Szívós István (vízilabdázó, 1948)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szívós István
RIAN archive 421039 Water polo. USSR vs. Hungary.jpg
Szívós (fehér sapkában) és Grishin küzdenek a labdáért a moszkvai olimpián
Személyes adatok
Születési dátum 1948április 24. (66 éves)
Születési hely Budapest, Magyarország
Poszt center
Klubok
Időszak Klub
1960–1968 Magyarország Ferencvárosi TC
1968–1980 Magyarország Orvosegyetem SC
Válogatottság
1966–1980 Magyarország Magyarország 308
Edzőség
Év Liga Csapat
1983-1990 Ferencvárosi TC
1986-1990 Magyarország utánpótlás
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vízilabda
Olimpiai játékok
bronz
1968, Mexikóváros
vízilabda
ezüst
1972, München
vízilabda
arany
1976, Montreal
vízilabda
bronz
1980, Moszkva
vízilabda
Világbajnokság
arany
1973, Belgrád
ezüst
1975, Cali
ezüst
1978, Nyugat-Berlin
Európa-bajnokság
ezüst
1970, Barcelona
arany
1974, Bécs
arany
1977, Jönköping
Világkupa
arany
1979, Belgrád
Magyar bajnokság
ezüst
1964
arany
1965
ezüst
1966
bronz
1967
arany
1968
arany
1969
arany
1970
arany
1971
arany
1972
arany
1973
arany
1974
ezüst
1975
bronz
1976
ezüst
1977
arany
1978
ezüst
1980

Szívós István (Budapest, 1948. április 24. –) olimpiai és világbajnok magyar vízilabdázó, edző, sportvezető, fogorvos. A 1973-as világbajnok és az 1976-os olimpiai bajnok magyar vízilabda-válogatott tagja. Pályafutása során kilencszer nyert magyar bajnokságot. Aktív pályafutása után edző lett, majd 1991 és 1998 között a Ferencvárosi TC ügyvezető elnöke volt. Ezenkívül a Semmelweis Egyetemen oktat. Édesapja id. Szívós István szintén olimpiai bajnok vízilabdázó, fia Szivós Márton világbajnok vízilabdázó.

Sportolói pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizenkét éves korában kezdett el vízilabdázni a Ferencvárosi TC színeiben, az élvonalban fiatalon bemutatkozott, az 1964-es kupagyőztes csapat tagja volt. Első magyar bajnoki címét 1965-ben ünnepelte. Ferencvárosi időszakában összesen összesen két bajnoki (1965, 1968) és három kupagyőztesi címet (1964, 1965, 1967) szerzett. 1968-ban, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem fogorvosi szakára történt felvételekor az Orvosegyetem SC játékosa lett. Fogorvosi diplomáját 1974-ben szerezte meg. A csapatban összesen hét bajnoki (1969–1974, 1978), két kupagyőztesi (1970, 1974) és két BEK-győztesi (1973, 1978) címet szerzett. Az OB I.-ben 327 mérkőzésen jutott szóhoz.[1]

A válogatottban tizennyolc évesen, 1966-ban mutatkozott be, ahol 1980-ig összesen 308 alkalommal szerepelt. Első jelentős tornája az 1966-os Európa-bajnokság volt, ahol ötödik helyezett lett a csapat. Az 1968-as mexikóvárosi nyári olimpiára utazó keret tagja volt, ahol bronzérmet szerzett a válogatottal. Négy évvel később, Münchenben ezüstérmes, majd a magyar olimpiai csapat számára gyengén végződő montreali olimpián a győztes csapat tagja. Az 1980-as moszkvai olimpián (ahol a magyar csapat zászlóvivője volt) ismét bronzérmet szerzett. Ezenkívül 1973-ban világbajnoki arany-, 1975-ben és 1978-ban ezüstérmes. Az 1970-es Európa-bajnokságon ezüst-, az 1974-es és 1977-es bajnokságokon aranyérmet szerzett. 1979-ben Világkupa-győztes. 1980-ban vonult vissza az aktív versenysporttól.

Visszavonulása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980-ban a Medicor OSC technikai vezetőjévé nevezték ki, közben 1981-ben elvégezte a Testnevelési Főiskola edző szakát. 1983-ban korábbi egyesülete, a Ferencvárosi TC edzője lett. Itt 1990-ig dolgozott. 1986-ban az utánpótlás vízilabda-válogatottak szövetségi kapitányává nevezték ki. A csapatokat négy évig irányította. 1990-ben pályázott a felnőtt szövetségi kapitány posztjára, de nem kapott elegendő támogatást. 1991. január 10-én az FTC ügyvezető elnökévé választották, amely tisztségét az 1998. december 3-án történt lemondása után, az év végéig töltötte be. Ezt követően az egyesület vízilabda-szakosztályának elnöke, 2002-ben a Központi Sportiskola (KSI) szakágvezetője lett. 1992-ben és 1996-ban beválasztották a Magyar Vízilabda-szövetség elnökségébe. 2012-ben az utánpótlás bizottság elnökeként újabb négy évre az elnökség tagja lett.[2]

Sportvezetői munkáin kívül 1974 és 1982 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (2000-től Semmelweis Egyetem) Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikájának tanársegédeként, majd 1982-től adjunktusaként dolgozott.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredményei edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klub edzőként:

Utánpótlás szövetségi kapitányként:

  • 1988 junior Eb 3. hely
  • 1989 ifi Eb 1. hely
  • 1989 junior vb 5. hely

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja id. Szívós István, aki az 1952-es és 1956-os olimpiai bajnok csapat tagja volt, valamint fiának több évig edzője az OSC-ben. Nős, felesége Székely Márta. Házasságukból két gyermek (egy leány és egy fiú) született. Fia, Szivós Márton világbajnok vízilabdázó.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 300 mérkőzés feletti játékosok sorrendje - 2007. nyaráig (waterpolo.hu). (Hozzáférés: 2010. augusztus 12.)
  2. Kemény az elnök, pályázat a férfi kapitányi posztra (magyar nyelven). vlv.hu, 2012. december 16. (Hozzáférés: 2012. december 17.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]