Értelmiség

Értelmiségi általános értelemben szellemi pályán dolgozó embert jelent. A szó hagyományos értelme kezdetben a társadalom igen kis szeletét jelentette, és gazdasági illetve társadalompolitikai okokból kifolyólag többé-kevésbé egybe is esett a politikai akaratot megtestesítő kevesekkel. A demokrácia fokozatos kiszélesítésével ez az állapot megváltozott, a közgondolkodás mégis hajlamos az értelmiség véleményének nagyobb jelentőséget tulajdonítani a közügyekben.

Történetük

A felvilágosodás során az entellektüelek fokozatosan átvették a papság középkorban meglévő és az azt megelőző korokban is hasonló (teokratikus) szervezetek által birtokolt szellemi előjogokat. Az entellektüelekhez tartozó egyének azonban ritkán veszik komolyan társadalmi felelősségüket. Legtöbbjüket az anyagi haszon mellett a hatalommal való - tudatos vagy akár tudattalan - visszaélés motiválja. Sokuk messianisztikus attitűdöt vesz fel, kéretlen tanácsokat osztogat az élet minden területén, és a társadalom vagy a tudomány olyan területein is fellép tekintélyével, amely területekre nincs valós rálátása, vagy ahol legalábbis semmi felmutathatót sem alkotott az entellektüelek közé való felemelkedésének sikertörténete során. Népszerűségüknek ilyenkor semmi köze sincs a társadalomra való pozitív hatásukhoz. E népszerűség inkább a társadalom nagy tömegei által keresett megoldások egyszerű, frappáns de pillanatnyi, és hosszú távon nem mindig megfelelő megválaszolásával van kapcsolatban.

Paul Johnson rendkívül jól leírja ezt a jelenséget, és rámutat arra, hogy közelmúltunk során hogyan emelkedtek megkérdőjelezhetetlen tekintéllyé olyan személyiségek, mint Rousseau, Sartre vagy Chomsky.

Szembeötlő ennek a társadalmi csoportnak a feltűnő sikere éppen abban a korban, amikor az értelmiségi szakmák már diszfunkcionális szegregációt mutatnak, és már az egymáshoz közeli területeken dolgozók sem értenek egymás munkájához.

Irodalom

Paul Johnson, Értelmiségiek. 1999, Európa Könyvkiadó