Ember Győző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ember Győző
Született 1909. április 17.
Stájerlakanina
Elhunyt 1993. december 1. (84 évesen)
Budapest
Foglalkozása történész,
levéltáros

Ember Győző (Stájerlakanina, 1909. április 17.Budapest, 1993. december 1.) történész, levéltáros, az MTA levelező tagja 1945-től, rendes tagja 1961-től.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Krassó-Szörény megyei Stájerlakaninán született 1909-ben. Középiskolai tanulmányait a budapesti Barcsay utcai Állami Gimnáziumban (ma Madách Imre Gimnázium) végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre járt, ahol 1933-ban szerzett történelem–latin szakos tanári diplomát. Ugyanezen évben doktorált újkori magyar történelemből Szekfű Gyula tanítványaként. 1933-34-ben a Bécsi Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasaként az osztrák főváros levéltáraiban végzett kutatásokat. 1934 augusztusától lett a Magyar Országos Levéltár munkatársa, itt egészen nyugdíjazásáig dolgozott. A levéltári ranglétra minden fokát megjárta: dolgozott gyakornokként, levéltári segédőrként, később allevéltárnok, majd levéltárnok lett. 1949. április 15-étől mint megbízott főigazgató tevékenykedett, és 29 éven keresztül, 1978-ban történt nyugdíjazásáig volt főigazgatója a Magyar Országos Levéltárnak. Igazgatósága idején valósult meg a levéltári anyag manapság is érvényes egységes rendszerének kialakítása, alapleltárak készítése, és az intézmény kb. 35 000 folyóméternyi iratállományának ún. középszintű rendezése. Elképzelhetetlen lenne a mai kutatói munka a vezetősége idején keletkezett rendezési, segédletkészítési munkák nélkül. Saját maga is tevékeny művelője volt a levéltártannak, a levéltári elméleti-tudományoknak, valamint forrásközléseknek. Különféle tisztségeket töltött be a magyar tudományos közéletben. 1942-ben egyetemi magántanár lett Szekfű Gyula mellett, majd 1946-tól az újkori magyar történelmi tanszéken oktatott. 1945-ben az MTA levelező tagjává választotta, 1961-től pedig rendes tagja volt az intézménynek. Az egyetemi levéltáros képzésben is részt vett. 1967 és 1976 között a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt, szerkesztette a Levéltári Közleményeket, és a Századok szerkesztőbizottságának is tagja volt. Mint történész, főként az újkori magyar közigazgatás történetével, illetve gazdaság- és társadalomtörténettel foglalkozott. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Királyi Helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában, 1933
  • Magyarország és az Államtanács első tagjai [pótfüzet], Száz., 1935
  • A Magyar Királyi Helytartótanács ügyintézésének története 1724-1848, 1940
  • Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig, 1946
  • Magyar parasztmozgalmak 1848-ban, 1949
  • Az 1848/49-i minisztérium levéltára, 1950
  • Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez, 1951
  • A levéltári segédletek, 1958
  • A magyar állami levéltárak fondjegyzéke, I-III., szerk., 1959-1963
  • A Magyar Országos Levéltár fondjainak és állagainak jegyzéke, szerk., 1975
  • Az újratelepülő Békés megye első összeírásai, 1715-1730, Békéscsaba, 1977
  • Levéltári terminológiai lexikon, szerk., 1982
  • Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén, 1988
  • Magyarország története 1686-1790, I-II., társfőszerk., társszerző, 1989

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ember Győző témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]