Baumgarten Ferenc Ferdinánd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Baumgarten Ferenc Ferdinánd (Budapest, 1881 - Tátrafüred, 1827. január 18.) esztéta

Abból a régi patrícius családból származott, amelyből Baumgarten Izidor és Baumgarten Nándor. Egész fiatalon a Budapesti Szemle-be kritikai tanulmányokat irt. Egyetemi tanulmányai elvégzése után Németországba költözött és német író lett. Főleg iro­dalom- és művelődéstörténettel és esztétikával foglalkozott és ilyen irányú munkássága német irodalmi körökben nagy méltánylásra talált. Na­gyobb, új szempontokban gazdag, beható tanul­mányt írt Conrad Ferdinand Mayerről, másik könyve: „A modern regény fejlődése”. írt még több finom, mély érzésű noveliát, és kéziratban is több munkát hagyott hátra. Baumgarten a magyar irodalomban azzal tette nevét halhatatlanná, hogy mintegy egymillió pengőt kitevő vagyonát a magyar írókra hagyta. E hagyaték egyike volt a legnagyobb magyar kulturális alapítványoknak s kamatait olyan magyar írók kapták, akik­nek munkássága csakis eszmei célokat szolgált (lásd: Baumgarten-díj). Az alapítvány vagyonkezelői Baumgarten végrendelete alapján Babits Mihály költő és Basch Lóránt budapesti ügyvéd. Az első Baumgarten-díjat 1929. január 18. osztották ki tíz magyar író között, akik fejenként négyezer pengőt kaptak.

[szerkesztés] Források

Zsidó lexikon