Gyergyai Albert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk az irodalomtörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Gergei Albert.

Gyergyai Albert (1893. január 20. Nagybajom – 1981. július 7. Budapest): irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Díjai
3 Művei
4 Forrás

[szerkesztés] Élete

Középiskoláit a kaposvári főgimnáziumban végezte, majd innen került Budapestre az Eötvös Kollégiumba. Az I. viágháború kitörésekor (1914) egy Atlanti-óceáni szigetre internálták, majd betegsége miatt engedélyezték, hogy 1917-ben Svájcba távozzon. 1919-ben hazajött, 1920-ban tanári oklevelet szerzett, s 6 éven át volt nevelő. A budai Kossuth Lajos Kereskedelmi Iskolában közel 20 évig volt tanár, közben az Eötvös Kollégium alkalmazta franciatanárként. 1950-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen modern francia irodalamt adott elő. Az Új Idők közölte első novelláját 1909-ben, melyet gimnazistaként írt, majd a Nyugat 1920-ban közölte első tanulmányát. A Magyar Írás munkatársa volt 1921-1927 között. 13 könyvet írt, 50 műfordításkötete és 36 általa szerkesztett antológia jelent meg. Fordításai közül jelentősebbek: Gustave Flaubert, Marcel Proust, Albert Camus, Jean Cocteau, Voltaire, La Fontaine, Honoré de Balzac, Villon, Montaigne, Émile Verhaeren.