Vaskuti István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vaskuti István
Személyes adatok
Születési dátum 1955. december 4. (58 éves)
Születési hely Debrecen, Magyarország
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Versenyszám kenu
Klub Bp. Építők (1966–1979)
Bp. Honvéd (1979–1988)
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Kenu
Olimpiai játékok
arany
1980, Moszkva
C2 500 m
Világbajnokság
arany
1977, Szófia
C2 500 m
arany
1978, Belgrád
C2 500 m
arany
1978, Belgrád
C2 1000 m
arany
1978, Belgrád
C2 10 000 m
bronz
1979, Duisburg
C2 10 000 m
arany
1981, Nottingham
C2 500 m
arany
1981, Nottingham
C2 10 000 m
bronz
1982, Belgrád
C2 500 m
bronz
1982, Belgrád
C2 10 000 m
arany
1983, Tampere
C2 10 000 m
arany
1985, Hazewinkel
C2 500 m
arany
1986, Montreal
C2 500 m
arany
1986, Montreal
C2 1000 m
Magyar bajnokság
ezüst
1973
C2 1000 m
bronz
1973
C2 10 000 m
ezüst
1974
C1 10 000 m
ezüst
1975
C1 10 000 m
bronz
1976
C1 500 m
bronz
1976
C1 10 000 m
arany
1977
C1 10 000 m
arany
1977
C2 500 m
arany
1977
C2 1000 m
arany
1979
C2 1000 m
arany
1979
C2 10 000 m
arany
1980
C2 1000 m
arany
1980
C2 10 000 m
arany
1980
C7 1000 m
arany
1981
C2 500 m
arany
1981
C2 10 000 m
arany
1982
C2 500 m
arany
1982
C2 10 000 m
ezüst
1982
C1 500 m
ezüst
1982
C2 1000 m
arany
1983
C2 500 m
arany
1983
C2 10 000 m
ezüst
1983
C2 1000 m
arany
1984
C2 10 000 m
arany
1985
C2 10 000 m
ezüst
1985
C2 1000 m
arany
1986
C2 500 m
arany
1986
C2 10 000 m
bronz
1986
C2 1000 m

Vaskuti István (Debrecen, 1955. december 4. –) olimpiai bajnok kenus, edző, sportvezető.

Sportpályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

12 évesen kezdett sportolni a Budapesti Építőkben, nevelőedzője Vajda Vilmos volt. 1979-től 1988-ig a Budapesti Honvéd versenyzője. Párosspecialista.

Első nemzetközi sikerét 1976-ban érte el Brandenburgban Solymár Lászlóval. Foltán Lászlóval az 1977-es szófiai világbajnokságon indultak először, mégpedig 500 méteren, a versenyszámot meg is nyerték. Vaskuti ezt követően még nyolc vb-győzelmet aratott kenu párosban. 1980-ban a moszkvai olimpián Foltánnal párban megszerezték az aranyérmet 500 méteren, a Los Angeles-i olimpiától – biztos esélyesként – távol kellett maradnia. Partnerei legtöbbször a már említett Foltán és Buday Tamás voltak, előbbivel rövidtávon, Budayval hosszútávú számokon állt rajthoz. A montreali világbajnokságon szerzett két rövidtávú aranyérmét – Foltán betegsége miatt – Sarusi Kis Jánossal nyerte. Ezen a vb-n gyakorolt nemes gesztusukért – a nagy konkurenciát jelentő jugoszláv párosnak adták kölcsön tartalékhajójukat – nemzetközi Fair play-díjban részesültek. Részt vett az 1988-as olimpián, amely előtt a magyar sportolók eskümondója, majd a megnyitón zászlóvivő volt.

1986-ban a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. Edzői pályafutását utolsó klubjában, a Honvédban kezdte. Tanítványai közül Szabó Attila és Pálizs Attila 1991-ben a párizsi világbajnokságon győzött. Az 1992-es és az 1996-os olimpián a kenu szakág vezetője volt a magyar válogatottnál. 1996-ban felhagyott az edzősködéssel.

1988-ban tagja lett a MOB-nak. 1989-től a MOB elnökségének tagja volt (újraválasztva: 1992), a Sportolói Bizottságot vezette (1989–). A Sportsegély Alapítvány Kuratóriumának tagja. 1992-ben a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai bizottságának elnöke lett. 1996-tól a kajak-kenu szövetség szakmai alelnöke volt (újraválasztva: 2001, 2005, 2009). 1998-ban tagja lett a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek.

A nemzetközi szövetség (ICF) elnökségének tagja, a Technikai Bizottságának vezetője. Nevéhez fűződik a kajak-kenu világversenyek időbeosztásának reformja. 2003-ban beválasztották az Európai Kajak-Kenu Szövetség elnökségébe (újraválasztva: 2007). 2004-ben a nemzetközi szövetség síkvízi bizottságának elnöke lett. 2006-tól a Nemzeti Sportszövetség elnökségi tagja volt.

A pekingi olimpia kajak-kenu versenyeinek technikai ellenőre volt. 2008-ban, majd 2010 októberében az ICF első alelnökének választották.[1] 2011-től a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének alelnöke volt. 2012 márciusától az MKKSZ szakmai vezetője lett.

Sporteredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • olimpiai bajnok (C2 500 méter: 1980)
  • olimpiai hatodik (C2 500 méter: 1988)
  • tízszeres világbajnok (C2 500 méter: 1977, 1978, 1981, 1985, 1986, C2 1000 méter: 1978, 1986, C2 10000 méter: 1978, 1981, 1983)
  • háromszoros világbajnoki bronzérmes (C2 500 méter: 1982, C2 1000 méter: 1979, 1982)
  • kettesben tizenhatszoros országos bajnok
  • 1976-tól 1988-ig tagja volt a válogatott keretnek

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. echotv.hu: Vaskuti Istvánt az ICF első alelnökének választották, 2010. október 29. (Hozzáférés: 2010. október 29.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]