Gellért Oszkár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gellért Oszkár
Gellért oszkár 1919-05.jpg
Élete
Született 1882. szeptember 10.
Budapest, magyar
Elhunyt 1967. december 16. (85 évesen)
Budapest, magyar
Nemzetiség magyar
Gyermekei Gellért Endre
Pályafutása
Jellemző műfajok versek
Első műve Az első stációnál (versek, 1903)
Irodalmi díjai Baumgarten-díj (1932, 1933, 1934)
Kossuth-díj (1949)
Gellért Oszkár sírja Budapesten. Farkasréti temető: 8/3-1-21/22. Pátzay Pál alkotása.

Gellért Oszkár (1899-ig eredeti nevén Goldmann Oszkár, Budapest, 1882. szeptember 10. – Budapest, 1967. december 16.) költő, újságíró, szerkesztő. Gellért Hugó bátyja, Gellért Endre apja.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Gellért József és Steiner Zsófia gyermekeként született. Jogi tanulmányokat végzett. 20 éves volt, amikor Osvát Ernővel megismerkedett és az Új Időkben és a Budapesti Naplóban közölte műveit. Előbb a Magyar Géniusz, majd 1904-től a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1904-1918 között több ezer cikket írt a lapba. 1907. május 18-án Budapesten a Józsefvárosban feleségül vette Horváth Gizellát, Horváth Sándor és Kocsis Anna leányát. A bejegyzés tanúsága szerint ekkor vallási felekezeten kívül álló volt.[1] 1908-tól a Nyugat munkatársa volt. 1914-1918 között a Pesti Hírlap szerkesztője, a hadijelentések riportereként dolgozott. 1917-ben a Nyugat főmunkatársai közé került. 1918 decemberében a Vörösmarty Akadémia tagja lett. Egy évvel később Károlyi Mihály, majd a Tanácsköztársaság sajtóirodájának vezetője volt. 1919 szeptemberében körözőlevelet bocsátottak ki ellene. Letartóztatták, vád alá helyezték, a vizsgálati fogságból egy hónappal később szabadult. 1920. január 21-én felvette a római katolikus vallást[2] (korábban felekezeten kívüli volt). 1920-1940 között a Nyugat fő munkatársa volt.

Művei [szerkesztés]

  • Az első stációnál (versek, 1903)
  • A deltánál (versek, 1909)
  • Ofélia térdein (versek, 1911)
  • Rubens asszonya (versek, 1912)
  • Testvérbánat csillaga (régi és új versek 1900-1922, 1922)
  • Velem vagytok (versek, 1926)
  • Az utolsó dalért (versek, 1928)
  • Valami a végtelen sugárból (versek, 1929)
  • Hajnali három (versek, 1934)
  • Égtájak közt (versek, 1946)
  • Szövetség (versek, 1948)
  • A három hegycsúcs (versek, 1950)
  • Önéletrajz (versek, 1950)
  • Költő a békéért (versek, 1951)
  • Ötven év verseiből (1952)
  • Hírmondó (versek, 1953)
  • Kortársaim (1954)
  • Levelezés kortársaimmal (levelek, 1955)
  • Nem vagy egyedül (versek, 1956)
  • Emberség, szerelem (válogatott versek, 1957)
  • Egy író élete I.-II. (1958, 1962)
  • Utószüret (versek, 1963)
  • Zuhanóban. Új versek (versek, 1966)
  • Száz az ezerből (1967)

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Budapest VIII. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1907. év, 547. folyószám.
  2. ↑ Budapest-terézvárosi plébániahivatal által 5171/1939. sz. alatt kiállított bizonyítvány.

Források [szerkesztés]

További információk [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gellért_Oszkár&oldid=13480334”