Bohuniczky Szefi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bohuniczky Szefi
SzületettBohuniczky Jozefa
1892. március 19.
Pécsely
Elhunyt1969. február 28. (76 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaíró
SírhelyeFarkasréti temető (20/1-1-158)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bohuniczky Szefi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bohuniczky Szefi, Maller Dezsőné Bohuniczky Jozefa (Nagypécsely, 1892. március 29.[3]Budapest, 1969. február 28.)[4] magyar írónő, a Nyugat munkatársa.

Élete[szerkesztés]

Az 1942. évi Baumgarten-díjasok között

Bohuniczky Kálmán Vas vármegyei intéző és Frank Róza leányaként született. Vidéki középbirtokos családban nőtt fel, Csibehegy-pusztán. Szülei többször vendégül látták Jókai Mórt és ismerősük volt Kaffka Margit is. Tízévesen Eperjesre, az angolkisasszonyok zárdájába küldték tanulni. Az ottani szokás szerint zongorázni, kézimunkázni tanították, de a nyelvtani szabályokra nem. 15 évesen, miután nővére tüdővészben meghalt, a zárdából kivették, otthon nevelőnő tanította. Álnéven elküldte egy elbeszélését a Kaposvári Hírlapba, majd a szerkesztőség dicsérete után elhatározta, hogy írónő lesz. Első szerelmétől szülei eltiltották, 1912-ben kényszerházasságot kötött a hencsei református templomban a csurgói református gimnázium tanárával, Maller Dezsővel. Az első világháború kitörésekor külföldön utazgatott. Ekkor kezdett verseket küldeni a Nyugatba, Ignotus Hugó biztatta a folytatásra. A háború után a férje, mint kommunistagyanús elem ellen körözést adtak ki, el kellett költözniük a fővárosba, ott látta vendégül Szabó Dezsőt és Móricz Zsigmondot.

A harmincas években sorra jelentek meg kötetei, 1938-ban Baumgarten-jutalmat, 1942-ben pedig Baumgarten-díjat kapott. Budapest bombázása elől Siófokra költözött, ahol egy könyvkereskedésből tartotta fenn magát. A második világháború után kölcsönkönyvtárat létesített Medvecky Bellával és Szili Leontinnal közösen. Ezt az 1950-es években államosították, egyes könyveket pedig betiltottak és bezúztak. 1947-ben még megjelenhetett egy könyve, nemsokára azonban kizárták az Írószövetségből. 1956 után baráti segítséggel az Irodalmi Alap támogatásából élt, és néhány visszaemlékezése is megjelenhetett pályatársairól, regényeit azonban elfelejtették. 1969. március 7-én délután helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.[5]

Emlékezete[szerkesztés]

Tüskés Tibor kezdeményezésére 2007. augusztus 11-én Pécselyen felavatták emléktábláját.

Művei[szerkesztés]

  • Nők. B. Sz. novellái. Fáy Dezső fametszeteivel. (Pápa, 1930)
  • Rigó. B. Sz. novellái. (Pápa, 1930)
  • Szegény ember (regény, Magyar mesgyén. Bp., 1934; Új magyar regények. 2. kiad. 1944)
  • Eszteregi hitbizomány (regény, Nyugat Könyvek. Bp., 1936)
  • Három év. I–II. köt. (regény, Új magyar regények. Bp., 1941; olaszul: Roma, 1944)
  • Asszonyok és lányok (regény, Új magyar regények. Bp., 1942)
  • Válság (regény, Bp., 1943)
  • Lázas évek (regény, Magyar írók. Bp., 1947)
  • Egy Móricz-vers története (Irodalomtörténet, 1957. 1. sz.)
  • Emlékezés Szabó Dezsőre (Irodalomtörténet, 1958. 1. sz.)
  • Az elfelejtett Centrál kávéház (Vigilia, 1959. 8. sz.)
  • Két vacsora. Emlékezés Móricz Zsigmondra (Nagyvilág, 1959. 8. sz.)
  • Arcképvázlat Pap Károlyról (Jelenkor, 1961. 3. sz.)
  • Emlékezés Osvát Ernőre (Irodalomtörténet, 1961. 2. sz.)
  • Schöpflin Aladár és baráti körünk (Irodalomtörténet, 1962. 1. sz.)
  • A fiatal Németh László és környezete (Jelenkor, 1962. 6. sz.)
  • Otthonok és vendégek. Önéletrajzi írások. Összeáll., a szöveget gondozta és az előszót írta Petrányi Ilona. (Bp., 1989)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. A lexikonok téves születési évet adnak meg: MÉL szerint 1894, Gulyás Pál szerint 1896, Névpont szerint 1899.
  4. Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 537/1969. folyószáma alatt.
  5. Népszabadság, 1969. március 6.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.