Bács-Kiskun megye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 46° 31′ 10″, k. h. 19° 26′ 46″

Bács-Kiskun megye
Bacs-kiskun-megye.svg
Bács-Kiskun megye címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megyeszékhely Kecskemét
Kistérségek száma 10
Települések száma 119
megyei jogú városok 1
egyéb városok 21
ISO 3166-2 HU-BK
Népesség
Teljes népesség 524 841 fő (2011. jan 1.)[1] +/-
Népsűrűség 63,1 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 8445,15 km²
Időzóna CET, UTC+1
Térkép
HU county Bacs-Kiskun.svg
Bács-Kiskun megye elhelyezkedése Magyarországon
Bács-Kiskun megye weboldala
Magyarország domborzati térképe

Bács-Kiskun megye Magyarország legnagyobb területű megyéje, az ország területének 1/12-e. A Duna–Tisza közén helyezkedik el. Északon Pest megye, keleten Jász-Nagykun-Szolnok megye és Csongrád megye, délen Szerbia és Horvátország, nyugaton Baranya megye, Tolna megye és Fejér megye határolja. Székhelye Kecskemét.

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács-Kiskun megye földrajzilag három tájegységre különíthető el: a Duna-menti síkságra, a Duna–Tisza közének homokhátságára és a Bácskai löszhátra. Csak kis területtel ugyan, de Tiszakécske környékén a Közép-Tiszavidék tájegysége is benyúlik. A megye területe sík vidék, legalacsonyabb és legmagasabb pontja közt mindössze 80 méter a különbség. A megye legmagasabb pontja a Rém és Csávoly közelében levő Ólom-hegy (174 m.), legalacsonyabb pontja Kalocsa (94 m.)

Bács-Kiskun megye jellemző földrajzi pontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szélső pontok magasság szerint:
  • Szélső pontok égtájak szerint:
    • a megye területének legészakibb pontja Kunpeszér község területén,
    • a megye területének legdélibb pontja Hercegszántó község területén,
    • a megye legkeletibb pontja Tiszakécske város területén, Óbög közelében,
    • a megye legnyugatibb pontja Dunafalva község területén van.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napsütéses órák száma az országos átlaghoz képest magas. A megye az ország legnapfényesebb területei közé tartozik. Korán kitavaszodik. A homokon a hőérzet más, hiszen hidegebbnek vagy melegebbnek érezzük a valóságosnál a levegő hőmérsékletét.

A csapadék viszonylag kevés. Az éves középhőmérséklet 10–10,5 °C.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye felszíne vízrajzi szempontból igen változatos. A terület két nagy folyóvize a Duna (123 kilométer hosszan) és a Tisza. Nagyobb állóvizei a Szelidi-tó és a Vadkerti-tó.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tisza vidékén védett terület a lakiteleki Holt-Tisza. A terület növényvilága igen sokszínű. A táj eredeti állapotát mutatják az 1974-ben létrehozott Kiskunsági Nemzeti Park védett területei.

Lásd még: Bács-Kiskun megye védett természeti értékeinek listája

Bács-Kiskun megye nemzeti parkja(i)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Duna-Tisza közének történelme a neolitikum idején kezdődött. A táj ettől az időtől kezdve szinte folyamatosan lakott volt.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület honfoglaláskori lakottságát nemcsak a feltárt sírok, hanem az ebből a korból származó helynevek is megőrizték. Tas, Solt és Fajsz Árpád családjához tartoztak.

A 11. századi alapítású vármegyék közül a mai Bács-Kiskun megye területére Pest és Bács vármegyék egyes részei jutottak. Szent István király két érseksége közül az egyik Kalocsán létesült. Sűrű településhálózatára ebből a korból jórészt a templomromok utalnak, valamint oklevelek, amelyek megőrizték, hogy északi része királyi birtok volt.

A táj történelmét hosszú századokra meghatározó esemény a tatárjárás (1241) időszakára esik. IV. Béla magyar király 1239-ben fogadta be a mongolok elől menekülő kunokat a Duna-Tisza közére. A mintegy 40 ezer család Kuthen kun vezér irányítása alatt az itt élő, már földművelő életmódot folytató magyarok között verte fel sátrait. Nomád életmódjuk miatt sokszor összeütközésbe kerültek a magyarokkal. Orvul meggyilkolt öreg királyuk halálát megbosszulva, a Duna-Tisza közét felégetve, feldúlva vonultak ki az országból. 1241-ben a tatárjárás azonban szinte teljesen elnéptelenítette a két folyó közét, s így 1243-ban IV. Béla végérvényesen letelepítette a kunokat a két folyó között, az azóta Nagykunságnak és Kiskunságnak nevezett területeken. A velük érkező jász töredékcsoporttal együtt felvették a kereszténységet, házakat építettek, településeket alapítottak. A Duna-Tisza közén letelepült kiskunok három széket alkottak: Halasszék, Mizseszék és Kecskemétszék. Mivel a kunok és a jászok részt vettek Dózsa György parasztháborújában, Werbőczy István Hármaskönyve eltörölte előjogaikat. A törvény foganatosítására azonban már nem maradt idő, hiszen az 1526. évi mohácsi csatavesztéssel kezdetét vette a török hódoltság.

Korai újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1541 után, a törökök végleges berendezkedésével kezdetét vette a táj történelmének egy újabb szakasza, amely az elnéptelenedéshez, egyes városok megerősödéséhez vezetett. A hadászatilag, vagy a hadi felvonulás számára fontos útvonalban fekvő településeket (Baja, Kalocsa stb.) a törökök megszállták. A fontos utakon kívül eső nagyobb településeket khász városokká nyilvánították (Kecskemét, Kiskunhalas, Kunszentmiklós), amelyek közvetlenül a szultáni kincstárnak fizették az évi kétszeri adót, s nagymértékben hozzájárultak a hadtáp pótlásához. Mivel a szabad beköltözést nem gátolták, a szövetséges városok (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) lélekszáma növekedett. A mezővárosok az elnéptelenedett falvak határait intenzív állattartással hasznosították. A 15 éves háború (15911606) hadszíntérré, felvonulási területté változtatta az Alföldet. A törökökkel szövetséges krími tatárok a kiskun településeket olykor évtizedekre, nemegyszer örökre elpusztították. A felszabadító háborúktól is ez a terület szenvedett a legtöbbet. Buda visszafoglalása után a volt hódoltsági területeken a magyar rendi viszonyok váltak uralkodóvá.

A szerbek (korabeli nevükön a rácok) ebben az időben a Bácska északi részén már nagy számban éltek. 1691-ben kiváltságok nyújtásával fogadta be őket I. Lipót, és Cernojevic ipeki pátriárka vezetése alatt Bács vármegye elnéptelenedett területén is megtelepedtek. A Rákóczi-szabadságharc leverése megnyitotta az utat a Habsburgok berendezkedéséhez. A Duna-Tisza köze, akárcsak a többi alföldi terület, népességében megfogyatkozott; voltak megyék ahol mindössze pár száz embert találtak. 1677-ben megkezdődött a Montecuccoli tábornok, majd később Kollonich Lipót esztergomi érsek kidolgozta telepítési terv végrehajtása. A megye területe az ígéret földjévé váltak a távoli vidékekről érkezők számára. Az állami telepítések mellett a német államok számos pontjáról német telepeseket hoztak (dunai svábok). A telepítések az 1720-as évektől a század végéig folytak. A Duna-Tisza közén élő kiskunok a másik két kerülettel 1745-ben visszaváltották kiváltságaikat (Redemptio).

A 17. században elindult a térség elsivatagosodása ezért a 18. század végén megkezdődött a küzdelem a homok megkötésére.

19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baja: a Grassalkovich-palota

A táj történelmében a 19. század a homokkal való küzdelem, a vízi szabályozások és a lassan meginduló polgárosodás kora. Erre az időre alakult ki jelentős városainak az arculata is. Baja élénk forgalmú kereskedőváros, Kalocsa az érseki uradalom központja lett ahol a társadalom életét teljes mértékben az egyház irányította. Kecskemét, Kiskunmajsa váltságos mezővárosok voltak, jászkun kiváltsággal rendelkezett Félegyháza, Halas, Kunszentmiklós, Fülöpszállás és Szabadszállás. Ezekben a városokban – Kecskemét kivételével – a polgári fejlődés messze elmaradt a korától, cívis (parasztpolgár) társadalmának iparosai, kereskedői is paraszti szinten éltek.

Az 1860-as években kezdődött meg a homokos területek felparcellázása, ezzel nagyarányú tanyai kirajzás indult meg. A zsellérek nemcsak tanyákat, falvakat is alapítottak (például Kömpöc, Páhi, Szank, Akasztó). Ez a folyamat egészen 1949-ig tartott. A 19. század végén meginduló kivándorlás elkerülte a Duna-Tisza közét, sőt egyes vidékekről még tovább folytak az idetelepülések, a szegedi árvíz után sok szegedi települt meg ezen a tájon.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború megpróbáltatásai, óriási vérveszteségei után itt is reménykedés és lelkesedés fogadta az őszirózsás forradalmat. A trianoni békeszerződés következtében Bács vármegyének csak a töredék része maradt az ország határain belül, és Baja vette át a megyeszékhely szerepét. A Magyarország határain belül maradt Bácska lakosságának egyharmada németajkú, egynyolcada pedig szerb nyelvű és horvát nyelvű volt. A két világháború közötti időszak a nagy gazdasági világválság éveit követően, a kapitalizálódás meggyorsulásának, valamint a szőlő- és gyümöcstermesztés intenzív kiteljesítésének az ideje volt.

A második világháború szenvedéseiből, a nagyobb légibombázásokat kivéve, a Duna-Tisza közének lakossága is kivette a részét. Baján 1940-ben jelentős tábort alakítottak ki a menekülő lengyeleknek. A megyéből 1944 novemberében sikerült kiverni a német csapatokat. A szovjet megszállással korántsem lett vége a megpróbáltatásoknak. A szovjet csapatok a németekhez hasonlóan fosztogatták a parasztok vagyonát. A megye déli részén népvándorlás kezdődött meg. A német lakosság jó részét kitelepítették. Helyükre az 1944–1945 telén a szerbiai Bácskából menekülő bukovinai székelyek, valamint csongrádi, békési, szabolcsi és matyóföldi nincstelenek jöttek, ezt követően 194748-ban pedig a Szlovákiából kitelepített magyarok.

Bács-Kiskun megye az 1950-es megyerendezés során jött létre Bács-Bodrog és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyék részeiből. Baja elveszítette korábbi megyeszékhelyi státuszát. Az új megyeszékhely a megye északi határán lévő Kecskemét lett, amely a térségnek régóta legnagyobb és legjelentősebb városa volt, azonban a hatalmas kiterjedésű Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében csak néhány szakigazgatási területen töltött be központi szerepet Budapest mellett. Ezután viszont Baja került hasonló helyzetbe az új székhelytől való nagy távolsága miatt.

Az 1960-as-70-es évek lakótelep építési hullámai nem kerülték el Bács-Kiskun megye városait sem. A legtöbb lakótelep a megyeszékhelyen épült, ezzel együtt a megye több részéről költöztek Kecskemétre. Tehát miközben a megye lakosság csökkent, addig Kecskemété nőtt. A rendszerváltás után nagyszámú külföldi cég telepedett meg a megye városaiban, ezzel vetve meg a további fejlődés alapját. Az M5 autópálya megépülése szintén kedvező módon hatott a megye fejlődésére.

21.század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jövőben 3 fontos autópálya épülhet a megyében (M8, M9, M44), ami valószínűleg igen csak pozitív hatással lesz a megye gazdaságára. Továbbá a Kecskeméten felépülő Mercedes-gyár szintén nagyban hozzá fog járulni a gazdasági élet élénkítéséhez.

Közigazgatási beosztás 1950–1990 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács-Kiskun megye járási beosztásának változásai, 1950–1983

Járások 1950–1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács-Kiskun megyének az 1950-es megyerendezéssel kialakult területén 1950. február 1-je előtt nyolc járás volt. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott a Dunavecsei, a Kalocsai, a Kiskőrösi, a Kiskunfélegyházi és a Kunszentmiklósi járás, Bács-Bodrog vármegyéhez pedig a Bácsalmási, a Bajai és a Jánoshalmi járás.

A megyerendezéssel egyidejűleg alakult meg az új Kecskeméti járás, így Bács-Kiskun megyéhez február 1-jei megalakulásakor kilenc járás tartozott (Bácsalmási, Bajai, Dunavecsei, Jánoshalmi, Kalocsai, Kecskeméti, Kiskőrösi, Kiskunfélegyházi és Kunszentmiklósi).

Az 1950-es járásrendezés során június 1-jén megszüntették a Jánoshalmi járást és lényegében helyette létrehozták a Kiskunhalasit. Így a tanácsrendszer bevezetésekor Bács-Kiskun megyében továbbra is kilenc járás volt (Bácsalmási, Bajai, Dunavecsei, Kalocsai, Kecskeméti, Kiskőrösi, Kiskunfélegyházi, Kiskunhalasi és Kunszentmiklósi).

Ezt követően 1983-ig a kilencből négy járás szűnt meg: a Kunszentmiklósi 1956-ban (nagyrészt beolvadt a Dunavecsei járásba), a Bácsalmási 1962-ben (felosztották a Bajai és a Kiskunhalasi járás között), a Dunavecsei és a Kiskunfélegyházi pedig 1970-ben (előbbit a Kalocsai és a Kecskeméti, utóbbit a Kecskeméti és a Kiskunhalasi járás között osztották fel). A járások megszűnése előtt, 1983 végén tehát Bács-Kiskun megyéhez öt járás tartozott: a Bajai, a Kalocsai, a Kecskeméti, a Kiskőrösi és a Kiskunhalasi.

Városok 1950–1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács-Kiskun megyéhez megalakulásakor három megyei város tartozott (Kalocsa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas, mindhárom Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott korábban). Ezen kívül Baja és Kecskemét törvényhatósági jogú város volt, így nem tartoztak a megyéhez, hanem mindkettő külön közigazgatási egységet alkotott. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Baja és Kecskemét attól kezdve Bács-Kiskun megyéhez tartozott.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Baja és Kecskemét közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Kalocsa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Kalocsai, a Kiskunfélegyházi illetve a Kiskunhalasi járásba lett beosztva. Az utóbbiakat 1954-ben ismét kivették a járásokból, 1954 és 1971 között a megye minden városának jogállása járási jogú város lett, majd 1971-től egyszerűen város.

1983-ig a megyében egyedül Kiskőrös nyerte el a városi rangot 1973-ban, ezzel a városok száma hatra nőtt.

Városkörnyékek 1970–1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács-Kiskun megye városai közül 1983-ig öt körül alakult városkörnyék: a Kiskunfélegyházi 1970-ben, a Kecskeméti 1973-ban, a Kalocsai 1977-ben, a Bajai és a Kiskunhalasi pedig 1981-ben. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába és központjaik Kiskunfélegyháza kivételével járási székhelyek is maradtak 1983 végéig. 1983 végén tehát a megye városai közül egyedül Kiskőrös nem volt városkörnyék-központ.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984–1990 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984-ben új közigazgatási rendszer és beosztás lépett életbe az ország egész területén. A járások megszűntek, a községi tanácsok (beleértve a nagyközségieket is) irányítását pedig a megyei tanácsok az erre kijelölt helyi tanácsok közreműködésével látták el. Az így közreműködő helyi tanácsok elsősorban a városi tanácsok voltak, a városhiányos térségekben azonban egyes nagyközségeket városi jogú nagyközséggé nyilvánítottak ebből a célból. A városok illetve a városi jogú nagyközségek körzetének elnevezése városkörnyék illetve nagyközségkörnyék volt.

Az új rendben Bács-Kiskun megye valamennyi városa városkörnyékközpont lett. Az átszervezéssel városi jogú nagyközséggé alakult két volt járási székhely (Bácsalmás és Kunszentmiklós) és két másik nagy népességű nagyközség, melyeknek nem volt közigazgatási körzetközponti hagyománya (Kiskunmajsa és Tiszakécske). Bácsalmás és Tiszakécske 1986-ban, Kiskunmajsa és Kunszentmiklós 1989-ben kapott városi rangot, és ugyancsak 1989-ben nyilvánították várossá Jánoshalmát, mely 1950-ig járási székhely volt, most azonban nem lett városkörnyék-központ.

1989-ben Kecskemét azon három megyeszékhely között volt, amelyeket az Elnöki Tanács megyei várossá nyilvánított, így 1990-ben, a tanácsrendszer megszűnésekor Bács-Kiskun megyében már tizenegy város volt, közülük egy megyei város.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács-Kiskun megye járásai

Bács-Kiskun megye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Járás neve Székhely Települések
száma
Ebből
város
Népesség
(2013. január 1.)
Terület
(km²)
Nép-
sűrűség
(fő/km²)
1 Bácsalmási járás Bácsalmás
10
1
19 983
522,54
38
2 Bajai járás Baja
17
1
66 600
1 008,80
66
3 Jánoshalmai járás Jánoshalma
5
2
17 297
439,03
39
4 Kalocsai járás Kalocsa
21
3
51 028
1 062,27
48
5 Kecskeméti járás Kecskemét
16
3
156 413
1 212,21
129
6 Kiskőrösi járás Kiskőrös
15
4
55 115
1 130,33
49
7 Kiskunfélegyházi járás Kiskunfélegyháza
6
1
36 856
582,37
63
8 Kiskunhalasi járás Kiskunhalas
9
2
43 735
826,35
53
9 Kiskunmajsai járás Kiskunmajsa
6
1
19 206
485,13
40
10 Kunszentmiklósi járás Kunszentmiklós
9
3
29 906
769,81
39
11 Tiszakécskei járás Tiszakécske
5
1
23 791
405,99
59

Kistérségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács-Kiskun megye kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak:

Kód Kistérség neve Központ Települések
száma
Ebből
város
Népesség
(2013. január 1.)
Terület
(km²)
Népsűrűség
(fő/km²)
3302 Bácsalmási kistérség Bácsalmás
8
1
16 148
381,09
42
3301 Bajai kistérség Baja
20
1
71 741
1 190,18
60
3310 Jánoshalmai kistérség Jánoshalma
4
2
15 991
399,10
40
3303 Kalocsai kistérség Kalocsa
20
3
50 847
1 029,29
49
3304 Kecskeméti kistérség Kecskemét
18
4
172 423
1 483,06
116
3305 Kiskőrösi kistérség Kiskőrös
15
4
55 115
1 130,33
49
3306 Kiskunfélegyházai kistérség Kiskunfélegyháza
9
1
44 637
717,51
62
3307 Kiskunhalasi kistérség Kiskunhalas
9
2
43 735
826,35
53
3308 Kiskunmajsai kistérség Kiskunmajsa
6
1
19 206
485,13
40
3309 Kunszentmiklósi kistérség Kunszentmiklós
10
3
30 087
802,79
37

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács-Kiskun lakosságának 2/3-a a megye húsz városában él. A legnépesebb település a megyeszékhely, Kecskemét, ahol a megye lakosságának egyötöde él, s egyben a legsűrűbben lakott település is (343 fő/km²), a legritkábban lakott pedig Újsolt (5 fő/km²).

Bár Bács-Kiskun az ország ötödik legnépesebb megyéje, nagy mérete miatt a népsűrűség csaknem fele az országos átlagnak. Jellemzőek az óriásfalvak. Jelentős a tanyasi lakosság száma, 1990-ben a népesség 13%-a külterületen élt.

Etnikai megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye lakosságát a településeken, többségében a magyarok alkotják. Kisebb horvát és szlovák, szigetek találhatóak Baja illetve Kiskőrös környékén. A harmadik legtöbb német Bács-Kiskun megyében koncentrálódva, a Kalocsától délre eső vidék településein él (Baja, Hajós, Érsekhalma).[2]

A települések jelentős részén jelen van a cigányság, a megyében lakó becslések szerinti 11.000 fő az össznépességhez viszonyítva körülbelül két százalékot tesz ki.[3]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bács-Kiskun vegyes képet mutat gazdasági fejlettség tekintetében. Az északi rész (Kecskemét és Kiskunfélegyháza térsége) gazdaságilag sokkal fejlettebb, mint a megye középső és déli részei. A gazdaság fejlődésében fontos szerepe van annak, hogy az egy autópálya és két fontos vasúti vonal is átszeli a megyét. A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

  1. Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. (86)
  2. Dotenergo Zrt. (154)
  3. Mogyi Kereskedelmi Kft. (219)
  4. Mercedes-Benz Manufacturing Kft.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokoldalú iparral rendelkezik a megye négy legnagyobb városa, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Baja. Kecskemét kiemelkedő helyet foglal el a megye települései közül. A legtöbb ipari cég ugyanis itt telepedett le. Szinte az egyik legdinamikusabban fejlődő város az országban.

Bányászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye északi része ásványkincsekben szegény, déli részén viszont kisebb, illetve közepes mennyiségű kőolaj- és földgázlelőhelyek találhatók szétszórtan. A feldolgozóipar jelentős.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megyében a mezőgazdaság és az ehhez kapcsolódó ágazatok még mindig nagyobb jelentőséggel bírnak. Kecskemétet már a 19. század végén is a magyar gyümölcstermesztés központjaként tartották számon. A homoki borok sikere nyomán 1884-ben felavatták a miklóstelepi szőlészeti mintagazdaságot. Napjainkban mintegy 20 000 hektáron termelnek értékesíthető szőlőt (csemegeszőlőt és borszőlőt). Az ország legjelentősebb kajszibaracktermő területe is itt található, a megye északi részén. A megye nagy részén termelnek még rozst, a Duna mentén pedig kukoricát és árpát is.

A megye gazdálkodásához régebben sajátos tanyasi életforma tartozott. A tanyák létjogosultságát Mária Terézia uralkodása óta vitatják, mégis még 1990-ben is a megye lakosságának 13%-a, több mint 71 000 ember élt a tanyasi külterületeken. Mára azonban részben már megváltozott a tanyák funkciója, és sokan inkább pihenőhelyként használják őket.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megyén keresztül halad át az M5-ös autópálya, és az 5-ös országos főútvonal. Igen sok másodrendű de jelentős főút ágazik ki a megyeszékhelyből, ezáltal könnyen megközelíthető az ország számos területéről.

A megyén halad át továbbá a Budapest-Kelebia(–SzabadkaBelgrád) nemzetközi és a (Budapest–)Cegléd–Szeged országos vasútvonal.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kecskemét központja

Lásd:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye egyik leghíresebb sportolója a Hercegszántón született Albert Flórián, Magyarország egyetlen aranylabdás labdarúgója. Kecskeméten született három olimpiai bajnok, Bóbis Gyula, Polyák Imre birkózók és Földi Imre súlyemelő, a Nemzet Sportolója. A jelenleg is aktív sportolók közül kiemelkedik a kiskunhalasi születésű teniszezőnő, Szávay Ágnes.

Csapatsportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye korábban a Stadler FC és a Tiszakécske FC, illetve ideiglenesen a Gázszer FC révén képviseltette magát az élvonalban, jelenleg a Kecskeméti TE az egyetlen NB I-es csapata. 20092010-ben az adott sportág legmagasabb osztályában játszik a Kecskeméti KSE férfi, és a Bajai NKK női kosárlabdacsapat, a Kecskeméti KSE férfi, és a Kiskunhalasi NKSE női kézilabdacsapat, a Kecskeméti SE férfi röplabdázói, valamint a Kecskeméti Atlétika és Rugby Club. A megyének van vízilabdacsapata is, a Kiskunfélegyházi Vízilabda Sportegyesület.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye turisztikai vonzerejét a végtelen alföldi táj, a háborítatlan természet és a városok műemlékei jelentik. Különösen népszerűek a vízparti nyaralóhelyek: a Tisza Tiszakécskénél és a Duna Tasstól az országhatárig. Az utóbbi időben a turisták a tanyákra is felfigyeltek, ahol a legendás pusztai romantikát és a természet közelségét élvezhetik.

A megye nevezetességei a kalocsai fűszerpaprika, a bajai halászlé, a kalocsai hímzés, a kiskunhalasi csipke és a kecskeméti fütyülős barackpálinka.

Gyógyfürdők a megyében:

Lásd még:

Települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye az ország 4. legnagyobb lélekszámú megyéje, ország leggyérebben lakott megyéje. Bács-Kiskun megye településszerkezete alföldi jellegű, jellemző a kevés, nagy lélekszámú és kiterjedésű község, valamint a tanyák. A települések egyenletesen, szétszórtan helyezkednek el a megyén belül. A megyének 22 városa és 71 falva van.

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kecskeméti főtér a Nagytemplom tornyából
A bajai Szentháromság tér a levegőből
A hajósi pincesor
Település Lakónépesség Kistérség
1. Coa Hungary Town Kecskemét.svg Kecskemét 112 071 fő (2014. jan 1.)[4] +/- Kecskeméti kistérség
2. HUN Baja COA.jpg Baja 35 990 fő (2014. jan 1.)[5] +/- Bajai kistérség
3. Coa Hungary Town Kiskunfélegyháza.svg Kiskunfélegyháza 29 340 fő (2014. jan 1.)[6] +/- Kiskunfélegyházai kistérség
4. HUN Kiskunhalas COA.jpg Kiskunhalas 27 938 fő (2014. jan 1.)[7] +/- Kiskunhalasi kistérség
5. HUN Kalocsa COA.jpg Kalocsa 16 393 fő (2014. jan 1.)[8] +/- Kalocsai kistérség
6. HUN Kiskőrös COA.jpg Kiskőrös 14 171 fő (2014. jan 1.)[9] +/- Kiskőrösi kistérség
7. Coa Hungary Town Kiskunmajsa.svg Kiskunmajsa 11 505 fő (2014. jan 1.)[10] +/- Kiskunmajsai kistérség
8. HUN Tiszakécske COA.jpg Tiszakécske 11 491 fő (2014. jan 1.)[11] +/- Kecskeméti kistérség
9. HUN Lajosmizse COA.jpg Lajosmizse 11 228 fő (2014. jan 1.)[12] +/- Kecskeméti kistérség
10. Coa Hungary Town Jánoshalma.svg Jánoshalma 8862 fő (2014. jan 1.)[13] +/- Jánoshalmai kistérség
11. Coa Hungary Town Kecel.svg Kecel 8646 fő (2014. jan 1.)[14] +/- Kiskőrösi kistérség
12. HUN Kunszentmiklós COA.jpg Kunszentmiklós 8381 fő (2014. jan 1.)[15] +/- Kunszentmiklósi kistérség
13. HUN Soltvadkert COA.jpg Soltvadkert 7510 fő (2014. jan 1.)[16] +/- Kiskőrösi kistérség
14. COA Bacsalmas.svg Bácsalmás 6723 fő (2014. jan 1.)[17] +/- Bácsalmási kistérség
15. HUN Solt COA.jpg Solt 6428 fő (2014. jan 1.)[18] +/- Kalocsai kistérség
16. HUN Szabadszállás COA.jpg Szabadszállás 6186 fő (2014. jan 1.)[19] +/- Kunszentmiklósi kistérség
17. Kerekegyháza címere.jpg Kerekegyháza 6330 fő (2014. jan 1.)[20] +/- Kecskeméti kistérség
18. HUN Izsák COA.jpg Izsák 5655 fő (2014. jan 1.)[21] +/- Kiskőrösi kistérség
19. HUN Mélykút COA.jpg Mélykút 5014 fő (2014. jan 1.)[22] +/- Jánoshalmai kistérség
20. HUN Tompa COA.jpg Tompa 4368 fő (2014. jan 1.)[23] +/- Kiskunhalasi kistérség
21. HUN Dunavecse COA.jpg Dunavecse 3878 fő (2014. jan 1.)[24] +/- Kunszentmiklósi kistérség
22. HUN Hajós COA.jpg Hajós 3079 fő (2014. jan 1.)[25] +/- Kalocsai kistérség

Községek, nagyközségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Helységnévkönyv adattár 2011 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2013. október 15.)
  2. Sváb népszokások. ipari.vein.hu. (Hozzáférés: 2010. július 31.)
  3. A cigány népesség főbb jellemzői. mtaki.hu. (Hozzáférés: 2010. július 31.)
  4. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  5. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  6. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  7. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  8. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  9. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  10. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  11. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  12. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  13. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  14. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  15. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  16. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  17. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  18. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  19. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  20. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  21. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  22. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  23. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  24. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  25. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bács-Kiskun megye témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kisokos (Magyarország első számú információs és reklámkiadványa) – Országos Turisztikai Melléklet. Budapest, Tourinform, 2006
  • Az 500 legnagyobb nyereségű hazai cég, HVG 2008 01 12.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]