Balla László (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Balla László (Pálóc, 1927. július 23.Ungvár, 2010. október 28.) kárpátaljai magyar költő, író, műfordító és újságíró. A második világháború utáni évtizedekben a Szovjetunióhoz tartozó Kárpátalja egyik jelentős magyar közéleti személyisége volt, az 1960-as évektől az 1980-as évekig íróként és irodalomszervezőként is meghatározó szerepet játszott a kárpátaljai magyar irodalmi életben.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Az akkor Csehszlovákiához, ma Szlovákiához tartozó Pálócón (szlovákul: Pavlovce nad Uhom) született Balla Károly és Járó Mária gyermekeként. Apja tisztviselőként dolgozott. 1938-ban Kassán kezdte el gimnáziumi tanulmányait, amit azonban hamarosan meg kellett szakítania. Az első bécsi döntést követően a cseh hatóságok nyomására családjának el kellett hagynia Pálócot (mely nem került akkor Magyarországhoz). A család apja testvérénél talált menedéket, majd az apa előbb Szobráncon, később Karcsaván kapott főjegyzői állást.

1939-ben Ungváron folytatta gimnáziumi tanulmányait. Gimnazistaként ő szerkesztette az iskola lapját. Már 15 éves korától jelentek meg írásai, többek között fővárosi lapokban is. A második világháború idején a család Ungvárra költözött.

Kárpátalja 1944-es szovjet megszállása után Ungváron megszűnt a magyar nyelvű oktatás, így gimnáziumi tanulmányait Kisvárdára átjárva fejezte be.

Ezt követően szobrászatot tanult az Ungvári Képzőművészeti Főiskolán (1945–1946), a Pécsi Tudományegyetemen pedig tanári vizsgát tett 1946-ban. Később szobrászként dolgozott. 1946–1947 között vezette a Kárpátaljai Szépművészeti Szalont is.

1947–1951 között a Kárpáti Igaz Szó olvasószerkesztője, 1951–1953 között pedig a Kárpátontúli Területi Kiadó szerkesztője volt. 1953–1960 között a Ragyanszka Skola Tankönyvkiadó magyar és lengyel szerkesztőségének főszerkesztői posztját töltötte be. 1954–1960 között az Ungvári Állami Egyetem első magyar irodalom tanáraként dolgozott. 1960–1964 között szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. 1964–1965 között a Kárpáti Kiadó magyar szerkesztőségének vezetője volt. 1965–1987 között a Kárpáti Igaz Szó című lap főszerkesztője, 1977-től 10 évig az Ukrajnai Írók Szövetségének vezetőségi tagja volt. 1987-ben vonult nyugdíjba. 2005-ben az átalakult és újraalapított Kárpáti Igaz Szó szerkesztőbizottságának tiszteletbeli elnöke lett és heti rendszerességgel publikált is a lapban.

2010. október 28-án hunyt el Ungváron.

Magánélete [szerkesztés]

1955-ben házasságot kötött Róna Margittal. Két gyermekük volt; Hazslinszky Elek (1945-) (nevelt) és Balla D. Károly (1957-)

Művei [szerkesztés]

  • Zengj hangosabban! (versek, 1951)
  • Kitárom karom (versek, 1954)
  • Rohanó évek sodrában (vers, 1956)
  • Kip-kop, kalapács (gyermekversek, 1959)
  • Nyári lángok (versek, 1961)
  • És felgördül a függöny (riportok, 1961)
  • A holnap öröméért (riportok, 1961)
  • Ez az a város (riportok, 1962)
  • A "Juventus-1" űrutasai (ifjúsági regény, 1963)
  • Meddőfelhők (regény, 1964)
  • Hidi Pista biciklista (ifjúsági regény, 1965)
  • Parázs a hóban (novellák, 1967)
  • A világóra ketyagése (novellák, 1970)
  • Tapsi-titok (gyermekversek, 1972)
  • Értekezem, tehát vagyok (humoreszkek, szatírák, 1973)
  • Csillogó, lobogó, vibráló tájak (művészportrék, 1975)
  • Nevető csillagok (gyermekversek, 1976)
  • Visszapillantó tükör (válogatott írások, 1977)
  • Totális fényben (novellák és regények, 1983)
  • A legfőbb parancs (válogatott novellák, 1986)
  • Sosemvolt repülések emléke (novellák és színmű, 1989)
  • Az utolsó század (regény, 1989)
  • Azt bünteti, kit szeret (regény, 1990)
  • A Nagy Semmi (regény, 1994)
  • Ikebana (válogatott versek, 1994)
  • Erdélyi Béla és kortársai. A kárpátaljai magyar képzőművészet három nemzedéke (képzőművészeti monográfia, 1994)
  • Csillagírás. Kortárs ukrán költők versei (válogatás, 1994)
  • A végtelenben találkoznak (regény, 1994)
  • Borbélyműhely a Vakhoz (regény, 1995)
  • Ároni áldás (regény, 1996)
  • A lét határán (regények, 2001)
  • Szobor a főtéren (novellák, regények, 2001)
  • Szegény ember vízzel főz (visszaemlékezések, 2002)
  • Árva aranyesők (tárcák, 2004)
  • Vakrepülés (válogatott versek, 2006)
  • Őszi nyárfák (válogatott novellák és kisregények, 2007)
  • Szép, mert reménytelen (regény, 2008)

Díjai [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

  • Balla László: Kacskaringók, in: Élet-jel (a Kárpáti Igaz Szó melléklete), 2010. február
  • MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek, ISBN 963-8607-10-6

További információk [szerkesztés]