Beck Ö. Fülöp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Nyugat első számának címlapja, Beck Ö. Fülöp Mikes Kelemen emlékérmével
Szecessziós váza

Beck Ö. Fülöp (teljes nevén Beck Ötvös Fülöp, illetve Beck Ödön Fülöp[1] [2]; Pápa, 1873. június 23.Budapest, 1945. január 31.) magyar szobrász, éremművész, Fémes Beck Vilmos éremművész, szobrász bátyja, Beck András szobrász és Beck Judit festő apja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tízgyermekes családban született. 1888 és 1893 között a budapesti Iparművészeti Iskola ötvös szakán tanult mintázást Loránfi Antalnál. Néhány hónapra Bécsbe utazott. 1894-ben ösztöndíjjal Párizsba került, majd 1895-ben az „École des Beaux-Arts”-on F. Ponscarme növendéke volt.

Párizsból pályázott a millenniumi kiállítási emlékérem megalkotására, amit meg is nyert. 1897-ben Münchenben a Glaspalastban rendezett kiállítást. Az Iparművészeti Múzeumban 1898-ban bemutatott első gyűjteményes éremkiállításán először szerepelt nálunk az érem önálló műfajként. 1900-ban ezüstérmet nyert a párizsi világkiállításon, majd Olaszországban és Németországban járt tanulmányúton. 1906-ban Milánóban nagydíjat nyert. Ekkoriban figyelme egyre inkább a szobrászat felé fordult. 1910-től Gödön épített műtermében maga faragta szobrait. Robusztus erejű, zárt tömegű szobrait 1914-ben mutatta be az Ernst Múzeumban, első önálló kiállításán. 1915-ben készült el élete egyik főműve, az Aphrodite. 1919-ben a Tanácsköztársaság megbízásából pénzmintákat készített és kinevezték a főiskola tanárává. 1922-ben ismét gyűjteményes anyaggal jelentkezett az Ernst Múzeumban. 1927-ben neki ítélték a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját. Épületplasztikával is foglalkozott (Corvin Áruház reliefjei, 1926). Az 1930-as években több síremléket mintázott (pl. Fellner-emlék, 1932).

1944-ben, az ország német megszállása után sárga-csillagos házba költöztették, ahonnan megszökött. A nyilas uralom idején feleségével együtt bujkálni kényszerült,[3] egy barátja házának pincéjében húzódott meg. 1945. január 31-én onnan tűnt el nyomtalanul.

Műveiből 1946-ban a Szépművészeti Múzeum emlékkiállítást rendezett. Emlékiratait Rippl-Rónai Józsefével együtt jelentették meg (Budapest, 1957).

Stílusa a posztimpresszionizmushoz kapcsolódott, de hatott rá a szecesszió is.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felállításra került legjelentősebb művei:

  • Állatreliefek (1911);
  • Szent Sebestyén (1914);
  • Király György-síremlék;
  • Baumgarten-síremlék (1928);
  • Pápai hősi emlékmű (1931);
  • Liszt Ferenc-emléktábla (1935);
  • Ifjúság kútja (1938);
  • Kölcsey-emléktábla,
  • Vasöntő munkások (1943).

Érmei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismertebb mellszobrai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társasági tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Heitler László: Beck Ö. Fülöp - Corvina, (Budapest, 1969)
  • Mikes Ildikó: Beck Ö. Fülöp iparművészeti munkássága IM évkönyve (Budapest, 1967)
  • Csengeryné Nagy Zsuzsa: Magyar Nemzeti Galéria Érmeállagjegyzék II/a (Budapest, 1963)
  • Csap Erzsébet - Kontha Sándor: Magyar Nemzeti Galéria Szoborállagjegyzék I/a (Budapest, 1959)
  • Zádor Anna: Beck Ö. Fülöp Emlékezései - Művészettörténeti értesítő (Budapest, 1958)
  • Vayer Lajos: Beck Ö. Fülöp emlékezései - Kortárs,(Budapest, 1958)
  • Rippl-Rónai és Beck Ö. Fülöp emlékezései (Budapest, 1957)
  • Kállay Ernő: Beck Ö. Fülöp Emlékkiállítás katalógusának előszava Szépművészeti Múzeum (Budapest, 1947)
  • Kárpáti Aurél: Beck Ö. Fülöp - Szabad Művészet (Bp., 1947. 9-10. sz.)
  • Bölönyi György: Egy nagy szobrász Tovább. (Bp., 1947. október 17.)
  • Pogány Ö. Gábor - Gombosi György: Beck Ö. Fülöp Magyar Könyvbarátok Diáriuma 1939. I-II.
  • Gombosi György: Beck Ö. Fülöp - Ars Hungarica sorozat, (Budapest, 1938)
  • Farkas Zoltán: der Bildhauer Ö. F. Beck- Fórum 1934. 2. sz.
  • Procopius Béla: Huszar, procopius, medaillen und Plakatenkunst in Ungarn (Bp., 1932)
  • Karl Domanig: Der Medallieur Ph. Ö. Beck. Mittelungen det Österr. Ges für Münz u. Medallienkunde. Jan. 1911. Bd. VII. nr1.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beck Ödön Fülöp, Magyar életrajzi lexikon
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Beck Ö. Fülöp l. 187. o.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kezébe került a régi magyar ötvösség képviselőjének, Kecskeméti Ötvös Péternek az ötvösségről írt könyve, s hatására illesztette nevébe az ö-betűt. Nevét egy időben Beck ötvös Fülöpnek is írta. „Akkor még hittem ebben a pályában, és az ötvös jelzővel felemelve képzeltem magam” írja visszaemlékezéseiben. (Beck Ö. Fülöp emlékezései. Bp.. 1957. 186. o.)
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum Magyar Életrajzi Index
  3. Emlékkönyv. HDKE - Holokauszt Emlékközpont. (Hozzáférés: 2014. március 22.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Beck Ö. Fülöp témájú médiaállományokat.