Gizella magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bajorországi Gizella szócikkből átirányítva)
István király és Gizella királyné megalapítja Szent Péter és Szent Pál templomát Óbudán

Boldog Gizella (984 körül – Passau, 1059. május 7.), Szent István király felesége, az első magyar királyné.

II. „Civakodó” Henrik bajor herceg és Burgundi Gizella (Izabella) lánya, II. Henrik német-római császár húga, aki a "magyarországi" melléknevet kapta a legendairodalomban, ugyanis ő lett Szent István király felesége, s így Magyarország első keresztény királynéja.

995-ben kérte meg a kezét Géza magyar fejedelem fia, István számára. 996-ban tartották német földön, a 873. szeptember 27-én felavatott Kölni Dómban[1] az esküvőt, majd követte férjét új hazájába. Kíséretében több német lovag érkezett Magyarországra. Fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, számos ajándékot adott különböző templomoknak. Az a miseruha, amely a vezetésével készült, amelyben benne van az ő kézimunkája is, és amit a székesfehérvári templomnak ajándékozott, később a magyar királyok koronázási palástjává lett. Ezen szerepelnek István király, Imre herceg és Gizella királyné, akiknek ez az egyetlen – hímzés formájában – fennmaradt korabeli ábrázolása.

Készített oltárterítőket és templomi szertartási tárgyakat is. Szent István alapító társa volt a veszprémvölgyi apácakolostortól az óbudai Szent Péter és Szent Pál főtemplomig.

Szent István és Boldog Gizella veszprémi szobra

A királyi párnak két fia született, Ottó és Imre. Csak Imre herceg élte meg a felnőttkort, de egy vadkanvadászat során meghalt.

Imre temetése [2]

István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak vele. Aba Sámuel halála után visszatért Bajorországba, ahol a passaui apácakolostorba lépett be, melynek később főnökasszonya lett. Ennek egyik szép emléke Gizella királyné apátnőként használt keresztje, az úgynevezett Gizella-kereszt, amit Münchenben őriznek.

Sírja búcsújáró hely. 1975-ben saját könyörgést engedélyeztek nevére. Hivatalosan nem avatták boldoggá. [3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pierre Riché: II. Szilveszter, az ezredik év pápája. Fordította Somorjai Gabi. Bp.: Balassi Kiadó, 1999. p.248.
  2. OSZK
  3. 1975 áprilisában a passaui püspökség beadványban kérte a Szentszéket, hogy ünnepére engedélyezzék saját könyörgés használatát. Ez meg is történt. De nem több. A manapság használt Római Misekönyvben is mindössze az áll emléknapjánál, hogy könyörgés (fohász) lett engedélyezve.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képes Krónika (Helikon Kiadó, Budapest, 1987.)
  • Magyar életrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.)
  • Szántó Konrád: Boldog Gizella első magyar királyné élete. (Ecclesia, Budapest, 1988.)
  • Boldog Gizella királyné. Szerk.: Csiszár Miklósné. (Veszprémi Szeminárium Alapítvány, Veszprém, 1996.)
  • Óbuda évszázadai (Better Kiadó, Budapest, 2005.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gizella magyar királyné témájú médiaállományokat.