Szabó Dezső (író)
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. Bátyja Szabó Jenő református lelkész, költő.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.
1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől németellenesség is érzékelhető volt műveiben. Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali, vulgáris antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
Rövid értékelése [szerkesztés]
Művelt, tájékozott, több európai nyelvet beszélt. Hamar kitűnt tanulmányaival, közéleti írásaival, mint író, nyelvi erejével. A 20. századi magyar írói nyelv nagy hatású megújítója. Expresszív stílusa, képalkotó képessége, mondanivalójának tömörítése plasztikussá és mozgalmassá teszik írásait. Alkotásaiban a kor valamennyi divatos szellemi áramlata otthagyja lenyomatát, a pozitivizmustól a szellemtörténeten át az irracionális filozófiákig. A magyar irodalmi hagyományok közül leginkább a romantikában gyökerezik, majd Ady Endre, Móricz Zsigmond nyomán a magyarságot méltatja szellemtörténeti értelemben. Nem vált hívévé a nemzeti fajelméletnek és a rasszizmusnak.
Ki nem mondott, de valóságos vágya a polgárosodás. Szabadon gondolkodó polgárként szeretett volna élni a 20. századi Magyarországon. A századelő rövid időszakától eltekintve Magyarországon ez nem volt lehetséges, leginkább ebből származik az 1930-as évek közepétől való szellemi magára maradottsága és elszigetelődése. Ugyanez az oka 1945-től 1990-ig való viszonylagos háttérbe szorítottságának az irodalomtanításban és az irodalmi propagandában.
Művei [szerkesztés]
- Nyelvújítási tanulmányok (Budapest, 1903)
- A vogul szóképzés (Budapest, 1904)
- Nincs menekvés (regény, Ungvár, 1917)
- Napló és elbeszélések (Gyoma, 1918)
- Mesék a kacagó emberről (elbeszélés, Budapest, 1919)
- Az elsodort falu (regény, Budapest, 1919)
- Egyenes úton (Budapest, 1920)
- Tanulmányok és jegyzetek (Budapest, 1920)
- Ölj! (elbeszélés, Budapest, 1921)
- Csodálatos élet (regény, Budapest, 1921)
- Panasz (Budapest, 1923)
- Jaj! (elbeszélés, Budapest, 1924)
- Segítség! (regény, Budapest, 1925)
- Tenger és temető (elbeszélés, Budapest, 1925)
- Összegyűjtött munkái (I – XVI. Budapest, 1926)
- Megered az eső (regény, Budapest, 1931)
- Feltámadás Makucskán (2 elbeszélés, Budapest, 1932; 1956, Komlós Aladár előszavával)
- Karácsony Kolozsvárt (regény, Budapest, 1932)
- A kötél legendája (elbeszélés, Budapest, 1934)
- Patkó István halála (Budapest, 1936)
- Az egész látóhatár (I – III. tanulmánygyűjtemény, Budapest, 1939)
- A bölcsőtől Buda estig (önéletrajzának első része Budapest, 1944)
- Ének a révben (regény, Budapest, 1947)
- Életeim (Nagy Péter előszavával, (I – II. Budapest, 1965)
- Forrásdokumentuma: Nyugat., Budapest : Noran, 2008. ISBN 978-963-9716
Emlékezete [szerkesztés]
- Szabó Dezső Emléktársaság (1988)
- Petri Lajos bronz portrészobra (1934)
- Emléktábla 1935–1938-ig való lakóházán (1997)
- A szócikkben látható köztéri portrészobor Budán, Szervátiusz Tibor alkotása, a Szabó Dezső sétányon (2007)
Források [szerkesztés]
- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1863–1865. o. ISBN 963-05-6807-1
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Fülep Lajos: Szabó Dezső regénye. Nyugat, 1919. 16–17. sz.
További információk [szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Dezső (író) témájú médiaállományokat.- Czine Mihály: Szabó Dezső
- Hegedüs Géza: Szabó Dezső
- Nagy Péter: A jobboldali radikalizmus írója: Szabó Dezső
- Szőcs Zoltán: Szabó Dezső regényeinek nómenklatúrája
- Virághalmy Lea: Szabó Dezső-est
.svg){kind=small}
