akikről írt, egyszerű, megmaradt színikritikusnak…”.[14] Nem szégyellte a kb. 90 színészről leadott jelentését, bocsánatot senkitől sem kért, csak saját lelkiismeretével tartotta elszámolandónak.

Bár több cikk beharangozta közeli kiadását,[15][16] Coming out című, ügynöki beszervezéséről szóló könyve csak 2020-ban jelent meg.[4][17] Az önéletrajzi ihletésű műből kiszivárgott az, hogy a színikritikus azért vállalta az együttműködést a III/III-as csoportfőnökséggel, mert homoszexualitása miatt megzsarolták.[18]

Magánélete[szerkesztés]

Molnár Gál a korhoz képest nyíltan vállalta homoszexualitását és férfiakkal való kapcsolatait. Ügynökként is úgy szervezték be 1963-ben, hogy egy találka után megzsarolták: bűncselekményt követett el. Valójában ebben az időpontban a homoszexualis kapcsolatok már nem számítottak bűnténynek Magyarországon.[19] Ennek ellenére szerelemből vette feleségül Ronyecz Mária színésznőt. Később ugyan elváltak, de amikor kiderült Ronyecz rákbetegsége, Molnár Gál újból feleségül vette és 1989-es haláláig ápolta.[20] Ronyecz halála után saját 2011-es haláláig Sebesi István volt az élettársa; ő lett a jogörököse is.[21]

Művei[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Honthy Hanna és kora; Egyetemi Nyomda, Bp., 1967 (Százezrek színháza, 3.)
  • Olvasópróba. Színészportrék; Szépirodalmi, Bp., 1968
  • Rendelkezőpróba. Major Tamás, Marton Endre, Várkonyi Zoltán műhelyében; Szépirodalmi, Bp., 1972 (Műhely)
  • Törőcsik Mari; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum–Népművelési és Propaganda Intézet, Bp., 1975 (Filmbarátok kiskönyvtára)
  • Izgága színház; Szépirodalmi, Bp., 1974
  • Színházi holmi; Kozmosz Könyvek, Bp., 1976
  • Emlékpróba; Szépirodalmi, Bp., 1977
  • Helyünk a deszkákon. Gellért Endre színházi írásai; szerk. Molnár Gál Péter; NPI, Bp., 1982 (Szkénetéka)
  • A Latabárok. Egy színészdinasztia a magyar színháztörténetben; Népművelési és Propaganda Intézet, Bp., 1983 (Szkénetéka)
  • Molnár Gál Péter–Sándor Pál: Csak egy mozi. Technikai forgatókönyv; Hunnia, Bp., 1984
  • A Páger-ügy; Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Bp., 1988
  • Latinovits; Szabad Tér, Bp., 1990
  • Molnár Ferenc: Pesti napló; vál., utószó Molnár Gál Péter; Nyilvánosság Klub–Századvég, Bp., 1993 (Ars scribendi)
  • Hogyan csináljunk rossz színházat?; Budapest : Századvég, Bp., 1994
  • B. I.–M. G. P. [Bächer Iván–Molnár Gál Péter]: Helyek; Göncöl, Bp., 1998
  • Eck Imre és a Pécsi Balett; Jelenkor, Pécs, 2000 (Teatrum mundi)
  • A pesti mulatók. Előszó egy színháztörténethez; Helikon, Bp., 2001
  • Bächer Iván–Molnár Gál Péter: Helyek; Göncöl, Bp., 2005
  • Latinovits; Budapest-Print, Bp., 2005
  • Zenthe Ferenc; Duna, Bp., 2006
  • Molnár Gál Péter–Markos Zoltán: A pesti kabaré. 40 éves a Mikroszkóp Színpad; Kossuth, Bp., 2007
  • Coming out; Magvető, Bp., 2020 (Tények és tanúk)

Forgatókönyvek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Elhunyt Molnár Gál Péter
  2. ↑ Bächer Iván: MGP, Népszabadság Online, 2011. július 27. – 2011. július 28.
  3. ↑ a b c Zsuzsanna, Sándor: Balek a horgon - Molnár Gál Péter az ügynök és az áldozat (magyar nyelven). 168.hu, 2020. május 22. (Hozzáférés: 2024. április 13.)
  4. ↑ a b http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:AhDszvUhuJ4J:esdev.pirin.hu/print.php%3Fnid%3D29240+coming+out+MGP&cd=21&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_hu
  5. ↑ Index.hu
  6. ↑ MGP: Három brit nővér, Népszabadság Online, 2009. március 27.
  7. ↑ Archivált másolat. [2012. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 23.)
  8. ↑ http://videotar.mtv.hu/Videok/2008/10/25/19/Mestersege_szinesz_Tolnay_Klari.aspx
  9. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=494uiKB8_lk
  10. ↑ Ablonczy László: Régimódi színháztörténet. Hitel, 2012. febr. (XXV. / 2.)
  11. ↑ http://www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20120305-26397.pdf Archiválva 2013. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben Ablonczy Cipollája, helyes volt.
  12. ↑ http://nol.hu/kult/mgp
  13. ↑ Archivált másolat. [2013. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
  14. ↑ Archivált másolat. [2013. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  15. ↑ https://index.hu/belfold/mgp1212/
  16. ↑ http://www.nol.hu/archivum/archiv-359430[halott link]
  17. ↑ http://www.holmi.org/2011/09/laszlo-ferenc-emlekproba-molnar-gal-peter-1936%E2%80%932011
  18. ↑ Homoszexualitásával zsarolták Molnár Gál Pétert, Index, 2005. április 20.
  19. ↑ Melegségével zsarolták, besúgó lett, végül megírta a történetét. Index, 2020. május 22.
  20. ↑ Balek a horgon. Archiválva 2020. június 1-i dátummal a Wayback Machine-ben 168ora.hu, 2020. május 22.
  21. ↑ Az a lényeg, hogy az írásait olvassák. Archiválva 2021. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben szinhaz.org, 2019. február 23.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Molnár_Gál_Péter&oldid=27057075”