Bányai Kornél

Bányai Kornél (Újbánya, (1897. augusztus 26. – Szolnok, 1934. augusztus 31.) magyar költő.

Életpályája

Emléktáblája Esztergomban a Féja Géza Közösségi Ház falán

Érettségi után 1915-ben behívták katonának, ahol 1916-ban fogságba esett. 5 évig élt hadifogolyként Szibériában, Turkesztánban. Első versei Oroszországban jelentek meg. 1921 júniusában tért haza. Az Esztergom-Tábori polgári iskolában tanított. 1923-ban jogi doktorátust szerzett. 1927-ben szerkesztette a Forrás című antológiát. 1929-től a Tiszaföldvár melletti Homokra költözött, tanított, majd tisztviselő volt. Szabad verseinek képei monumentálisak, szimbolizmusba hajlanak. Tanulmánykötet (Párizs, 1927) című gyűjteményes munkájában Balassi Bálintról is írt. 1932-ben Baumgarten-jutalmat kapott.

Művei

• Búzák születése és halála (Homok álnéven), (vers, Omszk, 1918)
• Örök arc (trilógia, Taskent, 1920)
• Közelebb a földhöz (vers, 1931)
• Vasének testvéreim (válogatott versek, 1967)

Külső hivatkozások

• [1]
• Magyar életrajzi lexikon
• Síremléke a szolnoki temetőben