Új Idők

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Új Idők 1894 és 1949 között megjelenő szépirodalmi képes hetilap volt.

Története [szerkesztés]

A hetilap első száma 1894 december 18-án jelent meg, szerkesztésével Herczeg Ferencet bízta meg a lap alapítója, a Singer és Wolfner cég. Herczeg Ferenc pedig állandó fő munkatársának nyerte meg Mikszáth Kálmánt és Bródy Sándort is, valamint a lap állandó belső munkatársa lett Sebők Zsigmond, Tábori Róbert, Beöthy László, Bársony István és Pósa Lajos is. Herczeg Ferenc a szerkesztői feladatokat egészen 1944-ig látta el, és a lap az idők folyamán a legnagyobb szépirodalmi hetilappá vált.

A hetilap többnyire népi-nemzeti, konzervatív beállítottságú volt, amely a vidéki értelmiségiek (tanítók, jegyzők, orvosok, papok) érdeklődésének megfelelő cikkeket, társasági híreket, divatfotókat és irodalmi alkotásokat közölt, de volt családi- és gyermekrovata is. A nagy példányszámú lap bevételeiből olvasóinak, előfizetőinek egy huszonnégy kötetes lexikon ajándékozására is futotta.

Munkatársai nagyrészt a Horthy-korszak divatos és a modern irodalmi törekvésektől elzárkózó írói voltak, de minden író helyet kaphatott itt, csak a tehetség számított, ennek megfelelően megjelentek benne a lap szerkesztőjének Herczeg Ferencnek írásain kívül Tömörkény István, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Radnóti Miklós, Kassák Lajos, majd Szabó Lőrinc, Harsányi Zsolt, Csathó Kálmán, Zsigray Julianna, Benedek Marcell, Márai Sándor, Fekete István írásai is.

A lapban indulásakor folytatásokban jelentek meg Gárdonyi Géza és Jókai Mór regényei, de itt jelent meg először folytatásokban Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regénye is.

Az Új Idők című hetilap 1949-ben szűnt meg.

Források és hivatkozások [szerkesztés]

  • Sajtómúzeum [1]
  • Sulinet [2]


.