Gyergyai Albert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk az irodalomtörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Gergei Albert.

Gyergyai Albert (1893. január 20. Nagybajom1981. július 7. Budapest): irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Középiskoláit a kaposvári főgimnáziumban végezte, majd innen került Budapestre az Eötvös Kollégiumba. Az I. viágháború kitörésekor (1914) egy Atlanti-óceáni szigetre internálták, majd betegsége miatt engedélyezték, hogy 1917-ben Svájcba távozzon. 1919-ben hazajött, 1920-ban tanári oklevelet szerzett, s 6 éven át volt nevelő. A budai Kossuth Lajos Kereskedelmi Iskolában közel 20 évig volt tanár, közben az Eötvös Kollégium alkalmazta franciatanárként. 1950-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen modern francia irodalamt adott elő. Az Új Idők közölte első novelláját 1909-ben, melyet gimnazistaként írt, majd a Nyugat 1920-ban közölte első tanulmányát. A Magyar Írás munkatársa volt 1921-1927 között. 13 könyvet írt, 50 műfordításkötete és 36 általa szerkesztett antológia jelent meg. Fordításai közül jelentősebbek: Gustave Flaubert, Marcel Proust, Albert Camus, Jean Cocteau, Voltaire, La Fontaine, Honoré de Balzac, Villon, Montaigne, Émile Verhaeren.

[szerkesztés] Díjai

[szerkesztés] Művei

  • A mai francia regény (1937)
  • A falu jegyzőjéről (1937)
  • Mit olvassunk? (1946)
  • Francia művészet a Szépművészeti Múzeumban (1948)
  • Francia irodalom (1951)
  • Klasszikusok (1962)
  • Kortársak (1965)
  • A nyugat árnyékában (1968)
  • Anyám meg falum (1972)
  • Ősz és tél között (1974)
  • Dorottya Visegrádon (1975)
  • Késői tallózás (1975)
  • A falutól a városig (1979)
  • Védelem az esszé ügyében (1984)
  • A várostól a világig (1986)

[szerkesztés] Forrás

Személyes eszközök