Wekerletelep

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wekerletelep
R.k. templom (1268. számú műemlék) 3.jpg
A Munkás Szent József katolikus templom
Közigazgatás
Település Budapest
Kerület XIX.
Alapítás dátuma 1908
Városhoz csatolás 1950
Korábbi rangja városrész (Kispest)
Irányítószám 1192
Népesség
Teljes népesség 11 461 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Wekerletelep (Budapest)
Wekerletelep
Wekerletelep
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 27′ 20″, k. h. 19° 07′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 20″, k. h. 19° 07′ 34″

Wekerletelep Budapest egyik városrésze a XIX. kerületben. A sajátos karakterű városrész a 20. század elején keletkezett az akkor Kispesthez tartozott területen végrehajtott tervszerű állami építkezés eredményeként. Kispest részeként 1950. január 1-jén csatolták Budapesthez. Bár jelenleg a kerületi önkormányzat Kispestet tágabb értelemben, az egész kerület megnevezésére használja, a kerületnek Kispest városrészen kívül a másik hivatalos városrésze a Wekerletelep.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XIX. kerület nyugati részén fekvő sík terület, legmagasabb pontja a Kós Károly téri kis dombocska. A Nagykőrösi út, a Határ út, az Ady Endre út, valamint a Bercsényi utca és Rákóczi utca határolják.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század utolsó negyedében Budapest lakossága két és félszeresére nőtt, miközben ugrásszerűen fejlődött a gyáripar és vidéki nincstelenek özönlöttek a munkahelyeket kínáló nagyvárosba. A lakásépítés nem tudott lépést tartani a népességbővüléssel, különösen mivel nagyon gyorsan emelkedtek az építőanyagárak és az építőipari munkabérek, miközben a fizetőképes kereslet, és az azt teremtő hitelfelvételek szintje a magas infláció miatt alacsony maradt. Mindez kormányzati közbelépést követelt.

Kertvárosi építési mód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sokemeletes bérházak helyett a kertvárosi jellegű építési módot Fleischl Róbert építész javasolta, mivel a lakásokra igényt tartók közt nagyon sok volt a vidékről jött ember, akik számára drasztikus változást jelentett volna, ha teljesen kiszakadnak a fás-kertes környezetből és nagy bérkaszárnyákban kell élniük. A kormány pályázatán nyertes építészek ennek a koncepciónak a jegyében háromféle épülettípust terveztek: családi házakat (ikerházakat, vagy sorházakat), bérházakat („csoportosított lakóházak”) és egyedülállók számára „garzonházakat”.

Az építkezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kispesti Wekerletelep (1920 körül)

A Wekerletelep építése 1908-ban kezdődött meg Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök (és egyben egy ideig pénzügyminiszter) kezdeményezésére, miután állami eszközökből megvásárolták a Sárkány család eladó birtokát.[2] A munkástelepen az 1925. év végéig összesen 1007 ház épült 4412 lakással. 2, 3 és 4 lakásos földszintes, valamint 6, 8 és 12 lakásos kétszintes épületeket terveztek. Ez a lakáselosztás meghatározóvá vált nemcsak a telep arculata, hanem a társas kapcsolatok kialakulásának szempontjából is. A kisebb utcákban földszintes beépítés szerint telepítettek házakat, míg a legszélesebb utakat emeletes épületek határolták.

A telepen tervezett középületek közül mindenekelőtt a népoktatás-ügyet szolgáló épületeket emelték fel. 1911-től 1914-ig négy iskolát és két különálló óvodaépületet létesítettek 48 tanteremmel, 18 óvodahelyiséggel és két fedett tornacsarnokkal. 1912-ben felépítették a rendőrkapitányság épületét és a lovasrendőri laktanyát, a következő évben pedig a postamesteri hivatal készült el.

A Kós Károly téren található Kós-kapu (jobbra) és a lakóházak egy része

Mai mércével mérve is modern lakótelepet kaptak a beköltözők, a lakások kertje aktív tevékenységre adott lehetőséget. A kisméretű telkeket eredetileg munkásoknak szánták. A telep létesítésének első évében kizárólagosan állami munkáscsaládok találtak elhelyezést. 1914-ben az addig felépített lakásoknak közel 25%-át már idegen üzemek, főképpen a telepről könnyen megközelíthető magángyárak munkásai, valamint a telepen alkalmaztatást nyert tisztviselők, továbbá üzletbérlők és az állami rendőrség tagjai foglalták el. Később már jobbára csak a kispolgárság tagjai engedhették meg maguknak, hogy ide költözzenek.

Az egész telep megtervezésénél kiemelkedő fontosságú volt a környezetnek a közösség életére gyakorolt várható hatása, ezért a főteret mint kiemelkedően fontos területet, külön pályázat alapján akarták megépíteni, amit Kós Károly mint meghívott építész nyert meg. A teret körülvevő utcák sugaras rendszerét a központba vezető nyolc bekötőút kötötte össze. A teret a Heintz Béla által jóval később, 1930-ban tervezett katolikus templom zárja le. A főtér 2. és 3. számú épületét és a keleti kapuépítményt is Kós Károly tervezte. A kor neves építészei közül szép épületet tervezett Schodits Lajos [3], Eberling Béla és Zrumeczky Dezső is. Néhány évvel később a tér 6. sz. épületét Wälder Gyula neobarokk jegyeket viselő épülete, majd Györgyi Dénes a tér 5. száma alatt, már későbbi kort idéző lakóháza követte. Figyelmet érdemel az 1912-ben felépült rendőrségi épület, mely szintén Schodits Lajos és Eberling Béla alkotása. A központban – ahol főleg a tisztviselők laktak – üzletek sorakoztak, melyek többsége a mai napig üzletként üzemel.

Megtervezett kertészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koncepciónak megfelelően a negyed építésekor ötvenezer fát ültettek el, a Fő teret (az 1970-es években Petőfi tér volt a neve, majd 1987-től Kós Károly nevét vette fel) virágokkal ültették tele, és a telepgondnokság kertészete a beköltöző lakóknak saját kertjük benövényesítésében és permetezésében is segédkezett. Mivel a homokos talaj jó volt a csonthéjasoknak, összesen tizenhatezer gyümölcsfát ültettek el, lakásonként négyet. A kerítések mellé sok helyen ribizlibokrok kerültek. 1917-ben olyan jó volt a termés, hogy átlagban az éves lakbér négyszeresét hozta vissza a lakóknak.

Kós Károly tér 14.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A telep az Ebenezer Howard [4] nevével fémjelzett kertváros mozgalom (Garden city movement) egyetlen magyar példája.
  • A kisméretű telkekből álló telep településszerkezete szabályos, mértani alapú.
  • A mértanilag kijelölt Fő térre Kós Károly erdélyi stílusjegyeket mutató díszkaput tervezett. A teret a Heintz Béla által 1930-ban tervezett Budapesti Munkás Szent József katolikus templom[5] zárja le, amelynek tornyáról messziről megállapítható a központ helye.

A Zrumeczky-féle nyugati kapu Wekerletelep talán egyik legismertebb, legjellegzetesebb épülete. A legjobban tükrözi a népi építészeti hagyományokat. Sok terméskő, rönk és gerenda alkotja a kaput. A kapu főbejárata háromszög alakú faépítmény, mely hangsúlyozza az alatta futó út kiemelkedő szerepét; ehhez kapcsolódik két oldalról egy-egy kisebb kőépületrész, melyek alagsorai szintén átjáróként funkcionálnak a gyalogosok számára.

TV-sorozat háttereként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Barátok közt című magyar tévésorozat külső jeleneteit a Wekerletelep utcáin és terein forgatják. A főcímben látható ház a Kós Károly tér egyik jellegzetes épülete. A sorozatban ebben laknak a főszereplők, itt élik mindennapjaikat. Fiktíven „Mátyás király tér” a „Kós Károly tér” neve. A sorozatban gyakran látható 99-es jelzésű autóbusz a valóságban is arra közlekedik, a járat útja során egy Mátyás teret és egy Mátyás király teret is érint.

A Wekerlei Társaskör Egyesület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rózmann Ákos emléktáblája egykori lakhelyén, a Wekerletelepi Tas utca 2. szám alatt
  • 1992-ben alakult a Wekerlei Társaskör Egyesület (becenevén Wekerle Társaskör). Címe: Kós Károly tér 10.

Céljai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Célja a wekerlei városrész helytörténeti, településszerkezeti és építészeti, továbbá természeti értékei megóvásának és gyarapításának elősegítése, közösségének fejlesztése, lakói jobb helyi közérzetének, a közügyek iránti nagyobb érdeklődésének, helyi lokálpatriotizmusának erősítése, közreműködés a városrész rendjének, tisztaságának javításában. Célja továbbá a Wekerle-telep szépítésében, építésében, környezetrendezési és közlekedési rehabilitációjában való közreműködés, a lakosság bevonása a városrésszel kapcsolatos fejlesztési elképzelések és tervek megvitatásába és megvalósításába, ennek érdekében egyéni és társadalmi erők összefogásával közösségi létesítmények létrehozása és működtetése, továbbá a társadalmi akciók kezdeményezése, szervezése, a baráti, a jószomszédi kapcsolatok és a társasági élet erősítése, a hagyományok irodalmi, művészeti és sport emlékek felkutatása, gondozása, ilyen jellegű és egyéb közösségi programok rendezése.

Örökségvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wekerletelep 2011 szeptemberében vált véglegesen műemléki jelentőségű területté (MJT). A jogszabályok szerint ezért felül kell vizsgálni a terület szabályozási tervét. Ezzel összefüggésben műemléki és energetikai szakemberek, valamint a lakosság bevonásával civil projekt indult, hogy olyan műszaki megoldásokat találjanak, amelyek összehangolják az érték- és környezetvédelmi szempontokat. Az Energiahatékony Wekerle elnevezésű projekt javaslatai kitérnek többek között a nyílászárók elhelyezésére, a homlokzat hőszigetelésére, a tetőtér beépítésére, az épületgépészeti berendezésekre és a megújuló energiaforrások alkalmazására is.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wekerletelep témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. a KSH 2001-es népszámlálási adatai
  2. Wekerle Sándor és a Wekerletelep (sulinet.hu)
  3. Schodits Lajos építész.
  4. Howard, Ebenezer (1851-1928) bírósági alkalmazott. Elméleti leírásai alapján 1902-ben, London közelében felépítettek egy kertvárost (Letchworth).
  5. Budapesti Munkás Szent József katolikus templom (Budapest XIX.) (magyartemplomok.hu)