Émile Verhaeren
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Émile Verhaeren (Saint-Amand, 1855. május 21. - Rouen, 1916. november 27.) flamand származású francia nyelven író belga költő, és drámaíró
Élete [szerkesztés]
Gazdag kereskedőcsalád sarja volt. Jogi tanulmányokat folytatott, 1881-ben a La Jeune Belgique folyóirat munkatársa lett.
Művei [szerkesztés]
1883-ban írta meg első verseskötetét Flamand nők címmel, melynek a flamand táj és kultúra a témája. 1887-ben az Esték című kötetben már rátalál igazi énjére. Az 1890-es években három kötetet ír Kísérteties vidékek, Álombeli falvak és Csápos városok címmel.
Újítása a verhaereni óda, melyben hagyományos forma és whitmani szabadvers ötvöződik optimista hitvallással párosulva.
Magyar fordítója: József Attila. Hatását tekintve sokan Victor Hugohoz mérték.
Forrás [szerkesztés]
- Világirodalmi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest)
- Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
