Csapó Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csapó Gábor
Személyes adatok
Születési dátum1950. szeptember 20.
Születési helyBudapest, Magyarország
Halálozási dátum2022. november 27.[1] (72 évesen)
Halálozási helyBudapest, Magyarország[2]
SírhelyFarkasréti temető
BecenévDudi
Posztcenter
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1959-1972magyar Újpesti Dózsa
1972-1973magyar SZEOL AK
1973-1984magyar Vasas SC
1985-1986olasz Syracusa Palermo
Válogatottság
1970–1986Magyarország Magyarország272
Edzőség
ÉvLigaCsapat
1986–1990OlaszSyracusa Palermo
1990–1993OB I.Vasas SC
2001–2003OB I.Újpesti TE
2003-?OBFerencváros
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vízilabda
Olimpiai játékok
arany
1976, Montreal
vízilabda
bronz
1980, Moszkva
vízilabda
Világbajnokság
arany
1973, Belgrád
ezüst
1975, Cali
ezüst
1978, Nyugat-Berlin
ezüst
1982, Guayaquil
Európa-bajnokság
arany
1974, Bécs
arany
1977, Jönköping
ezüst
1983, Róma
Magyar bajnokság
ezüst
1971
ezüst
1972
bronz
1974
arany
1975
arany
1976
arany
1977
arany
1979
arany
1980
arany
1981
arany
1982
arany
1983
arany
1984

Csapó Gábor (Budapest, 1950. szeptember 20.Budapest, 2022. november 27.) olimpiai bajnok, 272-szeres magyar válogatott vízilabdázó, edző, jogász.

Pályafutása[szerkesztés]

A vízilabdázást kilencévesen kezdte. 1972-ig az Újpesti Dózsa, 1973-ig a SZEOL AK, 1984-ig a Vasas, majd 1985-től az olasz Síracusa Palermo játékosa volt. 1970-től kezdődően tizenhat éven keresztül, összesen 272 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Játékosként része volt a magyar válogatott valamennyi ebben az időszakban elért sikerében. Az aktív sportolást 1986-ban fejezte be. A válogatottól egy 1993-ban lejátszott világválogatott elleni mérkőzésen vonult vissza. 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába.

1972-től 1973-ig a szegedi József Attila Tudományegyetem, majd 1973-tól a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának hallgatója volt. 1977-ben állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. Visszavonulása után 1990-ig Syracusa Palermo, majd 1990-től 1993-ig a Vasas-Plaket vezetőedzője lett.[3] 1989-ben megpályázta a szövetségi kapitányi posztot, de nem kapott szavazatot. 1994-ben Faragó Tamással Budapesten vízilabda-iskolát nyitott és egy informatikai részvénytársaságnál jogászi állást vállalt. 1998-ban jelölték a vízilabda szövetség elnökének, de nem vállalta a jelölést. 2001-től ismét edző, először az ÚTE, majd 2003-tól az FTC vízilabdacsapatánál.

1979-ben a Ki beszél itt szerelemről (rendezte: Bacsó Péter) című filmben főszerepet alakított.

2022 novemberében kórházba szállították és lélegeztetőgépre helyezték, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. 2022. november 27-én közölték halálhírét.[4]

Sporteredményei[szerkesztés]

  • olimpiai bajnok (1976)
  • olimpiai 3. helyezett (1980)
  • világbajnok (1973)
  • háromszoros világbajnoki 2. helyezett (1975, 1978, 1982)
  • Európa-bajnok (1977)
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (1983)
  • Világ Kupa-győztes (1979)
  • kétszeres BEK-győztes (1979, 1984)
  • kilencszeres magyar bajnok (1975–1977, 1979, 1980–1984)
  • kétszeres Magyar Kupa-győztes (1981, 1983)

Filmszerepei[szerkesztés]

Közéleti szórakoztató műsor[szerkesztés]

Könyve[szerkesztés]

  • Szerelmeim; Absolut Media, Budapest, 2006[5]

Családja[szerkesztés]

Felesége 2005 óta Vajtai Katalin volt.[6] Az egyetemi oktatóként dolgozó Zsófia lánya Los Angelesben él.[7]

Díjak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elhunyt Csapó Gábor, a magyar vízilabdasport legendás alakja (magyar nyelven). hirado.hu. (Hozzáférés: 2022. november 27.)
  2. Olimpikonjaink – Csapó Gábor dr. Magyar Olimpiai Bizottság
  3. Dr. Csapó Gábor a kispadon. Nemzeti Sport, I. évf. 204. sz. (1990. október 6.) 8. o.
  4. Meghalt Csapó Gábor olimpiai bajnok vízilabdázó (magyar nyelven). telex, 2022. november 27. (Hozzáférés: 2022. november 27.)
  5. A kötet adatlapja Moly.hu
  6. Csapó Gábor megnősült. rtlklub.hu, 2005. augusztus 2. (Hozzáférés: 2014. augusztus 12.)
  7. Papp Noémi: [www.noklapjamagazin.hu 10 kérdés: Csapó Gábor.] Nők Lapja, LXV. évf. 33. sz. (2014. augusztus 13.) 82. o.

Források[szerkesztés]

  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526X
  • Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
  • Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
  • Révai új lexikona IV. (Bűn–Cyt). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. ISBN 963-901-593-8  
  • Ki Kicsoda 2004 – ISBN 9638634502

További információk[szerkesztés]