II. Henrik bajor herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Civakodó Henrik
Heinrich der Zänker.jpg
Henrik herceg frank viseletben
(Miniatúra a Niedermünsteri Törvénykönyvből, Bamberg)

Bajorország hercege
Uralkodási ideje
973 – 976, 985-995 bajor herceg
989-995 karintiai herceg
Életrajzi adatok
Született
kb. 951
Elhunyt
995. augusztus 28.
Gandersheim
Nyughelye Gandersheim Stiftskirche
Házastársa Gizella, III. Rudolf burgundi uralkodó nővére
Gyermekei II. Henrik német-római császár
Brun, augsburgi püspök
Gizella
Édesapja I. Henrik bajor herceg
Édesanyja Bajor Judit

II. „Civakodó” Henrik (németül Heinrich der Zänker) (951. – Gandersheim, 995. augusztus 28.), bajor herceg 973976 és 985995 között, karintiai herceg 989995 között, német ellenkirály I. Ottóval szemben.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Henrik bajor herceg és Luitpolding Judit fia, II. Ottó német-római császár császár unokatestvére. A „Civakodó” jelzőt csak az újkorban kapta.

A Liudolfingek felkelésének 953-as leverése után Henrik már fiatal korában megkapta a hercegi címet. Kormányzása anyja, Judit, valamint a freisingi püspök, Ábrahám felügyelete alatt zajlott 955-től. 967-ben, 16 éves korában vehette át a bajor és a karintiai hercegség korményzását. [1]

I. Ottó német-római császár halála (973) után 974-ben Henrik a II. Ottó elleni összeeskövés vezéralakja volt, melyben II. Boleszláv cseh, és I. Mieszko lengyel fejedelmek is csatlakoztak, akárcsak a Luitpolding család megmaradt tagjai. Az összeesküvés lelepleződése után Henriket a király fogságba vetette, melyből a herceg 976-ban megszökött. Az ezt követő harcokból Ottó király került ki győztesen, aki 976-ban meghódította a bajor területeket. A király letette a herceget, és leválasztotta Bajorországról - többek között - Karintiát is. A keleti őrgrófság, az Ostmark a Babenberg család kezére került.

Henrik herceg folytatta a harcokat Ottó király ellen I. Henrik augsburgi püspökkel és Karintiai Henrikkel az oldalán. A 977-ben folytatódó harcok javarészt Passau térségében zajlottak.

A harcokat azonban II. Henrik elvesztette, és Folkmar utrechti püspök felügyelete alá került. Csak II. Ottó halála után szabadult. Szabadulása után megpróbálta visszaszerezni birtokait a még gyermek III. Ottóval szemben. 984-ben támogatói német királynak kiáltották ki.

Henrik egyidejűleg harcokat folytatott a bajor hercegi székbe ültetett Luitpolding III. Henrikkel. A harcokat a 985-ös frankfurti birodalmi gyűlés zárta le, melyen III. Henrik lemondott a bajor hercegi címet illető követeléseiről.

III. Henrik halála után II. Henrik visszakapta Karintiai területeit, utolsó éveit "Civakodó" Henrik azonban azzal töltötte, hogy saját területeit fejlessze, így került sor 995-ben a ranshofeni törvények kiadására. Henrik ezenkívül egy egyházi reformot is sürgetett.

II. Henrik földi maradványai Gandersheim templomában nyugszanak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Györffy György. 7 / Géza külpolitikája., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Henrik
Bajorország hercege
955976
Bayern Wappen.svg
Következő uralkodó:
I. Ottó
Előző uralkodó:
III. Henrik
Bajorország hercege
985995
Bayern Wappen.svg
Következő uralkodó:
IV. Henrik