Földi Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Földi Imre
Született
1938május 8. (76 éves)
Kecskemét
Nemzetisége magyar
Gyermekei Földi Csilla
Súlyemelőpályafutása
Versenyszám 56 kg
Klub Tatabányai Bányász (1955–1978)
Edző Gere Sándor
Orvos András
edzőként Tatabányai Bányász (1976–1988)
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Súlyemelés
Olimpiai játékok
ezüst
1964, Tokió
56 kg
ezüst
1968, Mexikóváros
56 kg
arany
1972, München
56 kg
Világbajnokság
bronz
1959, Varsó
összetett
ezüst
1961, Bécs
összetett
ezüst
1962, Budapest
összetett
bronz
1963, Stockholm
összetett
ezüst
1964, Tokió[1]
összetett
arany
1965, Teherán
összetett
ezüst
1966, Kelet-Berlin
összetett
ezüst
1968, Mexikóváros[2]
összetett
arany
1969, Varsó
összetett
arany
1972, München[3]
összetett
arany
1972, München
lökés
arany
1972, München
nyomás
Európa-bajnokság
bronz
1959, Varsó
összetett
ezüst
1961, Bécs
összetett
arany
1962, Budapest
összetett
arany
1963, Estocolmo
összetett
bronz
1964, Moszkva
összetett
ezüst
1965, Szófia
összetett
ezüst
1966, Kelet-Berlin
összetett
arany
1968, Leningrád
összetett
arany
1969, Varsó
nyomás
ezüst
1969, Varsó
szakítás
arany
1970, Szombathely
összetett
arany
1970, Szombathely
nyomás
ezüst
1970, Szombathely
lökés
arany
1971, Szófia
összetett
arany
1971, Szófia
nyomás
arany
1971, Szófia
lökés
arany
1972, Konstanca
szakítás

Földi Imre (Kecskemét, 1938. május 8. –) olimpiai bajnok súlyemelő, edző, Földi Csilla Európa-bajnok súlyemelőnő apja, a Nemzet Sportolója.

Sportpályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tatabányán a bányánál lett lakatos. Első nemzetközi versenye Varsóban volt, ahol bronzéremmel mutatkozott be a világnak. 1955-től 1978-ig a Tatabányai Bányász súlyemelője volt. 1959-től 1977-ig szerepelt a magyar válogatottban. Légsúlyban és pehelysúlyban versenyzett. Nyomás gyakorlatával a világ legjobb versenyzője volt. Öt olimpián, 10 világbajnokságon és 13 Európa-bajnokságon szerepelt. 35-ször javított világcsúcsot. Súlycsoportjában a nyomás örökös világrekordere, mert 1973-ban ő nevéhez tartozott a csúcsbeállítás. 13-szoros magyar bajnok. A sportág egyik legeredményesebb magyar képviselője, rajta kívül nincs még olyan versenyző, aki tizennyolc éven keresztül a világ élvonalához tartozott. Pályafutása alatt húsz alkalommal állított fel világcsúcsot és ötven alkalommal magyar csúcsot.

Ismerve eredményességét, küzdeni akarását a versenyek előtt mindenütt az esélyeseknek járó hatalmas ünneplésben részesítették. Nem tartozott a szerencsés versenyzők közé, örökké fogyasztania kellett, ezért több alkalommal testsúlyával került a dobogón hátrább.

Öt olimpiai részvételével is világcsúcstartó, minden alkalommal pontszerző helyen végzett. Súlyemelésben, légsúlyban, Olaszországban, a XVII., az 1960. évi nyári olimpiai játékokon 6. helyezésével pontszerző. Japánban a XVIII., az 1964. évi nyári olimpiai játékok ezüstérmes. Mexikóban a XIX., nagy magasságú, az 1968. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmes lett. Német Szövetségi Köztársaságban a XX., az 1972. évi nyári olimpiai játékokon világcsúccsal nyert olimpiai bajnoki címet.

Az aktív sportolást egy nem várt kellemetlen sérülés miatt 1977-ben fejezte be.

2009-ben a felújított tatabányai sportcsarnokot róla nevezték el.

Sportvezetői pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1976-ban a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett, és visszavonulása után 1988-ig a Tatabányai Bányász súlyemelő szakosztályának edzője volt.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sporteredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • olimpiai bajnok (1972)
  • olimpiai 2. helyezett (1964, 1968)
  • olimpiai 5. helyezett (1976)
  • olimpiai 6. helyezett (1960)
  • ötszörös világbajnok (összetett: 1965, 1969, 1972 ; lökés: 1972 ; nyomás: 1972)
  • ötszörös világbajnoki 2. helyezett (összetett: 1961, 1962, 1964, 1966, 1968)
  • kétszeres világbajnoki 3. helyezett (összetett: 1959, 1963)
  • tízszeres Európa-bajnok (összetett: 1962, 1963, 1968, 1970, 1971 ; nyomás: 1969, 1970, 1971 ; lökés: 1971 ; szakítás: 1973)
  • ötszörös Európa-bajnoki 2. helyezett (összetett: 1961, 1965, 1966 ; szakítás: 1969 ; lökés: 1970)
  • Európa-bajnoki 3. helyezett (összetett: 1959, 1964)
  • tizenháromszoros magyar bajnok (1959, 1960, 1961, 1962, 1963, 1965, 1968, 1969, 1970, 1972, 1973, 1974, 1975)
  • ötszörös csapatbajnok

Világcsúcsai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Helyszín Súlycsoport Fogásnem Eredmény (kg)
1961 Budapest légsúly nyomás 115,0
1962 Tatabánya pehelysúly nyomás 123.5
1962 Budapest pehelysúly nyomás 124,0
1963 Kanagawa pehelysúly nyomás 125,0
1963 Budapest pehelysúly nyomás 125.5
1964 Budapest pehelysúly nyomás 127,0
1964 Tokió légsúly összetett 355,0
1965 Budapest pehelysúly nyomás 127.5
1965 Budapest pehelysúly nyomás 128,0
1965 Budapest légsúly összetett 362.5
1965 Budapest légsúly összetett 365,0
1966 Bécs pehelysúly nyomás 128.5
1966 Tatabanya pehelysúly nyomás 130.5
1968 Dnyepropetrovszk légsúly nyomás 124,0
1969 Budapest légsúly összetett 370,0
1970 Budapest pehelysúly nyomás 131.5
1970 Szombathely légsúly összetett 372.5
1971 Budapest pehelysúly nyomás 137,0
1972 Ulm pehelysúly nyomás 137.5
1972 München légsúly összetett 377.5

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A tokiói olimpia súlyemelő versenyeit hivatalosan a XXXIX. súlyemelő-világbajnokságként is jegyzik.
  2. A mexikóvárosi olimpia súlyemelő versenyeit hivatalosan a XLII. súlyemelő-világbajnokságként is jegyzik.
  3. A müncheni olimpia súlyemelő versenyeit hivatalosan a XLVI. súlyemelő-világbajnokságként is jegyzik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526x
  • Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
  • A sport krónikája – 1992. Officia Nova Kiadó – ISBN 963-7836-92-6
  • Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
  • A magyar sport 40 éve – OTSH és a Sportpropaganda Vállalat – ISBN 963 7543 1 04
  • Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8
  • Ki Kicsoda 2004 – Budapest, 2003 – ISBN 9638634502

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]