II. Henrik bajor herceg
| II. Civakodó Henrik | |
| Henrik herceg frank viseletben (Miniatúra a Niedermünsteri Törvénykönyvből, Bamberg) |
|
|
|
|
| Bajorország hercege | |
| Uralkodási ideje 973 – 976, 985-995 bajor herceg 989-995 karintiai herceg |
|
| Életrajzi adatok | |
| Született | kb. 951 |
| Elhunyt | 995. augusztus 28. Gandersheim |
| Nyughelye | Gandersheim Stiftskirche |
| Házastársa | Gizella, III. Rudolf burgundi uralkodó nővére |
| Gyermekei | II. Henrik német-római császár Brun, augsburgi püspök Gizella |
| Édesapja | I. Henrik bajor herceg |
| Édesanyja | Bajor Judit |
II. „Civakodó” Henrik (németül Heinrich der Zänker) (951. – Gandersheim, 995. augusztus 28.), bajor herceg 973–976 és 985–995 között, karintiai herceg 989–995 között, német ellenkirály I. Ottóval szemben.
Élete [szerkesztés]
I. Henrik bajor herceg és Luitpolding Judit fia, II. Ottó német-római császár császár unokatestvére. A „Civakodó” jelzőt csak az újkorban kapta.
A Liudolfingek felkelésének 953-as leverése után Henrik már fiatal korában megkapta a hercegi címet. Kormányzása anyja, Judit, valamint a freisingi püspök, Ábrahám felügyelete alatt zajlott 955-től. 967-ben, 16 éves korában vehette át a bajor és a karintiai hercegség korményzását. [1]
I. Ottó német-római császár halála (973) után 974-ben Henrik a II. Ottó elleni összeeskövés vezéralakja volt, melyben II. Boleszláv cseh, és I. Mieszko lengyel fejedelmek is csatlakoztak, akárcsak a Luitpolding család megmaradt tagjai. Az összeesküvés lelepleződése után Henriket a király fogságba vetette, melyből a herceg 976-ban megszökött. Az ezt követő harcokból Ottó király került ki győztesen, aki 976-ban meghódította a bajor területeket. A király letette a herceget, és leválasztotta Bajorországról - többek között - Karintiát is. A keleti őrgrófság, az Ostmark a Babenberg család kezére került.
Henrik herceg folytatta a harcokat Ottó király ellen I. Henrik augsburgi püspökkel és Karintiai Henrikkel az oldalán. A 977-ben folytatódó harcok javarészt Passau térségében zajlottak.
A harcokat azonban II. Henrik elvesztette, és Folkmar utrechti püspök felügyelete alá került. Csak II. Ottó halála után szabadult. Szabadulása után megpróbálta visszaszerezni birtokait a még gyermek III. Ottóval szemben. 984-ben támogatói német királynak kiáltották ki.
Henrik egyidejűleg harcokat folytatott a bajor hercegi székbe ültetett Luitpolding III. Henrikkel. A harcokat a 985-ös frankfurti birodalmi gyűlés zárta le, melyen III. Henrik lemondott a bajor hercegi címet illető követeléseiről.
III. Henrik halála után II. Henrik visszakapta Karintiai területeit, utolsó éveit "Civakodó" Henrik azonban azzal töltötte, hogy saját területeit fejlessze, így került sor 995-ben a ranshofeni törvények kiadására. Henrik ezenkívül egy egyházi reformot is sürgetett.
II. Henrik földi maradványai Gandersheim templomában nyugszanak.
Forrás [szerkesztés]
- ↑ Györffy György. 7 / Géza külpolitikája., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
Külső hivatkozások [szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Henrik |
|
Következő uralkodó: I. Ottó |
| Előző uralkodó: III. Henrik |
|
Következő uralkodó: IV. Henrik |

