Keleti Ágnes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keleti Ágnes
Ágnes Keleti 1960.jpg
Született
1921január 9. (93 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Tornászpályafutása
Klub Nemzeti TE (1938–1940)
Bp. Postás (1945–1950)
TF Haladás (1950–1954)
Bp. Dózsa (1954–1956)
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Torna
Olimpiai játékok
arany
1952, Helsinki
talaj
ezüst
1952, Helsinki
csapat
bronz
1952, Helsinki
felemás korlát
bronz
1952, Helsinki
kéziszercsapat
arany
1956, Melbourne
talaj
arany
1956, Melbourne
gerenda
arany
1956, Melbourne
felemás korlát
arany
1956, Melbourne
kéziszercsapat
ezüst
1956, Melbourne
egyéni
ezüst
1956, Melbourne
csapat
Világbajnokság
arany
1954, Róma
felemás korlát
ezüst
1954, Róma
csapat
bronz
1954, Róma
gerenda
Főiskolai világbajnokság
arany
1949, Budapest
gerenda
arany
1949, Budapest
felemás korlát
arany
1949, Budapest
talaj
arany
1949, Budapest
egyéni
ezüst
1949, Budapest
csapat
bronz
1949, Budapest
ugrás

Keleti Ágnes (eredeti nevén Klein Ágnes; Budapest, 1921. január 9. –) ötszörös olimpiai bajnok magyar tornász; a magyar tornasport legeredményesebb versenyzője, akit 2004-ben a Nemzet Sportolójává választottak. 46 alkalommal nyert magyar bajnokságot, hétszeres csapatbajnok.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1921. január 9-én született Budapesten, egy zsidó család gyermekeként Klein Ágnes néven.

18 évesen mutatkozott be a válogatottban. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki érmét. A háborút Szalkszentmártonban, hamis papírokkal vészelte át. 1946-ban balkán játékokat nyert. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon a válogatott csapat tagja volt, de egy szalagszakadás miatt nem vehetett részt a versenyen,[1] így helyette a tartalék Balázs Erzsébet jutott lehetőséghez, és lett végül ezüstérmes a csapattal.

1949-ben négy aranyérmet nyert a főiskolai világbajnokságon. Az 1952-es olimpián a talaj bajnoka volt, ezenkívül egy ezüst- és két bronzérmet nyert. 1954-ben felemás korláton világbajnokságot nyert.

1956-ban 3 szeren (talaj, gerenda, felemás korlát) és a kéziszercsapatban nyert olimpiát. Közvetlenül az '56-os olimpia után Ausztráliában, majd 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző volt. Izraelben megteremtette a nemzeti tornasportot. 1958-tól 1980-ig az izraeli tornász-válogatott edzője, 1959-től 1960-ig az olasz tornász-válogatott edzője volt. 1983-tól 1988-ig izraeli kluboknál edzősködött. 1957-től 1980-ig az izraeli Testnevelési Főiskola tanára volt. Nemzetközi versenybíró.

2002-ben került be az International Gymnastics Hall of Fame-be.[1]

Önéletrajzi könyve: Egy olimpiai bajnok három élete (2002)

Két fia van: Dániel és Rafael.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
  • Női Sportolók Nemzetközi Hírességeinek Csarnokának tagja (2001)
  • MOB-érdemérem (2003)
  • A Nemzet Sportolója (2004)
  • a Magyar Tornasport Halhatatlanja (2008)
  • Magyar Tornasportért Díj (2011)
  • Elnöki érdemérem (2011)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]