Magyarországi ukránok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A magyarországi ukránok Magyarország egyik szláv nyelvű nemzetisége. Az ukránoktól Magyarországon megkülönböztetik a magyarországi ruszinokat vagy ruténeket. Ukrajnában viszont a hivatalos nézet szerint az ukrán és a ruszin (rutén) ugyanazt a népet jelölő megnevezések, és a ruszin nyelv sem önálló (de a vajdasági ruszin nyelve önálló [1] ), hanem csupán az ukrán nyelv egyik dialektusa. Ezt a magukat ma is ruszinoknak vallók azonban tagadják, és mindmáig megkülönböztetik magukat az ukránoktól. [2] A történelmi Magyarország egykori ruszinjai leszármazottainak többsége viszont ma már ukránnak vallja magát.[nem megbízható forrás]

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi ruszinok története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ruszinok a 12. századtól kezdve kerültek be Galícián át, Máramaros, Bereg, Ung, Zemplén megye lakhatatlan hegyes vidékeire.

Egy 1326-ban kelt oklevélben olvashatjuk a Nógrád megyei Nagyorosziról, hogy első lakóit Kálmán király hívta be Galíciából. A 17. században már nagyobb számban érkeztek telepesek, főleg a Kárpátok túlsó oldaláról, olyan ukrán [nem megbízható forrás]

(rutén) parasztok, akik a lengyel pánok (földesurak) elől menekültek.

A magyar földesurak – közülük is elsősorban a Rákóczi-család –, kenézeik révén szervezetten telepítették őket birtokaikra. Természetesen a spontán beszivárgás (bevándorlás) is tapasztalható ebben az időszakban, amely folytatódott még a 18. században is. Bél Mátyás leírás Szabolcs megyében 12 helységben említ ruténokat, a 18. század első évtizedében. 1740 körül nagy számban telepítettek le görög katolikus lakosságot Makón is, amire az utcák elnevezései is utalnak.

A magyarországi ukrán nemzetiség kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újabb áttelepülési hullám a 19. század második felében indult el újra főleg az akkor is sűrűn lakott Galíciából. Ez a terület ez idő tájt az ukrán nemzeti újjászületés központja volt. Ebből is következik, hogy a Galíciából elindult telepesek ukrán nemzeti tudata erős volt, ami napjainkig is tapasztalható azokon a területeken, ahol egységes településeket hoztak létre, de ezeket már nem a mai Magyarország területén találjuk.

A 19. században elindult népvándorlási hullámnak két fő irány figyelhető meg:

A galíciai ukránok a mai Szlovákia területén keresztül érkeztek Magyarországra, főleg a Vajdaságba, a mai Horvátország területeire, a 19. század végén pedig a mai Bosznia területére.[nem megbízható forrás]

Egyes családok Pest-Budán találták meg megélhetésüket. Mivel ez utóbbiak betelepülése nem volt nagy mértékű, az ukrán családok nagy része rövid időn belül asszimilálódott. Ennek okai: a betelepülés területi szétszórtsága, az anyanyelvi iskolák hiánya, az értelmiség rendkívül csekély aránya.

1890-es adatok szerint az ukrán iskolaköteles gyerekek 40%-a nem járt iskolába, az írástudatlanság is elég magas a többi nemzetiséghez viszonyítva. 1880-1910 között kb. 10 000 ukrán élt a fővárosban, de hiányzott társadalmi szerveződésük. [nem megbízható forrás]

A két világháború közti időszakból alig van adat.

Az újrakezdés, újjászóletés, a közösséggé formálódás csak a rendszerváltás után indult meg. 1991 májusában megalakult a Magyarországi Ukrán-Ruszin Kulturális Egyesület, amely elsősorban a fővárosi ukránokat és ruszinokat tömörítette. Az 1993. évi kisebbségi törvény után, amely a két nemzetiséget külön nevezte meg, megalakult a különálló Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület.

1997-ben megnyílt az Ukrán Oktatási és Kulturális Centrum. [3]

Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oktatás 1993 óta működik a Vasárnapi Ukrán Anyanyelvi Iskola
  • Kiadói tevékenység 1996 óta jelenik meg a Hromada c. újság[4], kiadták az első magyarországi ukrán nyelvkönyvet (Szerk.:Piller Dezsőné). Leszja Ukrajinka költőnő[5] születésének 125. évfordulójára kiadták a "Hét Húr" c. verses kötetet.
  • Kultúra és tudomány: tudományos konferenciák, zenés-irodalmi esték, nyári ifjúsági táborok
  • A hagyományok újjáélesztése: családias karácsony, húsvéti gyerekjátékok=Hajivkák, minden év márciusában Tarasz Sevcsenko emlékére rendezett napok.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Simon Mónika, Csecserits Bea, Jahl Kathrin, Tarasz Lukjanyuk, Sipajlo Igor, Natalja Gereta: Magyarországi ukránok (Körtánc füzetek) Budapest 1998.
  • http://www.ukrajinci.hu/muke.htm