Kulcsár Győző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kulcsár Győző
Személyes adatok
Születési dátum 1940. október 18. (73 éves)
Születési hely Budapest, Magyarország
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Fegyvernem Párbajtőr
Klub Újpesti Dózsa (1957–1958)
Miskolci EAFC (1958–1960)
Vasas SC (1958–1960)
OSC (1961–1980)
Edző Vass Imre
Edzői adatok
Klub Magyar szövetségi kapitány (1980–1988)
AC Pro Vercelli (1988–2001)
Bp. Honvéd (2001–)
Magyar párbajtőr szakágvezető (2005–2012)
Tanítványok Maurizio Randazzo
Elisa Uga
Nagy Tímea
Boczkó Gábor
Szász Emese
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
arany
1964, Tokió
Párbajtőr csapat
arany
1968, Mexikóváros
Párbajtőr egyéni
arany
1968, Mexikóváros
Párbajtőr csapat
arany
1972, München
Párbajtőr csapat
bronz
1972, München
Párbajtőr egyéni
bronz
1976, Montréal
Párbajtőr egyéni
Világbajnokság
bronz
1963, Gdańsk
Párbajtőr csapat
bronz
1967, Montréal
Párbajtőr csapat
ezüst
1969, Havanna
Párbajtőr csapat
arany
1970, Ankara
Párbajtőr csapat
arany
1971, Bécs
Párbajtőr csapat
ezüst
1973, Göteborg
Párbajtőr csapat
bronz
1974, Grenoble
Párbajtőr csapat
bronz
1975, Budapest
Párbajtőr csapat
arany
1978, Hamburg
Párbajtőr csapat
Universiade
ezüst
1963, Porto Alegre
Tőr csapat
ezüst
1963, Porto Alegre
Párbajtőr csapat
arany
1965, Budapest
Párbajtőr csapat
Magyar bajnokság
arany
1961
Párbajtőr csapat
arany
1961
Tőr csapat
arany
1962
Párbajtőr egyéni
arany
1962
Párbajtőr csapat
arany
1963
Párbajtőr csapat
arany
1963
Tőr csapat
arany
1964
Párbajtőr csapat
arany
1966
Párbajtőr csapat
ezüst
1966
Párbajtőr egyéni
arany
1969
Párbajtőr csapat
ezüst
1969
Párbajtőr egyéni
bronz
1970
Párbajtőr egyéni
arany
1971
Párbajtőr csapat
ezüst
1971
Párbajtőr egyéni

Kulcsár Győző (Budapest, 1940. október 18. –) a Nemzet Sportolója, négyszeres olimpiai bajnok vívó, edző, sportvezető. Kulcsár Krisztián olimpiai ezüstérmes, világbajnok vívó nagybátyja.

Sportolói pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború során szüleivel Németországban, majd Svédországban élt. 1946-ban tértek haza. 15 évesen kezdett vívni egy iskolai tanfolyamon. 1957-től az Újpesti Dózsa versenyzője lett. A miskolci egyetemi évei alatt, a Miskolci EAFC-ban sportolt, ezt követően Budapestre került és rövid ideig a Vasasba, majd az OSC-be igazolt.

Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1962-től 1979-ig szerepelt mindkét fegyvernem magyar válogatottjában, de kiemelkedő eredményeit párbajtőrvívásban érte el. Közel két évtizeden keresztül jelentős része volt az akkoriban a világ egyik legjobb csapatának tartott magyar párbajtőr-válogatott sikereiben. A magyar csapattal 1964-től három egymást követő alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet és 1968-ban az egyéni versenyt is megnyerte, így máig ő minden idők egyik legeredményesebb párbajtőrözője. A vívó-világbajnokságokon kilenc érmet – köztük három aranyérmet – nyert, valamennyit a magyar csapat tagjaként. A válogatottságtól az 1980. évi olimpia előtt vonult vissza, az aktív sportolást 1980-ban fejezte be.

Sporteredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párbajtőrvívásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőrvívásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzői és sportvezetői pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki, 1976-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, majd 1985-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett. A mérnöki diploma megszerzése után a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet hőtechnikai főosztályán dolgozott. 1979-től 1980-ig a Magyar Vívó Szövetség főtitkára, majd 1988-ig a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya volt. 1988-ban külföldre távozott, Olaszországban telepedett le és Vercelliben az AC Pro Vercelli egyesület vívóedzője lett. Tanítványai közül Maurizio Randazzo olimpiai bajnoki címet, háromszor világbajnoki címet, Elisa Uga olimpiai ezüstérmet és Európa-bajnoki címet szerzett. 2001-ben hazatért és a Budapesti Honvéd–LNX vezetőedzője, így többek között Nagy Tímea, Kulcsár Krisztián és Boczkó Gábor mestere lett. Irányította az öttusázó Balogh Gábor vívóedzéseit is.

2005-től a Nemzet Sportolóinak delegáltjaként a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, majd elnökségi tagja lett. 2009-ben újra elnökségi tagnak választották.

2005 decemberében a párbajtőr szakág szövetségi kapitányának nevezték ki. Posztján 2008-ban megerősítették. 2012 februárjában lemondott a párbajtőr-szakág szövetségi kapitányi poziciójáról, mivel a Magyar Vívó Szövetség nem jelölte őt MOB-tagnak.[1]

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nem jelölték MOB-tagnak: lemondott Kulcsár Győző. telesport.hu, 2012. február 22. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  2. hirszerzo.hu: Demjén Rózsitól a Mol-vezérig - ők kaptak kitüntetést Schmitt-től, 2010. október 22. (Hozzáférés: 2010. október 23.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ki Kicsoda 2004 – ISBN 963-86345-0-2
  • Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 963-253-553-7
  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963-253-526-X
  • Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. ISBN 963-955-607-6
  • Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963-282-024-X
  • Magyar Ki Kicsoda 1990 – ISBN 963-7840-28-1
  • Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
  • Csiffáry Gabriella: Kulcsár Győző (magyar nyelven) (doc). csiffary.extra.hu. (Hozzáférés: 2013. január 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]