Cseresznyéskert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Cseresznyéskert előadása a Moszkvai Művészszínházban (1904)

A Cseresznyéskert (orosz nyelven: Вишнёвый сад) Anton Pavlovics Csehov komédiája négy felvonásban, az író egyik legismertebb és sorrendben utolsó színműve (1904). Először Tóth Árpád fordította magyarra.

Érdemes megjegyezni, hogy az orosz eredetiben meggyre utalnak (ezt pl. a lekvárfőzésre való hivatkozásból lehet tudni), de az első magyar fordítás a német változat alapján készült (akkoriban kevesen tudtak oroszul), ahol a kettő egybeesik, és a jóhangzás miatt is maradtak a cseresznyénél (Kosztolányi javaslatára). Egyes színházak, társulatok (pl. MU Színház, Szolnoki Szigligeti Színház, Kecskeméti Katona József Színház) már Meggyeskert néven játsszák ezt a darabot, vagy más módon kerülik az eredeti címet (pl. Orosz lekvár, ill. a cirill betűs cím használata).[1]

Keletkezése, bemutatója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1880-as – 1890-es évek orosz újságai gyakran adtak hírt nemesi birtokok árveréséről, Csehov ismeretségi körében is voltak ilyen esetek. A Cseresznyéskert alapszituációjához hasonló helyzetet gyerekkorában ő maga is átélte: amikor kereskedő-apja eladósodott, a család barátja megígérte, hogy nem engedi a házukat elárverezni és kifizeti az adósságot. Később olcsón mégis ő vette meg a házat, és a fiatal Anton Csehov továbbra is nála lakott.

A mű alapötlete valószínűleg 1901 tavaszán, a Három nővér színpadi sikerei idején született, legalábbis Csehov ekkor közölte először egy levélben, hogy a moszkvai Művész Színház számára komédiát készül írni, de azt 1903 előtt nem várják tőle. A Cseresznyéskert címről először 1902-ben tett említést.

A komédiát a Művész Színház mutatta be először 1904. január 17-én Moszkvában, majd április 1-jén a fővárosban, Szentpéterváron. Ugyanabban az évben jelent meg a darab nyomtatásban. Magyarországi ősbemutatóját húsz évvel később, 1924. szeptember 13-án tartották a Vígszínházban, szövegét Tóth Árpád fordította magyarra.

Szereplő személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ranyevszkaja, Ljubov Andrejevna, földbirtokosnő
  • Ánya, a leánya, 17 éves
  • Varja, a fogadott leánya, 24 éves
  • Gajev, Leonyid Andrejevics, Ranyevszkaja bátyja
  • Lopahin, Jermolaj Alekszejevics, kereskedő
  • Trofimov, Pjotr Szergejevics, diák
  • Szimeonov-Piscsik, Borisz Boriszovics, földbirtokos
  • Sarlotta Ivanovna, nevelőnő
  • Jepihodov, Szemjon Pantyelejevics, könyvelő
  • Dunyasa, szobalány
  • Firsz, inas, 87 éves öregember
  • Jasa, fiatal inas
  • Vándor

A cselekmény vázlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cselekmény Ranyevszkaja birtokán játszódik.

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „gyerekszoba” Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja földbirtokosnő udvarházában. Május, a kertben virágzó gyümölcsfák.
Ranyevszkaja öt évig élt külföldön, és most Párizsból hazaérkezését várják. Valaha „rosszul” házasodott, nemesember helyett egy ügyvédhez ment férjhez, aki kártyázott, részegeskedett és hat éve meghalt. Egy hónappal később kisfiuk a folyóba fulladt, és Ranyevszkaja fájdalmában külföldre menekült. Új szeretője oda is követte, de miután az asszonyt minden pénzéből kiforgatta, otthagyta őt. Az álmodozásra hajlamos Ánya elutazott Párizsba, hogy hazahozza anyját felejteni.

A szolgálólánnyal együtt Lopahin várja őket, akinek apja még a család jobbágya volt, de ő, az egykori parasztfiú már újgazdag kereskedő. Itt van Varja is, a 24 éves fogadott leány, aki most a gazdaasszony szerepét tölti be a házban; azt beszélik, Lopahin felesége lesz. Jepihodov, a csetlő-botló könyvelő is szerelmes, a szobalányt készül elvenni.

Öt év után hazaérkezve Ranyevszkaja megindultan tapasztalja, hogy otthonában minden a régi. Gajev, a régi vágású, élhetetlen bátyja biliárdozásban és céltalan fecsegésben leli kedvét. Nem változott Firsz, a nagyothalló vén inas sem. Petya Trofimov, az elhunyt kisfiú egykori házitanítója megöregedett ugyan, mégis „örökös diák” maradt. Lopahin bejelentése, hogy a birtokot és a cseresznyéskertet augusztus 22-én elárverezik, ha addig nem fizetik meg a felhalmozott adósságot, senkit nem lep meg. Megoldási javaslata annál inkább: a cseresznyéskert kivágásával, a birtok felparcellázásával és a nyaralótelkek bérbeadásával a helyzet megmenthető. A kormányzóság legszebb cseresznyéskertjének kivágásáról Ranyevszkaja és testvére persze hallani sem akar, nem is veszik komolyan.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőn, romos kápolna előtt; a háttérben egy város elmosódó körvonalai. Sarlotta, a nevelőnő a magányról, ismeretlen származásáról beszél. Közben Jepihodov tétován közeledni próbál Dunyasa szobalányhoz, de az a gátlástalan Jasa inas karjaiba szalad.

Megérkezik az úri társaság a városból, ahol ebédelni voltak. Lopahin újra és újra igyekszik rábeszélni a két testvért a birtok felparcellázására, Ranyevszkaja pedig Lopahint biztatja, hogy vegye feleségül „a mi Varjánkat”. Gajev irreális terveket sző a birtok megmentésére, Ranyevszkaja számolatlanul szórja a pénzt. Hogy az élet könnyelmű rendje nem változik a házban, az csak a gazdaasszony Varját tölti el kétségbeeséssel. Petya Trofimov, az „örökös diák” egyre lelkesültebben magyarázza Ányának, hogy változtatni kell az életen, és hogy el kell hagynia ezt a házat.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Augusztus 22., este. Mialatt a városban árverezik a birtokot, az ősi kúrián estélyt rendeznek. Egy gazdag rokon pénzt adott, hogy az ő nevére Gajev vásárolja meg a birtokot. Ljubov Andrejevna reménykedve várja a híreket. Trofimov igyekszik rábírni, hogy számoljon le az illúziókkal, hiszen az a pénz semmire sem elég, az asszonyt sürgönyökkel Párizsba visszacsábító szerető pedig szélhámos. Ranyevszkaja bevallja, hogy még mindig szereti azt a férfit, és válaszul Trofimovnak éppen azt veti szemére, hogy naiv gyerek maradt, aki nem tud szerelmes lenni.

Varja is megvallja, hogy tetszik neki Lopahin, de hiába, ha a férfi csak hallgat, vagy tréfával üti el a dolgot. Jepihodov Dunyasát próbálja emlékeztetni adott szavára, a szobalány azonban továbbra is Jasa kegyeit keresi, aki pedig jó szimattal már Párizsba készül. Végül az örömtől mámoros Lopahin állít be a hírrel: ő maga vette meg a birtokot. Ranyevszkaját lesújtja a hír, Varja a derekán hordott kulcscsomót tüntetően a földre hajítja.

Negyedik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A birtok nélkül maradt család széthullik; búcsúzkodnak, mindenki elhagyni készül a házat. Gajev banktisztviselői állást kap a közeli városban; gazdag rokonuktól a birtok megmentésére kapott pénzen Ranyevszkaja visszautazik párizsi kedveséhez. Utoljára még megkísérli összehozni Varja és Lopahin házasságát, de kettejük találkozóján a lány reményei ismét meghiúsulnak. A pénztelen Varja egyetlen lehetősége, hogy egy idegen családhoz beálljon házvezetőnőnek. Ánya gimnáziumban fog tanulni, utána dolgozni szeretne, hogy otthont teremthessen előbb-utóbb bizonyára hazatérő anyuskájának. Petya Moszkvába utazik, hogy folytassa végre egyetemi tanulmányait. A szomszéd földbirtokos örömmel újságolja, hogy birtokának egy darabját angolok vették bérbe, akik ott „fehér agyagot” találtak. A szintén boldogságtól sugárzó Lopahin tavaszig a városból fogja szervezi a megvásárolt birtok átalakítási munkálatait.

A nehéz búcsú után indulni kell a vasúthoz, a kiürült házat Lopahin kívülről bezárja. Egyszerre Firsz tipeg elő, akiről mindenki azt hitte, hogy már elküldték a kórházba. Kintről fejszék csattogása hallatszik, miközben az öreg inas elhagyatva ledől egy ágyra.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anton Csehov. Csehov művei (Színművek). Budapest: Magyar Helikon, 585–669. o (1973) 
  • szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 551–553. o (1962) 
  • Anton Csehov. 13. kötet, Polnoje szobranyije szocsinyenyij i piszem v tridcatyi tomah (orosz nyelven). Moszkva: Nauka Kiadó, 195–254, 472-478. o (1974–1983). Hozzáférés ideje: 2010. január 4. 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Savanyú cseresznye (Élet és Irodalom), Bodó kontra Csehov – első fejezet (Színház.hu), Degenerált meggyes-főzet (Revizor Online)
  • Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert. MEK. (Hozzáférés: 2010. február 4.)