Tarics Sándor

Tarics Sándor
A 99 éves Tarics Sándor, a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka, az 1936-os berlini játékokon győztes vízilabdacsapat játékosa Budapesten 2012. augusztus 21-én (Fotó: Mészáros Márton)
Személyes adatok
Születési dátum	1913. szeptember 23. (99 éves)
Születési hely	Budapest, Magyarország
Becenév	center
Klubok
Időszak Klub   Óbudai TE 1931–1940 Magyar AC
Válogatottság
1936–1940 Magyarország 6

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vízilabda Olimpiai játékok arany 1936, Berlin vízilabda Főiskolai világbajnokság arany 1933, Torino arany 1935, Budapest arany 1937, Párizs Magyar bajnokság ezüst 1933 ezüst 1935 ezüst 1936 bronz 1938 bronz 1939 bronz 1940

Tarics Sándor (Budapest, 1913. szeptember 23. –) olimpiai bajnok vízilabdázó, építészmérnök. 2011 augusztus 2. óta ő a legidősebb élő olimpiai bajnok a világon. A Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, majd 1949-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Nevéhez fűződik az első földrengésbiztos rugós acélszerkezetű épület tervezése. Tagja volt az Amerikai Mérnökök Egyesületének és az ENSZ földrengésügyi szakbizottságának.

Sportpályafutása

1929-től a KISOK (Középiskolai Sportkörök Országos Központja), 1932-től 1945-ig a Magyar AC sportegyesület tagjaként vízilabdázott. 1933 és 1940 között hatszoros magyar válogatottságot ért el. Tagja volt az 1936. évi nyári olimpiai játékokon, Berlinben bajnoki címet nyert magyar csapatnak.

Mérnökként

A diploma megszerzése után Oltay Károly műegyetemi tanár mellett dolgozott. 1941-ben több hómapon kerestzül az Egyesült Államokban volt tanulmányúton. 1943-ban doktori címet szerzett. 1948-ban egy ösztöndíj segítségével az USA-ba utazott. 1949 és 1951 között a Fort Wayne University, 1951-től a California Institute Technology professzora lett. 1950-ben San Franciscóban egy építészeti irodában társelnök, majd tulajdonos lett. Később a Kaliforniai Egyetem tanára volt. Dolgozott az ENSZ földrengésügyi szakbizottságában.

A műszaki újító

Vízilabdásként meglátta, hogy mi az, ami lehetséges, de az ellenfél nem számít rá. Két példa. Jobbkezesként a bal kezes dobásait fejlesztette. Komjádi Béla annak idején azért fedezte fel a fiatal Tarics Sándort, mert szemfülesen kipiszkálta a kapus kezéből a labdát és a gólvonalon túlra juttatta.

Mérnökként is felismerte, hogy mi az ami lehetséges, de a többi mérnök valahogy elmegy mellette. Mérnöki szemfülességére két, 2003-ban saját maga által legjelentősebbnek ítélt példa:

Stadion lefedése

Gateway Arch, St.Louis – a nyomott ív híres példája

A „Stadium Roof, Patent No. 226, 181, Jan. 30, 1973” szabadalomhoz vezetett egy stadion lefedési probléma megoldása.

A megoldandó helyzet:

• stadion teljesen zárt lefedése, de csak a külső peremen szabad alátámasztani;
• több kisebb alátámasztási pont költségesebb, és földmozgás esetén előnytelenebb;
• kevés alátámasztás esetén nagy fesztávokat kell áthidalni.

A helyzet látszólagos ellentmondása (Tarics Sándor 2003-as visszaemlékezése szerint):

• nagy távolság áthidalható látható segédszerkezet nélkül, ha az áthidalás egy hatalmas nyomott ív, amelyre talán a legszebb példa a Gateway Arch St.Louisban;

A budai Váralagút

• alagútszerű fedés hozható létre, ha megfelelő közökben ilyen nyomott íveket sorba állítunk
• sok ív mindegyikéhez sok kisebb alátámasztási pont kellene, ami stadion méretnél már előnytelen;
• az alagút hosszában, a két oldalon egy-egy nyomott íves segédszerkezet kellene, de az meg látszik.

A helyzet megoldása és a szabadalom lényege:

• a hosszanti nyomott íves segédszerkezeteket be kell hajlítani az alagút-szerű fedés oldalfalába;

• így elegendő négy komoly alátámasztási pont a stadion négy sarkában;

• a két hosszanti nyomott íves segédszerkezetre ráakasztható a két oldal hosszanti alapgerendája, amely tehát nem támaszkodik sok kis alátámasztási pontra, hanem lóg az íven;

• az alagútszerűen sorakozó nyomott ívek pedig az iménti két hosszanti gerendára támaszkodva sorakoznak.

A helyzet elemzése és megoldása éppoly szemfüles, mint jobbkezesként váratlanul egy bal kézzel gólt lőni, nem véletlenségből, hanem a céltudatosan kidolgozott bal kézzel.

Építmények földrengés-szigetelése

Golden Gate híd, San Francisco – a hozzávezető autópályákat Tarics-féle földrengés-szigetelő pogácsák védik a földrengés ellen

A „Composite Seismic Isolator, Patent No. 5, 461, 835, Oct. 31, 1995” és további két szabadalomhoz vezetett egy 1979-es magasház projekt. Maguk a szabadalmak is szellemesek, de nem kevesebb szemfülesség kellett az elfogadtatáshoz az építésügyi 22-es csapda miatt.

Helytelenül számos népszerűsítő írásban ez a találmány úgy szerepel, mint épületek rugókra helyezése. Valójában éppen az a felismerés első lépése, hogy nem szabad rugókra helyezni, hanem éppen ellenkezőleg, lengéscsillapítókat kell alkalmazni! Ezért ezen szakasznban az enciklopédikussággal ellentétben nem a hamis forrásokra támaszkodunk, hanem Tarics Sándor saját személyes magyarázatára, mert talán ő mégis csak jobban tudja, hogy mit, hogyan és miért csinált.

Tarics-féle földrengés-szigetelő pogácsákat, és azok változatait ma már elterjedten használják, középmagas épületeknél és autópálya hidaknál. Nem alkalmasak a Golden Gate híd két kapujának védelmére, de a Golden Gate hídra felvezető autóutak és sok más, szintén földrengés veszélyes zónában lévő autópálya hidat tettek ilyen pogácsákra.

A földrengés-szigetelő pogácsákhoz vezető út:

• a földrengés károk egy jelentős részét a rengés által az építménybe bevitt és fokozaztosan felgyülemlő hatalmas rezgési energia okozza;
• rugók alkalmazása nem segít a romboló energia eltávolításában (megpróbáltak épületeket rugókra tenni és persze hogy nem vált be);
• lengéscsillapító, azaz energia nyelő alátámasztás kell;
• a világszerte próbálkoztak gumitömbökkel, de azok az épület terhe alatt szétfolytak; Tarics Sándor ezek ismeretében kapcsolódott be a témába;

Tarics találmánya dobostortához hasonlítható

• szemfüles észrevétel, hogy ahogyan egy kis hangya és egy nagy repülő leesése eltérő erdménnyel jár, ugyanúgy a vastag gumintömbök helyett vékony gumi réteges tortákkal kellene próbálkozni: gumi krémes vas torta. A feltaláló ezen hasonlata ellenére rendszeresen pogácsának nevezi találmányát;
• gumi réteg nagyjából fél centiméter vastag, mert a vastagabb kifolyna;
• csakhogy gyűrődött a vaslemez, és emiatt az oldalra kimozdult torta nem tudott önsérülés mentesen visszatérni alapállapotába;
• váratlan, de a pogácsákban a fél centis gumilapokhoz egy centiméter vastag elválasztó vaslemezek kellenek;
• általában 25-30 ilyen réteg párra van szükség;
• színtiszta gumi esetén mindez még nem sokban különbözne egy veszteséges rugótól, tehát valahogy a gumi rugózását le kell rontani;
• szén adalékolása rontja a gumi rugózását, de itt most nem a kellő mértékben;
• cél: fele gumi, fele szén. Csak hogy a gumi és szén sehogy sem akar keveredni ilyen arányban;

A szamuráj kardok hajtogatásos kovácsolásának példájára készül a Tarics szerint szenezett gumi

• szemfüles észrevétel: a szamuráj kardok élének kialakítási ötlete alkalmazható;
• ezen kardokat nem élezik, hanem hajtogatásos kovácsolással majdnem atomi szinten elrendezik az anyagot;
• azaz a kard lapját kovácsolással kétszeresére szélesítik, majd félbehajtják és ezzel a korábbi rétegvastagság felénél tartanak, persze kétszer annyi réteggel;
• előbbi lépést 10-szer ismételve a rétegszám 1024-szeres lesz és a rétegvastagság 1024-edre esik;
• elegendően sok, alig 30 ismétléssel (a 2 gyors hatványzódása miatt), a rétegvastagság viszonlag hamar megközelíti az atomi világ léptékét, és így létrejön egy különlegesen elrendezett és váratlan tulajdonságú kardlap;
• Tarics pogácsába való szenezett gumit hasonlóan kell fele gumiból és fele szénből kigyúrni: kétszeresre nyújtás, félbehajtás és összenyomás, és ezt jó néhányszor megismételni;
• egy idő után a speciális kardlapokhoz hasonlóan igen speciális tulajdonságú szenezett gumi jön létre.

Ezen szép gondolatsor elvezetett a Tarics pogácsákhoz. A találmány gyakorlati megvalósításának a szabványügyi része sem volt egyszerű.

Az építésügyi 22-es csapda, és annak megkerülése (2003-as visszaemlékezés szerint):

• kártérítési és jogi korlátok miatt csak szabványosat tervezhet a tervező és építhet a kivitelező;
• szabványossá csak az válhat, amelynek megfelelőségére mérési- és kísérleti bizonyítékok vannak;
• földrengés-szigetelő pogácsa anyagszerkezeti okok miatt nem tesztelhető hitelesen a valódinál kisebb méretekben, és valódi földrengés nélkül (hangyát leejtünk néhány méterről, kutya baja, egy repülőt leejtünk néhány kilométerről, az év egyik jelentős tragédiája);
• szemfüles megoldás: a területileg illetékes főépítész szintén magyar, és elfogadja hogy egy nem különösebben magas épületet szabványtalan pogácsákra építsenek és elfogadja hogy a feltaláló a teljes, de szerény vagyonával feleljen az akcióért;
• pogácsás ház megépül, beműszerezés, várakozás, „szerencsére” hamar egy számottevőbb földrengés;
• a feltaláló jóslatának megfelelően az épület sértetlen, a pogácsák forróak az elnyelt energiától, és az épületet a pogacsák igen lassan visszahozzák az eredeti egyensúlyi helyzetbe.

Ettől kezdve a földrengés-szigetelő pogácsa elindulhatott a szabványosodás útján.

Díjai, elismerései

• Toldi aranyérem (1936)
• Toldi Miklós érdemérem bronz fokozat (1940)
• Goethels érdemérem (1985)
• A Budapesti Műszaki Egyetemen vasdiplomája
• A Budapesti Műszaki Egyetemen rubindiplomája
• A Budapesti Műszaki Egyetemen gyémántdiplomája
• A Budapesti Műszaki Egyetemen díszdoktora
• a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanácsának tiszteletbeli tagja (2002)
• MOB-díj (2003)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011)

Források

• Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 963-253-553-7
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
• Révai új lexikona XVII. (Sz–Toa). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-636-X
• Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
• Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-227-071-5

További információk

• Az 1936. évi olimpián győztes magyar vízilabdacsapat
• Szabadalma tette gazdaggá a legidősebb olimpiai bajnokot (Interjú Tarics Sándorral 2006 decemberében)
• http://alexandertarics.com/
• Magyar találmány óvta meg a nagyobb tragédiától Japánt Az egykori vízilabdázó olimpiai bajnok, a most 98 éves Tarics Sándor találmánya alapján több ezer földrengés biztos toronyház épült a világ minden részén, így Japánban is az elmúlt évtizedekben. Az áldozatok száma egyre nő Japánban, de az épületek többsége állva maradt a pusztító földrengésben, és ez nagyban köszönhető egy magyar mérnök újításának. (2011 március 20.)