Balczó András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balczó András
Született
1938augusztus 16. (76 éves)
Kondoros
Nemzetisége magyar
Öttusázópályafutása
Klub Nyíregyházi VSC (1954–1955)
Nyíregyházi Törekvés (1955–1956)
Csepel SC (1956–1973)
Edző Heringh Tibor
Benedek Ferenc
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Öttusa
Olimpiai játékok
arany
1960, Róma
csapat
arany
1968, Mexikóváros
csapat
ezüst
1968, Mexikóváros
egyéni
arany
1972, München
egyéni
ezüst
1972, München
csapat
Világbajnokság
ezüst
1958, Aldersholt
csapat
ezüst
1959, Hershey
egyéni
ezüst
1961, Moszkva
csapat
bronz
1961, Moszkva
egyéni
ezüst
1962, Mexikóváros
csapat
arany
1963, Evilard
egyéni
arany
1963, Evilard
csapat
arany
1965, Lipcse
egyéni
arany
1965, Lipcse
csapat
arany
1966, Melbourne
egyéni
arany
1966, Melbourne
csapat
arany
1967, Jönköping
egyéni
arany
1967, Jönköping
csapat
arany
1969, Budapest
egyéni
ezüst
1969, Budapest
csapat
arany
1970, Warendorf
csapat
ezüst
1970, Warendorf
egyéni
ezüst
1971, San Antonio
csapat
bronz
1971, San Antonio
egyéni
Magyar bajnokság
bronz
1958
egyéni
bronz
1958
csapat
ezüst
1959
egyéni
arany
1959
csapat
ezüst
1960
egyéni
ezüst
1960
csapat
arany
1961
egyéni
arany
1961
csapat
arany
1962
egyéni
ezüst
1962
csapat
arany
1963
egyéni
arany
1965
egyéni
bronz
1965
csapat
arany
1966
egyéni
ezüst
1966
csapat
arany
1967
egyéni
arany
1967
csapat
arany
1968
egyéni
ezüst
1968
csapat
bronz
1969
egyéni
ezüst
1969
csapat
arany
1970
egyéni
ezüst
1971
egyéni
arany
1971
csapat
ezüst
1972
egyéni
ezüst
1972
csapat
Vívás
Magyar bajnokság
arany
1963
párbajtőr egyéni

Balczó András (Kondoros, 1938. augusztus 16. –) háromszoros olimpiai bajnok magyar öttusázó, az öttusasport történetének egyik legnagyobb alakja, a Nemzet Sportolója.

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balczó András másfél éves volt, mikor evangélikus lelkész apját Nyíregyházára helyezték át, így itt töltötte gyermekkorát. Mitró Györgyhöz hasonlóan a Bujtoson tanult meg úszni.1955-ben egy országos versenyen Benedek Ferenc fedezte fel az akkor 17 éves, vékony fiút, majd szülei beleegyezése és András érettségije után Budapestre vitte, ahol a Csepel SC sportolója lett.

Balczó András a Küldetés című 1977-es portréfilmben

Reményeiben nem csalatkozott, 1957-ben háromtusa országos bajnok volt. 1958-ban a vb-n hatodik helyezést ért el, egy évvel később már ezüstérmet nyert. Tehetsége hihetetlen akaraterővel párosult. 1960-ban Rómában az olimpiai bajnokcsapat tagja, egyéniben negyedik helyezést ért el. 1961-ben bronzérmes, 1962-ben negyedik lett a vb-n. 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1969-ben egyéni világbajnok. Az 1968-as mexikói olimpián a győztes csapat tagja, egyéniben ezüstérmes. 1969 kivételével mindannyiszor a győztes magyar csapat tagja Török Ferenccel és Móna Istvánnal. Az 1970 évi vb-n egyéniben ezüstöt, csapatban aranyat nyert. Az 1972-es müncheni olimpia egyéni bajnoka, csapatban második. Nyolcszor egyéniben, hatszor pedig csapatban nyert magyar bajnokságot. Pályafutásáról 1976-ban Kósa Ferenc Küldetés címmel filmet készített. A Küldetés című film nagy siker volt a mozikban; az aczéli kultúrpolitikai vezetés a „rendszerellenes kritika” miatt három hét után levetette a mozik műsoráról.[1]

Délután Böbe és Ella kocsin értünk. A filmklubba. Kósa Ferenc vár (s egy kedves chicagói házaspár) a Küldetés című film leforgatására. Itt van a fő-, illetve úgyszólván egyetlen szereplő, az öttusázó világbajnok, Balczó. A mozikban sok közbetapsolás ünnepelte. Itt - mindössze heten nézzük - jobban kitűnik a siker csontozata. A mellőzött érdem beszél a közösségről ("Azt éreztem, mindenkinek futok"), hitelesen. Aztán - éppígy - a vallás erkölcséről; a béketűrésről, tiszta, egyenes beszéd; fölháborító a közöny, az érdem lebecsülése.
– Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1977-1978 [2]

1966-ban, 1969-ben és 1970-ben is az év sportolójának választották Magyarországon.

Mivel nem lépett be az MSZMP-be, sőt portréfilmjében komoly kritikát fogalmazott meg a kommunista rendszerrel szemben, sportvezetői karrierje elé akadályokat gördítettek; a világ első számú és mindmáig legsikeresebb öttusázója tíz éven át várt, hogy felkérik a szövetségi kapitányi poszt betöltésére, s addig – hogy az öttusasport közelében maradjon – az öttusaistálló belovaglója volt, nagyon alacsony fizetésért. [3]

Mindeközben két diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán (vívó szakedző, öttusa szakedző), így a magyar öttusasport irányításához szükséges minden lehető képzést elvégzett.

1973-ban visszavonult. Sajnos nem részesítették az őt megillető támogatásban. Belovagló lett az Országos Lótenyésztési Felügyelőségnél. Dávid Sándor megírta “Balczó” című könyvét. A Nemzetközi Transsylvania Alapítvány kuratóriumi tagja. 1983-tól szellemi szabadfoglalkozású.

Feleségével, Császár Mónikával, a müncheni olimpián bronzérmes tornásszal 12 gyermeküket nevelik szeretetben és békességben budakeszi házukban, amit Balczó András maga épített. 38 évesen lett először apa.

Küldetés című filmje óta több mint 2500 alkalommal találkozott emberekkel, tartott előadásokat, élménybeszámolókat pályafutásáról.

…ha valaki azt képzeli, hogy Isten nélkül is meg tudja oldani az életét, hogy a céljai elérése majd boldogítja, nagyot téved. A boldogság nem függ a sikerességtől. A nem nyerés félelme állandóan gátolja az örömérzetet. De amikor már nem akar mindenáron nyerni, abban a pillanatban szabaddá válik.…
[4]

2004-ben Nemzet Sportolójának választották. A díjátadásra ugyan a „rendszerváltó kormányok”[5] abortuszpolitikája elleni tiltakozásul nem ment el, de a díjat – és a vele járó honoráriumot – elfogadta, úgy nyilatkozott: a nemzetet nem akarja megsérteni.

2005-ben a Kairosz Kiadónál „Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség” címmel jelent meg könyve, melyben Kocsis L. Mihállyal beszélget. 2009-től a debreceni Oxigén Kupa erdei futóverseny-sorozat védnöke.

2011-ben Budapest díszpolgára lett.[6]

Testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Edit nővére keramikus volt, 2010-ben hunyt el.
  • Ildikó nővére mérnök.
  • Zoltán öccse villamosmérnök, politikus. 1998-2002 között a MIÉP, 2010-2014 között a Jobbik országgyűlési képviselője és az Országgyűlés egyik alelnöke volt. 2009–2010 között és 2014-től a Jobbik európai parlamenti képviselője.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Róla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]