Gundel Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gundel Károly és neje

Gundel Károly (Budapest, 1883. szeptember 23.Budapest, 1956. november 28.) vendéglős és gasztronómiai művek írója.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Gundel János, unokái Latinovits Zoltán, Bujtor István színművészek és Frenreisz Károly rockzenész. Dédunokája Gundel Takács Gábor sportriporter, műsorvezető.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kereskedelmi iskola elvégzése után 1900-tól Svájc, Németország, Anglia és Franciaország leghíresebb vendéglőiben tanulta a mesterséget. 1906-ban a nemzetközi hálókocsi-társaság csorba-tói és tátralomnici telepének szállodai titkára, 1908-tól igazgatója. 1910-ben átvette a városligeti Wampetich-vendéglőt, 1920 és 1925 között a Royal Szálló, 1927-től a fővárostól átvett Gellért Szálló éttermeinek bérlője.

Gasztronómiai könyvei a legjobb és legismertebb ilyen tárgyú munkák közé tartoznak. Idegen nyelvű munkáival, szakácskiállításokon és bemutatókon népszerűsítette a magyar konyhát és fellendítette az idegenforgalmat. A magyar vendéglős és szállodás szakma egyik vezető egyénisége volt. Tanácsaival készült Karinthy Frigyes "Vendéget látni, vendégnek lenni" című könyve (Budapest, 1933).

Gundel Károly étterme az 1939-es a New York-i világkiállítás magyar pavilonjának hivatalos étterme volt. "A Gundel-vendéglő nagyobb, jobb hírverést biztosít Budapest számára, mint egy hajórakomány turista prospektus." (New York Times)

Korabeli visszaemlékezés Gundel Károlyra: "A magyar Brillat-Savarin. A magyaros vendéglátás, a magyaros konyha, a magyaros szakácsművészet első mestere. Jó ízek, békés örömök, dús esték, meleg hangulatok, csillogó italok, az élet lucullusi élveinek első karnagya s ezzel fővárosunk egyik legkiválóbb hírverője. Nevének hallatára itthon is, messzi országokban is, nyugodt, békés és elégedett derű ül az arcokra. "

1949-ben a Gundel éttermet államosították. Az 1894-ben épült Gundel étterem a budapesti Állatkerti körút 2-es szám alatt van, melyet ma Budapest legnagyobb presztízsű éttermeként tartanak számon.

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar történelemben még igen nagy művelődéstörténeti terület hever kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság konyhája, étkezésének elemei, főzési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány ezen rögös területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és készségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is."

"Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik. "

"A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."

– Gundel Károly

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vendéglátás művészete, Budapest, 1934
  • Kis magyar szakácskönyve, Budapest, 1937
  • A vendéglátás mestersége, Budapest, 1940
  • A magyar konyha fejlődése és a magyar szakácskönyv irodalom a 18. század végéig, Budapest, 1943

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]